Utó­lag be­vall­ha­tom, de­cem­ber ele­jé­re már meg­fo­gal­maz­tam a nek­ro­ló­got. Va­la­hogy így:

„Har­minc­nyolc tár­sa­dal­mi szer­ve­zet, ti­zen­négy tár­sult in­téz­mény és tíz rend­kí­vü­li egyé­ni tag szak­mai szö­vet­sé­ge, a Ma­gyar Ze­nei Ta­nács a mai na­pon tra­gi­kus hir­te­len­ség­gel el­hunyt. Élt né­hány nap hí­ján 21 évet. Két év­ti­ze­des, a tár­sa­da­lom szá­má­ra rend­kí­vül hasz­nos te­vé­keny­sé­ge után tét­len­ség­re kár­hoz­ta­tott, és kol­dus­bot­ra ju­tott. Gyá­szol­ja a ma­gyar ze­nei köz­élet, hi­á­nya - en­nél sok­kal szé­le­sebb kör­ben - so­ká­ig fáj­ni fog." Ez a nek­ro­lóg sze­ren­csé­re a pa­pír­ko­sár­ban lan­dolt. Bár a Ma­gyar Ze­nei Ta­nács de­cem­be­ri rend­kí­vü­li köz­gyû­lé­sén Victor Má­té el­nök va­ló­ban szó­ba hoz­ta még az ön­fel­osz­la­tás lehetôségét is, a tag­ság ezt egy­han­gú­lag el­ve­tet­te.

Jól meg­ijesz­tet­ték mind­azo­kat, akik eb­ben az or­szá­gos ha­tás­kö­rû ci­vil szervezô­dés­ben a ze­nei szak­mai egye­sü­le­tek leg­fon­to­sabb szö­vet­sé­gét lát­ták és lát­ják ma is. Azt az ön­kén­tes tár­su­lást, amely húsz éven át vé­le­mé­nyé­vel, ta­ná­csa­i­val se­gí­tet­te az ál­lam­igaz­ga­tást egy-egy dön­tés elôkészíté­sé­ben, tör­vé­nyek, ren­de­le­tek meg­al­ko­tá­sá­ban, a ze­nei élet mû­kö­dé­si és fi­nan­szí­ro­zá­si rend­jé­nek meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban. Va­lós volt a ve­szély, hogy most vé­ge, nincs to­vább? Vic­tor Má­té azt mond­ja, fel­ve­té­se, hogy a prob­lé­mák­ra vá­lasz le­het a Ze­nei Ta­nács fel­osz­la­tá­sa, csak bom­basz­ti­kus, drá­mai rém­kép volt. „Ma­gam sem gon­dol­tam ko­mo­lyan. De azt azért min­den­kép­pen sze­ret­tem vol­na lát­ni, hogy a tag­ság men­­nyi­re bí­zik ab­ban, hogy a kö­zel­múlt szá­mos ku­dar­ca el­le­né­re is van ér­tel­me a mun­kánk­nak. A köz­gyû­lés egy­be­hang­zó vé­le­mé­nye pe­dig az volt, hogy nem le­het ilyen si­mán fel­ad­nunk mind­azt, amit ed­dig el­ér­tünk. Nem le­het, hogy tar­tó­san kér­dé­ses­sé vál­jék az, ami az el­múlt húsz év­ben nyil­ván­va­ló volt: hogy a Ze­nei Ta­nács a de­mok­ra­ti­kus ma­gyar tár­sa­dal­mi szer­ke­zet fon­tos in­téz­mé­nye! Még ak­kor is, ha most több a ku­darc, mint a si­ker, és ez min­ket gyak­ran el­ked­vet­le­nít, hogy ne mond­jam: en­gem sze­mély sze­rint né­ha két­ség­beesés­be ker­get."

Szó mi szó, az el­múlt más­fél év ku­dar­ca­i­nak lis­tá­ja hos­­szú.

