IZsoldos Dávid - Ivor Szaniszló felvétele

Épp szeptemberben volt tíz éve, hogy   a látogató a fidelio.hu címet begépelve is találkozhatott klasszikus zenei hírekkel, koncertnaptárral. Az egykori klasszikus zenei honlapból tíz év alatt a hazai kulturális élet egyik meghatározó jelentőségű szolgáltatója lett, így sokan felkapták a fejüket a júniusi bejelentésre, hogy a Fidelio Média a Libri-csoport részeként folytatja tevékenységét. A döntés okairól, a médiapiac és a kulturális élet lehetőségeiről, a Fidelio és saját sorsának jövőjéről kérdeztük Zsoldos Dávidot, a Libri Média ügyvezetőjét.

- Miért volt szükség a Fideliót bevinni a Libri-csoportba?

- Minden házassághoz két fél kell: ráadásul ez esetben sem a vőlegény, sem a menyasszony közvetlen tervei között nem szerepelt a nász - a Librit nem akvizíciós tervek mozgatták, mi pedig nem szándékoztuk eladni a céget. A Libri ugyanakkor menedzsert keresett a februárban megvásárolt port.hu élére, mi pedig rájöttünk arra, hogy a Libri-Port-Fidelio háromszögben hatalmas szinergiák rejlenek. Minél alaposabban elemeztük a lehetőséget, annál biztosabbak voltunk abban, hogy erre az útra kell lépnünk.

- De tulajdonosi értelemben mégiscsak elengedte azt a céget, amelyet tíz éven át vezetett...

- Csak kilenc éven át, mert 2011 tavasza óta már Márkus Gábor vezette a céget, bár igaz, hogy nem tűntem el teljesen a Fidelio életéből. A Libri Médiát és benne a Fideliót viszont én vezetem, így sokkal nagyobb a közvetlen felelősségem, mint korábban. És persze tulajdonosként sem engedtem el teljesen, hiszen a Libri ugyan többségi, de nem egyetlen tulajdonosa a cégnek. A legfontosabb érv azonban a partnerem személye, a Libri tulajdonosa volt - nagyon ritka, amikor olyan part­nerre talál az ember, hogy úgy érzi: a sok éven át nevelt gyerek a magáénál jobb kezekben lesz nála. Téved, aki azt gondolná, hogy egérutat kerestünk, épp ellenkezőleg: olyan komoly munkának láttunk neki, mint talán még korábban soha. Úgy érzem, hogy hosszú időre megtaláltam a helyemet. Egyszer azt mondtam a partneremnek, hogy szerintem innen megyek nyugdíjba, és komolyan is gondoltam.

- Mennyiben változik meg ettől a Fidelio tartalmilag, voltak és lesznek-e változások a szerkesztőségben?

- Ami kevés változásnak végbe kell mennie, annak belső logikája van, amely alapvetően független a port.hu-tól. A Fidelio lényegében marad az, ami volt: prémium kulturális tartalomszolgáltató, hírekkel, kritikákkal, interjúkkal, nyereményjátékokkal, műfajilag némi történeti hangsúllyal az előadóművészeten és ezen belül a klasszikus zenén és operán. A tartalom pedig csak annyira fog változni, amennyire a piac megköveteli tőlünk. A Fidelio egyedülálló volt abban a tekintetben, hogy működésének elődleges forrása nem a közvetlen állami források, az NKA, minisztériumok, önkormányzatok voltak, hanem döntő részben a kulturális piac: a színházak, zenekarok, kiadók döntöttek úgy, hogy nekik szükségük van a Fidelio szolgáltatásaira. De látni kell, hogy ez a szegmens évről évre egyre kevesebbet tud költeni, és a szereplők száma is fogyatkozik - vegyük például a lemezkiadókat: néhány éve állandó hirdetőnk volt szinte az összes nagy külföldi cég, és természetesen a hazai Hungaroton és a BMC is. Ma ezek a cégek részben már nincsenek is jelen az országban, promóciós tevékenységük nem létezik, vagy a láthatóság határát súrolja.

- Ez azért a lemezpiac saját belső válságát is tükrözi...

- Igaz, ráadásul ebben a kiadók maguk is felelősek, mert az internetben évekig nem az új idők szavát és üzleti lehetőséget, hanem a hatalmas extraprofitot hozó hagyományos lemezeladások kerékkötőjét látták - de ki merné állítani, hogy a színházak vagy a zenekarok ugyanolyan jó erőben vannak, mint a Fidelio indulása idején? Az elmúlt években a Fidelio növekedésével és a piac zsugorodásával sokszor éreztem azt, hogy le vagyunk maradva: ha a négy-hat évvel ezelőtti, több forrással rendelkező kulturális piacon tudtunk volna jelen lenni a mostani szolgáltatás-portfóliónkkal, talán érdemben tudtunk volna segíteni egy a mostaninál jelentősen erősebb kultúrafogyasztói kör kialakításában. De ha reálisan szemlélem, ez is csak illúzió: hogy kialakuljon egy létszámában elégséges, öntudatos, a minőséget kereső és azt megfizetni is képes közönség - amely vásárlóerejével jelentékeny piaci szereplő és ezzel képes biztonságosan víz felett tartani társulatokat, zenekarokat -, ahhoz sokkal több minden kellett volna.

- Pontosan micsoda?

