Richter Pál

- Az MTA ku­ta­tó­in­té­ze­te­i­nek át­szer­ve­zé­sé­vel  a Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­zet be­ol­vadt egy nagyobb kong­lo­me­rá­tum­ba, az MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont­já­ba. Mi vál­to­zott ez­zel?

Richter Pál: A ko­ráb­bi önál­ló gaz­dál­ko­dá­si egy­sé­gek - eb­ből aka­dé­mi­ai szin­ten majd' öt­ven volt - tíz­egy­né­hány egy­ség­be tö­mö­rül­tek. A Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont nyolc ko­ráb­bi in­té­zet­ből jött lét­re. Pénz­ügyi, mun­ka­ügyi, ad­mi­niszt­rá­ci­ós szem­pont­ból idő­sze­rű volt ez a nagy át­ala­ku­lás, ol­csóbb lett és ésszerűsödött az in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­se.

- Egy ilyen nagy­ság­ren­dű át­ala­kí­tás ne­he­zen kép­zel­he­tő el vi­ha­rok nél­kül. Nyil­ván új­ra meg kel­lett ál­la­pod­ni­uk egy sor kom­pe­ten­ci­á­ról. A min­den­nap­ja­ik­ban mi vál­to­zott at­tól, hogy el­ve­szí­tet­ték ko­ráb­bi önál­ló­sá­gu­kat és en­nek a na­gyobb egy­­ség­nek a ré­sze­i­vé vál­tak? Ahogy be­jöt­tem ide, azt lát­tam, hogy ki-ki a ré­gi he­lyén ül. Vál­to­zik-e va­la­mi a ku­ta­tás­ban?

R. P.: A meg­bí­zott fő­igaz­ga­tó, Fo­dor Pál kez­det­től fog­va fon­tos­nak tart­ja, hogy az egyes műhe­lyek a ma­guk lo­gi­ká­ja és ki­ala­kult mun­ka­rend­je sze­rint mű­köd­je­nek. Az új­don­sá­got a mun­ka­ter­vek egyez­te­té­se je­len­ti: olyan hos­­szabb és rö­vi­debb tá­vú ku­ta­tá­si té­má­kat tu­dunk ki­tűz­ni, ame­lyek­ben az egyes tu­do­mány­te­rü­le­tek ha­té­ko­nyab­ban együtt tud­nak mű­köd­ni. Ilyen per­sze ed­dig is volt, de az új szer­ve­zet­ben ez még in­kább ös­­sze­han­golt lesz. Mon­dok egy pél­dát: 2014-ben lesz a Dó­zsa-fé­le pa­raszt­há­bo­rú öt­szá­za­dik év­for­du­ló­ja. A tör­té­né­szek már ko­ráb­ban terv­be vet­ték egy kö­tet meg­je­len­te­té­sét az év­for­du­ló­ra, most azon­ban mel­let­tük más tu­do­mány­ágak is vizs­gál­ják majd a Dó­zsa-kép ala­ku­lá­sát a kü­lön­bö­ző ko­rok­ban, mi pe­dig Er­kel Dózsa György cí­mű ope­rá­ja össz­ki­adás­kö­te­té­nek el­ké­szí­té­sé­vel tu­dunk hoz­zá­já­rul­ni az év­for­du­lós ese­mé­nyek­hez. Ha­son­ló té­ma a nem­ze­ti iden­ti­tás­tu­dat meg­je­le­né­se a 19. szá­zad ele­jén. Iz­gal­mas lesz lát­ni, hogy a kü­lön­bö­ző tu­do­mány­ágak mi­vel já­rul­nak majd hoz­zá egy mi­nél tel­je­sebb össz­kép ki­ala­kí­tá­sá­hoz. Har­ma­dik pél­da­ként em­lít­he­tem a fő­igaz­ga­tó úr ja­vas­la­tát, mely sze­rint a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont fog­lal­koz­zon az ős­tör­té­net ku­ta­tá­sá­val, e ku­ta­tá­sok ered­mé­nyét pe­dig ad­juk köz­re, szem­be­ál­lít­va a tu­do­má­nyos ku­ta­tá­so­kon ala­pu­ló té­nye­ket a mos­ta­ná­ban a ré­gi ma­gya­rok­ról ter­jen­gő ren­ge­teg tév­tan­nal és tév­hit­tel. Ne ér­hes­se az a vád az Aka­dé­mi­át, hogy el­zár­kó­zik bi­zo­nyos kér­dé­sek elől. Vall­juk be, amit nem tu­dunk, ami­re szé­le­sebb kö­rű ku­ta­tá­sok alap­ján sem ka­punk biz­tos vá­la­szo­kat, és te­gyük köz­zé, amit tu­dunk. Ezek az egész tár­sa­da­lom szem­pont­já­ból fon­tos kér­dé­sek, ame­lyek vizs­gá­la­tá­nak egy ilyen nagy ku­ta­tó­köz­pont ide­á­lis te­ret ad.