A kul­tu­rá­lis tár­ca mel­lett mûködô Kul­tu­rá­lis Ága­za­ti Szak­ma­po­li­ti­kai Ta­nács, mely­ben a Ze­nei Ta­nács képviselôje is je­len volt, csönd­ben meg­szûnt, más­fél év alatt egy­szer sem hív­ták ös­­sze. A tár­sa­dal­mi egyeztetés­rôl szó­ló tör­vény el­fo­ga­dá­sa után a Ze­nei Ta­nács le­vél­ben for­dult a NEFMI mi­nisz­te­ré­hez, és je­lez­te kész­sé­gét a tör­vény­ben le­he­­tôségként meg­fo­gal­ma­zott part­ner­sé­gi vi­szony fel­vé­te­lé­re. A le­vél­re ér­de­mi   vá­lasz má­ig nem ér­ke­zett. Tel­jes­ség­gel vá­lasz nél­kül ma­­rad­tak a kul­tu­rá­lis ál­lam­tit­kár­nak, majd ál­lam­tit­kár-he­lyet­tes­nek cím­zett ha­son­ló tar­tal­mú le­ve­lek. Az Elô­adó­mû­­vé­sze­­­ti Ta­nács­tól, mely­nek tag­jai kö­zött volt a Ze­nei Ta­nács há­rom de­le­gált­ja is, a lé­nye­ges szak­mai dön­té­sek át­ke­rül­tek az újon­nan fel­­ál­lí­tott mi­nisz­te­ri bi­zott­sá­gok­hoz, ame­lyek­ben már nem szak­mai szer­ve­ze­tek kül­döt­tei, ha­nem a mi­nisz­ter sa­ját ki­vá­lasz­tott­jai fog­lal­nak he­lyet. A ze­nei dí­jak oda­íté­lé­sé­vel, az azok­ról dön­tô bi­zott­sá­gok, al­­bi­­zott­sá­gok ös­­sze­té­te­lé­vel kap­cso­lat­ban a Ze­nei Ta­nács ja­vas­la­ta­i­ra, ko­or­di­ná­ló mun­ká­já­ra az idén már nem tar­tott igényt a mi­nisz­té­ri­um. Az ön­kor­mány­za­ti és ma­gán­for­­rá­sok­ból eredô tá­mo­ga­tá­sok moz­­gó­sí­tá­sá­ban és el­osz­tá­sá­ban va­ló rész­vé­tel le­he­tô­sé­gei is el­fogy­tak. Meg­szûnt a Fô­város Kul­tu­rá­lis Alap­ja és a Fôvárosi Köz­­­gyû­lés Kul­­tu­rá­lis Ala­pít­vá­nya, a Pro Cul­tura Urbis, ame­lyek mun­ká­já­ban a Ta­nács de­le­gált­jai is köz­­re­mû­köd­tek, az­az a Ze­nei Ta­nács­nak nincs már be­le­szó­lá­sa a fôváros kul­tu­rá­lis és mû­vé­sze­ti éle­té­nek fi­nan­szí­ro­zá­sá­ba. Egyet­len, bár nem el­ha­nya­gol­ha­tó po­zi­tí­vum, hogy az or­szág­gyû­lés Kul­tu­rá­lis Bi­zott­sá­gá­nak ülé­se­in a Ta­nács meg­hí­vott meg­figyelôként rend­sze­re­sen je­len le­het. Ugyan­csak re­mény­­su­gár, hogy a Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap mos­ta­ná­ban zaj­ló új­já­szer­ve­zé­se so­rán a ku­rá­to­rok sze­mé­lyé­re vo­nat­ko­zó­an (az elô­zô el­nök gya­kor­la­tá­val szem­ben) ki­kér­ték a Ze­nei Ta­nács vé­le­mé­nyét is, be­von­ták a de­le­­gá­lá­si el­já­rás­ba. „Hos­­szú idô után most elô­ször fog­lal­koz­ha­tunk megint az­zal, ami­ért lét­re­jöt­tünk, hogy pél­dá­ul a szak­mai tes­tü­le­tek­be al­kal­mas, megfelelô em­be­rek ke­rül­je­nek, akik mind­an­­nyi­unk bi­zal­mát él­ve­zik. De jó lenne, ha ez min­den­na­pos vol­­na!"