- A politikusi akaraton és képességen kívül? Mert egy olyan országban, ahol legnagyobb finanszírozóként az állam dominál a kulturális életben, ott elsődlegesen az állam feladata lett volna, hogy törekedjen ezen állapot megváltozására - nem mellesleg, az érdeke is ez lett volna. De hát kegyosztónak lenni kellemesebb és egyszerűbb... Most már késő: ha megvolna is erre a politikai akarat - ahogy láthatóan nincs meg -, egy hatalmas recesszió közepén (vagy, ahogy tartok tőle, inkább csak az elején), zuhanó vásárlóerő mellett ebbe teljes képtelenség lenne belefogni, az állami forráskivonásnak nem lenne ellensúlya, csak összeomlana minden. De sokat segített volna a nagy, kiemelt költségvetésű kulturális intézmények szoros együttműködése is, esetleg egy-két olyan közösen finanszírozott, jól látható és a célcsoportot mobilizálni képes kampányban, mint az irodalom területén „A Nagy Könyv" volt. Mert az teljesen érthető, hogy mindenki elsősorban a saját jegyeladásáért, imidzséért küzd - de másodsorban lehetne küzdeni magáért a koncertre járás népszerűsítéséért is. Korszerű, nem poros módon megvalósítva pont attól lenne meglepően eredményes, hogy nem egy bizonyos koncertre próbálja meg elcibálni az embert, hanem egy életérzést közvetítene.

- S ezt most már késő volna megcsinálni?

- Közönséget nevelni sohasem késő, de jobb lett volna korábban kezdeni - nem mindegy, hogy mekkora az az alap, amire építünk, és amely folyamatosan zsugorodott az elmúlt tíz évben. Forrás sem lenne rá külön állami pénz nélkül: korábban öt-hat intézménynek is volt látható méretű marketing-költségvetése, ma talán ha kettőnek van. És persze nemzeti sajátosságainkat sem tudjuk megtagadni, az együttműködés továbbra is csak a jelszavakban erősségünk.

- Mi lett a Müpában és az Operaházban végzett feladataival?

- A Müpa Magazin főszerkesztését hamarosan átadom, a hazai szimfonikus zenekarokat és ifjú tehetségeket bemutató sorozat szerkesztése viszont annyira kedves a számomra, hogy a Müpával egyetértésben úgy döntöttünk, amíg bírom szuflával, csinálom. Az Operaházban végzett munka teljesen más jellegű: egy hasonló átalakítás, építkezés folyik, mint annak idején a Müpában, ennek igyekszem támogatója lenni - hatalmas lehetőség előtt áll a magyar operajátszás megújítása, és itt nem elsősorban az Erkel megnyitására gondolok, hanem pont a legjobban támadott, strukturális kérdésekre, például a magánénekesek közalkalmazotti státusa helyett az évados szerződésekre, a társulat frissítésére. Ezeket a Nyugaton természetes lépéseket mindegyik progresszív igazgató szerette volna meglépni, de még senki sem merte - a kérdés nagyjából az, hogy sikerül-e, lehet-e az Andrássy úton a Magyar Posta telefonos üzletágából Magyar Telekomot csinálni. És nyilván ezekkel lehet Magyarországon jó sok ellenséget szerezni, sőt néha szinte humoros szituációkba keveredni: egy hetilap nemrég kiátkozott egy e-mail továbbításáért, mondván, lábbal tiprom a sajtóetikát, sőt a magántitkot védő törvényt is - a kedves kolléga csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a szupertitkos magánlevél egy nyilvánosan köröztetett sajtóközlemény volt - és hogy az ő forrása viszont egy magánlevél... De ez inkább megerősít, mert azt gondolom, hogy amit a sajtó csak a tények minimális tisztelete nélkül, ilyen színvonalon képes támadni, az valószínűleg csak jó ügy lehet.

- Visszatérve a Libri Médiához: merre vezet az a bizonyos út?

- Elsősorban a B2C-szolgáltatások, az e-kereskedelem és az audiovizuális tartalomszolgáltatás felé. Most jöttem vissza az egyik legnagyobb tévés kiállításról (a Port Data adatszolgáltatásai miatt számunkra ez kritikus fontosságú terület), az Amszterdami IBC-ről: döbbenetes gyorsaságú a felületek integrációja, a mobil, a számítógép - ami sok felhasználó számára egyre inkább a táblagép lesz - és a tévé szolgáltatási szintű összefonódása. Minden médiacég számára csakhamar létfontosságú lesz, hogy csökkenő hirdetési bevételeit miként lesz képes kompenzálni az e-kereskedelemből származó bevételekkel, azaz egyszerűbben: miként lehet a látogatókból vásárlókat faragni. Hat országban, tíz nyelven szolgáltatunk programinformációkat üzleti partnereiknek - ez olyan fontos támaszunk, amely a legtöbb médiacég számára nem létezik. A Portot ma naponta három-négyszázezer ember keresi fel azért, hogy választ kapjon a kérdésre: mit csináljak a szabadidőmben. Ez óriási lehetőség, de egyben felelősség is És sose felejtsük el, hogy a klasszikus zene, a jazz, az opera ugyanolyan értékes Torontóban, mint Sydneyben - ez egy nemzetközi sport, és illúzió, sőt önzés, hogy a magyar tehetségnek itthon kell érvényesülnie. Brazíliában sem zokognak azért, mert futballcsillagjaik nem a Copacabanán rúgják a labdát, hanem az óceánon túl keresik magukat degeszre - és viszik az ország zászlóját szerte a világon.