- Is­ten lát­ja lel­ke­met, nem aka­rok kö­te­ked­ni, de azért az ef­fé­le mul­ti­disz­cip­lináris vizs­gá­la­tok ed­dig is lé­tez­tek. Va­ló­szí­nű­leg a kor­szel­lem te­szi, hogy vál­to­zó­ban a tu­do­má­nyok lá­tás­mód­ja: az egyes tu­do­mány­ágak a spe­ci­a­li­zá­ló­dás hos­­szú év­ti­ze­dei után most ös­­sze­rak­ják a tu­dá­su­kat.

R. P.: Igen, ez in­téz­mé­nye­sül most. Kön­­nyeb­bé vá­lik, hogy az ef­fé­le té­mák­ra vi­szony­lag nagy pá­lyá­za­ti pén­zek­hez jus­sa­nak a ku­ta­tók, ahogy az is, hogy az in­for­ma­ti­kai há­ló­za­tok ös­­sze­kap­cso­ló­dá­sá­val a ro­kon te­rü­le­tek egy­más in­for­má­ci­ó­i­hoz gyor­sab­ban hoz­zá­fér­je­nek. A rend­szer ki­épí­té­sé­hez per­sze még idő kell, de egész biz­to­san meg­lesz a ma­ga ho­za­dé­ka. Kö­ze­lebb ke­rü­lünk egy­más­hoz, és töb­bet tu­dunk meg egy­más­ról.

- Ez nyil­ván na­gyon ter­mé­keny kap­cso­la­tok meg­te­rem­té­sét te­szi le­he­tő­vé, ugyan­ak­kor nyil­ván fon­tos, hogy a ze­ne­tu­do­mány meg­őriz­zen va­la­mit önál­ló­sá­gá­ból.

R. P.: Az él­ni és él­ni hagy­ni meg­kö­ze­lí­tés erő­sen sze­mé­lyi­ség­füg­gő, de ahogy már em­lí­tet­tem, a meg­bí­zott fő­igaz­ga­tó tu­do­má­sul ve­szi és tisz­te­let­ben tart­ja az egyes te­rü­le­tek füg­get­len­sé­gét, ezt mu­tat­ják az el­múlt kö­zös fél esz­ten­dő ta­pasz­ta­la­tai. Ter­mé­sze­te­sen anya­gi­lag nem va­gyunk füg­get­le­nek, a költ­ség­ve­té­si, gaz­da­sá­gi ön­ál­ló­ság­nak vé­ge, de si­ke­rült gyor­san ki­épí­te­ni az új rend­szert, úgy­­hogy ed­dig nem volt fenn­aka­dás a mű­kö­dé­sünk­ben.

- Az élet min­den te­rü­le­tén ko­moly meg­szo­rí­tá­so­kat ta­pasz­ta­lunk. Ho­gyan ala­kult az in­té­zet gaz­da­sá­gi hely­ze­te az el­múlt idő­szak­ban? Meg­szen­ved­ték-e eze­ket a ne­héz­sé­ge­ket?