De saj­nos nem az. A leg­na­gyobb prob­lé­ma, hogy a ren­de­le­tek és tör­vé­nyek elôké­szí­tésébe nincs be­von­va a szak­ma. Mint más te­rü­le­te­ken is, ezek olyan hir­te­len és ki­szá­mít­ha­tat­la­nul szü­let­nek, és olyan se­bes­ség­gel fo­gad­ja el ôket a par­la­ment vagy a kor­mány­zat, hogy nincs is idô rá­juk re­a­gál­ni. Így „csúsz­ha­tott be" most, leg­utóbb, a szer­zôi jo­gi tör­vény mó­do­sí­tá­sá­ba a mû­vé­szek, köz­tük ze­né­szek szak­mai ön­ren­del­ke­zés­ének jelentôs csor­bí­tá­sa. A jog­díjbe­vé­te­lek­nek egy bi­zo­nyos szá­za­lé­kát a szak­mai cé­hek­ként, egye­sü­le­tek­ként mûködô úgy­ne­ve­zett kö­zös jogkezelôk - ides­to­va száz éve - kö­zös­sé­gi, kul­tu­rá­lis cé­lok­ra for­dít­ják. Mos­tan­tól e részt a Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap­hoz kö­te­le­sek irá­nyí­ta­ni. Hogy az ho­gyan fog­ja to­vább­osz­ta­ni, az még tisz­tá­zat­lan. „Fur­csál­lom, hogy a szerzôk ma­gán­jo­gi kö­ve­telésbôl szár­ma­zó pén­ze egy adó­be­vé­tel­bôl mûködô ál­la­mi, kul­tu­rá­lis alap­ba ke­rül."

Va­jon mit te­het a Ze­nei Ta­nács, ami­kor egy ilyen tör­vény vagy jog­sza­bály meg­szü­le­tik? Ki­pi­pál­ja, mint újabb el­ve­szett ügyet? „Ôszintén meg­mon­dom, igen. Utó­lag mi már nem so­kat te­he­tünk. Leg­fel­jebb meg­pró­bá­lunk al­kal­maz­kod­ni és ki­ala­kí­ta­ni va­la­mi olyan mû­kö­dé­si for­mát, ami a mi értékeinkbôl és szán­dé­ka­ink­ból mi­nél töb­bet meg­ment."

A de­cem­be­ri köz­gyû­lés­nek azon­ban en­nél sú­lyo­sabb fel­ada­ta volt. Mû­kö­dé­si tak­ti­ka ki­ala­kí­tá­sa he­lyett stra­té­gi­ai dön­tést kel­lett hoz­nia. Min­dent úgy csi­nál­ni, mint ed­dig? Tu­do­má­sul ven­ni a szer­ve­zet eljelen­ték­te­le­ne­dését és fel­osz­la­ni? Ha part­ner­ként nem le­het, hát pá­lyán kívülrôl vé­le­mé­nyez­ni, bí­rál­ni, ha kell, de­monst­rál­ni? Bi­zony­ta­lan idôre hibernálni a Ze­nei Ta­ná­csot, és fel­tá­mad­ni, ha el­jön a megfelelô pil­la­nat? Vagy ke­res­ni egy új vezetôt, aki sze­mé­lyé­ben meg­­ke­rül­he­tet­len te­kin­tély, akin még egy ál­lam­tit­kár sem tud ke­resz­tül­néz­ni? Vagy aki kap­cso­la­ta­i­nak, ne­tán po­li­ti­kai kötô­dé­sé­nek köszönhetôen ha­té­ko­nyab­ban tud­ja pár­be­széd­re kény­sze­rí­te­ni, be­fo­lyá­sol­ni a ha­­tal­mon levôket?