R. P.: Az in­té­zet vi­szony­lag sze­ren­csés­nek mond­hat­ja ma­gát ab­ból a szem­pont­ból, hogy igaz­ga­tó­sá­ga ide­jén Tallián Ti­bor hoz­zá­szok­tat­ta már a ku­ta­tó­kat ah­hoz, hogy pá­lyá­zat nél­kül nem tart­ha­tó fenn a mű­kö­dé­se. Ha a ZTI lét­szá­mát néz­zük, lát­nunk kell, hogy a kü­lön­bö­ző pá­lyá­za­tok­nak kö­szön­he­tőn te­kin­té­lyes ös­­sze­get tu­dunk ze­ne­tu­do­má­nyi ku­ta­tá­sok­ra for­dí­ta­ni. Ez nem min­den in­té­zet­nél van így. Ben­nün­ket is érin­tet­tek az el­vo­ná­sok, de mi­vel min­den te­rü­let több pá­lyá­za­tot fut­ta­tott, min­dig volt ho­vá nyúl­ni, volt moz­gás­te­rünk. Ez nem vál­to­zott. Az idén elő­ször a böl­csé­szet­tu­do­má­nyi te­rü­le­tek­ről is le­he­tett pá­lyáz­ni a „Len­dü­let" prog­ram pén­zei­­ért, Da­los An­na pe­dig 165 mil­lió fo­rin­tot nyert ezen, ami egy­fe­lől nem ke­vés pénz, más­fe­lől pe­dig az in­té­zet mű­kö­dé­sé­nek har­ma­dik pil­lé­rét erő­sí­ti. Az el­ső pil­lér a Bar­tók-ku­ta­tás, a má­so­dik a folk­lór, a har­ma­dik pe­dig a ma­gyar ze­ne­tör­té­net ku­ta­tá­sa. Ál­ta­la a ma­gyar ze­ne­szer­zők ha­gya­té­kai és élő szer­zők anya­gai ke­rül­nek be az in­té­zet­be. Egy ilyen ku­ta­tá­si bá­zis lét­re­ho­zá­sa azért is na­gyon fon­tos, mert bár még nem zá­rult le a Ma­gyar­or­szág ze­ne­tör­té­ne­te so­ro­zat, de ha a 20. szá­za­di kö­tet meg­je­le­né­sé­vel tel­jes­sé vá­lik, ak­kor is lesz olyan, a tár­sa­da­lom és a ma­gyar kul­tú­ra szem­pont­já­ból fon­tos és ku­tat­ha­tó ze­nei, il­let­ve ze­ne­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sú anyag, amely fel­ada­tot ad a ma­gyar ze­ne­tör­té­né­szek­nek.

- Ön meg­bí­zott igaz­ga­tó­ként ve­ze­ti az in­té­ze­tet. Sze­mé­lyes am­bí­ci­ói meny­­nyi­re ha­tá­roz­zák meg az itt fo­lyó mun­kát? Mi a prog­ram­ja? Ho­gyan sze­ret­né át­ad­ni az in­té­ze­tet az utód­já­nak?

R. P.: Az igaz­ga­tói pá­lyá­zat az év vé­gén ese­dé­kes. Ter­mé­sze­te­sen az egyé­ni am­bí­ci­ók­nak van sze­re­pük, oly­an­­nyi­ra, hogy már e meg­bí­zás­hoz is le kel­lett ír­nom az el­kép­ze­lé­se­i­met. Ezek kö­zött hang­sú­lyo­san sze­re­pelt a ze­ne­tör­té­ne­ti pil­lér meg­erő­sí­té­se. En­nek je­gyé­ben pél­dá­ul tár­gya­lá­so­kat kezd­tünk a Ha­gyo­má­nyok Há­za ve­ze­té­sé­vel, hogy le­tét­ként ke­rül­jön át hoz­zánk a Lajtha-hagyaték, ame­lyet itt meg­fe­le­lő szak­ér­te­lem­mel ka­ta­lo­gi­zál­nak és ke­zel­nek majd. Tíz éve mi őriz­zük és ku­tat­juk a Dohnányi-hagyaték egy ré­szét is. Lé­nye­ges­nek tar­tom, hogy a ma­gyar ze­ne­tu­do­má­nyos kép­zés­ben a ZTI to­vább­ra is nagy sze­re­pet kap­jon, és az in­du­ló ze­ne­tu­dós nem­ze­dé­kek be­kap­cso­lód­ja­nak az itt fo­lyó mun­ká­ba, hogy itt ta­nul­ják meg az ala­po­kat, a for­rá­sok ke­ze­lé­sét, a ka­ta­lo­gi­zá­lást és ha­son­ló­kat. Meg kell őriz­ni a ma­gyar ze­ne­tu­do­mány­nak azt a Ko­dály óta meg­lé­vő sa­já­tos­sá­gát is, hogy a muzikológusok egy­aránt ér­te­nek a nép­ze­né­hez és a mű­ze­né­hez. Na­gyon fon­tos és meg­őr­zen­dő ha­gyo­mány a ZTI-n be­lül fo­lyó, Rajeczky Ben­já­min, Dobszay Lász­ló és Szend­rei Jan­ka ne­vé­hez fű­ző­dő kö­zép­kor-ku­ta­tás, amely­nek az után­pót­lás ré­vén na­gyon jók az esé­lyei, hogy meg­őriz­ze nem­zet­kö­zi je­len­tő­sé­gét és be­ágya­zott­sá­gát. A Bar­tók Ar­chí­vum­ban vál­to­zat­la­nul ké­szül a mű­jegy­zék, és a pá­lyá­za­ti pén­zek­től füg­gő­en az össz­ki­adás is. A nép­ze­ne­ku­ta­tás az a te­rü­let, ahol a ku­ta­tói kor­fa mi­att leg­in­kább el kell gon­dol­kod­nunk azon, ho­gyan ne­vel­jük ki az után­pót­lást.

- Ez men­­nyi­re szá­mít di­va­tos szak­irány­nak a Ze­ne­aka­dé­mi­án?

R. P.: Hi­va­ta­lo­san ta­valy in­dult meg az etnomuzikológiai mes­ter­kép­zés. Er­re az idén öten je­lent­kez­tek. Az öt éve el­in­dult nép­ze­nész-kép­zés el­ső év­fo­lya­ma most dip­lo­má­zott le. Köz­tük a leg­töb­ben gya­kor­ló mu­zsi­ku­sok, nem ku­ta­tók, de né­há­nyuk­nak van el­mé­le­ti irá­nyú ér­dek­lő­dé­se. Bí­zom ben­ne, hogy ezen a té­ren is tu­dunk épít­kez­ni. Nem sza­bad hagy­ni, hogy Bar­tók, Ko­dály és Lajtha or­szá­gá­ban a nép­ze­ne­ku­ta­tás el­sor­vad­jon.

- Ho­gyan kezd­he­ti meg mű­kö­dé­sét az in­té­zet új, 20. szá­zad­dal fog­lal­ko­zó cso­port­ja?

Da­los An­na: Egy nyer­tes pá­lyá­zat­nak kö­szön­he­tő, hogy meg­ala­kul­hat a 20-21. szá­za­di ma­gyar ze­nei ar­chí­vum és ku­ta­tó­cso­port az MTA BTK Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­ben. Az MTA ne­gye­dik al­ka­lom­mal ír­ta ki „Len­dü­let" elnevezésű pá­lyá­za­tát. Ez ha­gyo­má­nyo­san ki­emel­ke­dő te­het­sé­gű fi­a­tal ku­ta­tók tá­mo­ga­tá­sá­ra szol­gál. Most egy ki­csit bő­vült a kör, úgy­hogy már ko­mo­lyabb, nem­zet­kö­zi re­pu­tá­ci­ó­val ren­del­ke­ző tu­dó­sok is pá­lyáz­hat­nak. Há­rom ka­te­gó­ri­á­ban le­he­tett be­ad­ni pá­lya­mun­ká­kat. Én a leg­fi­a­ta­labb, a nem­zet­kö­zi tu­do­má­nyos pá­lyá­ju­kat most kez­dő, de már ko­moly tu­do­má­nyos ered­mé­nye­ket fel­mu­ta­tó ku­ta­tók ka­te­gó­ri­á­já­ban nyer­tem. Ez azt je­len­ti, hogy ki­emelt anya­gi tá­mo­ga­tás­sal új ku­ta­tó­cso­por­tot hoz­ha­tok lét­re.

Dalos Anna - Felvégi Andrea felvételei

- Mit je­lent a ki­emelt tá­mo­ga­tás?

D. A.: Öt év­re 165 mil­lió fo­rin­tot egy öt­fős ku­ta­tó­cso­port meg­ala­kí­tá­sá­ra, az ar­chí­vum mű­kö­dé­sé­nek fi­nan­szí­ro­zá­sá­ra, szá­mí­tás­tech­­ni­kai esz­kö­zök­re, éven­te egy-egy kon­fe­ren­cia meg­ren­de­zé­sé­re és ha­son­lók­ra.

- A le­het­sé­ges pél­da­ké­pül szol­gá­ló bá­ze­li Paul Sacher Ala­pít­vány a 20-21. szá­za­di ze­né­re kon­cent­rál, ar­chí­vum, gyűj­tő­hely és ku­ta­tó­mű­hely. Az önök fel­adat­kö­re - ha jól ér­tem - va­la­mi ha­son­ló lesz.

D. A.: Mi a 20-21. szá­za­di ma­gyar szer­zők mű­ve­it fog­juk gyűj­te­ni, a kéz­irat­ok mel­lett min­den egyéb, az éle­tük­kel és mű­veik­kel kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mot, hang­fel­vé­telt, kri­ti­kát, le­ve­let, fény­ké­pet. Ab­ban kü­lön­bö­zünk az elő­kép­től, hogy mi a ko­moly­ze­ne  mel­lett a szó­ra­koz­ta­tó ze­né­vel is fog­lal­ko­zunk. Az ope­ret­tel és  a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek kön­­nyű­ze­né­jé­vel. Ter­ve­ink sze­rint a gyűj­tést és ku­ta­tást sze­ret­nék ki­bő­ví­te­ni a tel­jes 20. szá­zad­ra.

- A kön­­nyű­ze­nei ku­ta­tá­sok mód­szer­ta­na men­­nyi­ben kü­lön­bö­zik a ko­moly­ze­né­é­től? Gon­do­lom, a kön­­nyű­ze­ne ese­té­ben a ze­ne­szo­ci­o­ló­gi­ai szem­pont­ok erő­sen ér­vé­nye­sül­nek.

D. A.: Ma­gyar­or­szá­gon ez új irány, ha nem is előz­mé­nyek nél­kül va­ló. Ame­ri­ká­ban - nagy­részt az „új ze­ne­tu­do­mány" meg­je­le­né­sé­nek ha­tá­sá­ra - tel­je­sen meg­szo­kott, hogy egy „ko­moly" ze­ne­tu­dós szó­ra­koz­ta­tó ze­né­vel fog­lal­ko­zik. Ná­lunk ez most kez­dő­dik. Eb­ben a ku­ta­tá­si irány­ban ép­pen az az iz­gal­mas, hogy va­ló­já­ban na­gyon is ha­son­ló mód­sze­rek­kel ku­tat­juk a kön­­nyű- és a ko­moly­ze­nét. Ter­mé­sze­te­sen in­ter­disz­cip­li­ná­ris ku­ta­tás­ról van szó, te­hát va­ló­ban nem csak ze­nei szem­pont­ból vizs­gál­juk tár­gyun­kat, ha­nem ant­ro­po­ló­gi­ai, ze­ne­szo­ci­o­ló­gi­ai, re­cep­ció­tör­té­ne­ti, esz­té­ti­kai és her­me­neu­tikai szem­pont­ból is, meg­le­he­tő­sen tá­gas ös­­sze­füg­gé­sek­ben, mint a tár­sa­da­lom egyik je­len­sé­gét, de eb­ben a vo­nat­ko­zás­ban nincs kü­lönb­ség a 20-21. szá­za­di ko­moly- és kön­­nyű­ze­ne ku­ta­tá­sa kö­zött.

- A bá­ze­li Münsterplatzon, a Sacher Ala­pít­vány pin­cé­jé­nek pán­cél­te­rmé­ben őr­zik Stravinsky, Bar­tók, Li­ge­ti és má­sok au­tog­ráf kéz­ira­ta­it. Gon­do­lom, az új ar­chí­vum meg­ala­ku­lá­sa után önök fel­szó­lít­ják majd a ma­gyar ze­ne­szer­zés je­le­se­it, ad­ják oda kéz­ira­ta­i­kat az utó­kor ja­vá­ra.

D. A.:Igen, igyek­szünk mi­nél több ze­ne­szer­zőt fel­ke­res­ni ké­ré­sünk­kel. Ná­lunk nem a pin­cé­ben lesz­nek a kéz­irat­ok, ha­nem itt, a Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­zet­ben egy nagy te­rem­ben, ahol biz­ton­sá­gos kö­rül­mé­nyek kö­zött tud­juk őriz­ni az anya­go­kat.

- Ma­ga a ku­ta­tó­cso­port ugyan­úgy a ZTI ke­be­lé­ben mű­kö­dik majd, mint pél­dá­ul a Bar­tók Ar­chí­vum?

D. A.: Igen, de a fi­nan­szí­ro­zás kü­lön aka­dé­mi­ai ke­ret­ből tör­té­nik majd.

- A Sacher Ala­pít­vány min­den év­ben több ki­ad­vány­ban is­mer­te­ti gyűj­te­mé­nyé­nek gya­ra­po­dá­sát és ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it. Önök ter­vez­nek-e ha­son­lót?

D. A.: Ki­ad­ványt nem ter­ve­zünk, de lesz egy kor­sze­rű hon­la­punk, ame­lyen adat­bá­zi­so­kat mű­köd­te­tünk, közzétesszük a ná­lunk fo­lyó ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­it, a hoz­zánk vár­ha­tó­an be­ér­ke­ző ha­gya­té­kok­kal kap­cso­la­tos in­for­má­ci­ó­kat, to­váb­bá a kon­­fe­ren­ci­á­in­­kon el­hang­zó elő­adá­sok szer­kesz­tett szö­ve­gét is.

- Men­­nyi­re rész­le­tes az a terv, ame­lyet önök­nek az öt­éves idő­szak ku­ta­tá­sa­i­ra be kel­lett ad­ni­uk?

D. A.: Na­gyon rész­le­tes ter­vet vár­tak el, évek­re le­bont­va, a ku­ta­tó­cso­port öt tag­já­nak ter­ve­zett pub­li­ká­ci­ó­i­tól és a pub­li­ká­ci­ók meg­je­le­né­si he­lyé­től a tar­tan­dó elő­adá­sok té­má­já­ig. A ku­ta­tás so­rán per­sze tör­tén­het­nek vá­rat­lan for­du­la­tok, elő­ke­rül­het­nek új té­mák, irá­nyok. Ter­mé­sze­te­sen lesz an­­nyi sza­bad­sá­gunk, hogy eze­ket is ku­tat­has­suk.

- Mi tör­té­nik önök­kel, ha le­jár az öt év? Fel­épül va­la­mi, ami nyil­ván nem fog meg­szűn­ni.

D. A.: A „Len­dü­let" prog­ram szi­go­rú sza­bály­zat alap­ján mű­kö­dik. Ku­ta­tá­sa­in­kat más for­rá­sok­ból is kell fi­nan­szí­roz­nunk, te­hát ál­lan­dó­an pá­lyáz­nunk kell majd. Ha az el­ső há­rom év­ben jó ered­mé­nye­ket érünk el, van esé­lyünk a vég­le­ge­sí­tés­re. Te­hát az el­ső há­rom év­ben so­kat meg kell mu­tat­nunk ab­ból, hogy men­­nyi­re va­gyunk ké­pe­sek meg­va­ló­sí­ta­ni a ter­ve­in­ket.

- Kik az ön le­en­dő mun­ka­tár­sai?

D. A.: Kusz Ve­ro­ni­ka, Bozó Pé­ter, Ignácz Ádám és Sza­bó Fe­renc Já­nos. ők friss dok­to­rok, vagy most szer­zik meg a fo­ko­za­tu­kat. Kusz Ve­ro­ni­ka Dohnányi-ku­ta­tással fog fog­lal­koz­ni, át­ves­­szük ugyan­is az idő­köz­ben meg­szűnt Dohnányi-archívum anya­gát, Bozó Pé­ter te­rü­le­te az ope­rett és a szá­zad el­ső fe­lé­nek szó­ra­koz­ta­tó ze­né­je, Ignácz Ádá­mé a szá­zad má­so­dik fe­lé­nek kön­­nyű­ze­né­je, Sza­bó Fe­renc Já­no­sé pe­dig az in­terp­re­tá­ció­tör­té­net.

- Ön fel­te­he­tő­en meg­ma­rad Ko­dály­nál...

D. A.: Rész­ben igen, de Ko­dá­lyon kí­vül a 20. szá­za­di ma­gyar ze­ne­szer­zés tör­té­ne­té­vel is in­ten­zí­ven fog­lal­ko­zom, most már sok éve. Je­len­leg el­ső­sor­ban a hat­va­nas-het­ve­nes évek­kel, de ter­ve­im sze­rint a ku­ta­tá­sa­i­mat ki­bő­ví­tem a tel­jes év­szá­zad­ra, va­la­mint a ma­gyar ze­ne­tu­do­mány tör­té­ne­té­re és a kor­társ ze­né­re is.