Va­gyis Victor Má­té az ügy ér­de­ké­ben a sa­ját vis­­sza­hí­vá­sát, le­mon­dá­sát is fel­aján­lot­ta. Az el­nö­ki be­szá­mo­ló­ban azt ír­ta, ta­lán ô nem volt elég­gé rámenôs, hogy ha ki­dob­ták az aj­tón, vis­­sza kel­lett vol­na mász­nia az ab­la­kon. Le­he­tett vol­na? Mit le­het még ten­ni, ha az em­ber egy ko­moly ci­vil szer­ve­zet el­nö­ke­ként le­ve­let ír az ál­lam­tit­kár­nak, part­ner­sé­get ajánl, de vá­lasz­ra sem mél­tat­ják? Vi­szont az illetô tisztségviselô a saj­tó út­ján üzen, hogy kö­szö­ni, ne­ki meg­van­nak a ta­nács­adói, sen­ki más ta­ná­csá­ra nem kí­ván­csi? (Mu­zsi­ka, 2011. jú­ni­us.) Ak­kor? „A szo­ká­sos dol­got le­het ten­ni. Fo­ga­dá­so­kon, kok­télpar­ti­kon oda le­het sün­dö­rög­ni, koc­cin­ta­ni, be­szél­get­ni a fon­tos em­be­rek­kel, titkárnôvel ked­ves­ked­ni, har­mad­szor, ne­gyed­szer, ötöd­ször is fel­hív­ni, de er­re én saj­nos al­kal­mat­lan va­gyok. Én itt al­ka­ti­lag csô­­döt mond­tam. A köz­gyû­lés azon­ban nem tett ne­kem szem­re­há­nyást. Elnézôek vol­tak ve­lem. Úgy ítél­ték meg, hogy alap­ve­tô hi­bá­kat nem kö­vet­tem el, csak nor­má­lis üzem­mód­ban vi­sel­ked­tem, ami ez­út­tal nem volt ered­mé­nyes. Úgy lát­szik, a tag­sá­got ez nem ked­vet­le­ní­tet­te el. Az­zal biz­tat­tak: csak így to­vább!"

A tag­ság te­hát bi­zal­mat sza­va­zott el­nö­ké­nek, és - nem mel­les­leg - a szer­ve­zet fenn­ma­ra­dá­sa mel­lett dön­tött. A fel­aján­lott al­ter­na­tí­vák kö­zül az elsôt vá­lasz­tot­ta: min­dent úgy csi­nál­ni, mint ed­dig. Igen ám, csak­hogy a mû­kö­dés kö­rül­mé­nyei egy­ál­ta­lán nem olya­nok, mint ko­ráb­ban. A költ­ség­­vetésbôl a kul­tu­rá­lis tár­cán ke­resz­tül ka­pott mû­kö­dé­si tá­mo­ga­tás a 2002-2003-as, nagy­já­ból évi 14 mil­li­ó­ról - fo­ko­za­to­san csök­­ken­ve - 2011-re 3,4 mil­lió fo­rint­ra apadt. Má­ju­si köz­gyû­lé­sén a Ta­nács költ­ség­ve­té­se be­vé­te­li ol­da­lát 2,6 mil­li­ós hi­ány­­nyal sza­vaz­ta meg, bíz­va az ál­la­mi tá­mo­ga­tás „bôkezûségében", és nem szá­mol­va az­zal, hogy az Nemzeti Civil Alapprogramtól egyet­len fil­lért sem kap a mû­kö­dés­re. A meg­­ta­ka­rí­tott tar­ta­lé­kok jú­ni­u­sig fe­de­zik alap­­já­ra­ton a költ­sé­ge­ket, ame­lye­ket ész­re­ve­­hetô mér­ték­ben to­vább fa­rag­ni nem le­het.

Bár­mi­lyen meglepô, a tag­sá­got a szin­te ki­lá­tás­ta­lan anya­gi hely­zet sem ren­dí­tet­te meg. A de­rûs, op­ti­mis­ta, jó han­gu­la­tú köz­gyû­lés úgy dön­tött, hogy meg­pró­bál­nak a mos­ta­ni­nál dif­fe­ren­ci­ál­tabb tag­díj­fi­ze­té­si rend­szert be­ve­zet­ni, ami azt je­len­ti, hogy a jobb mó­dú tag­szer­ve­ze­tek ma­ga­sabb tag­dí­jat fi­zet­nek. A fenn­ma­ra­dás­hoz ez még min­dig ke­vés, de elôkerültek to­váb­bi öt­le­tek is. Ko­mo­lyan fel­me­rült pél­dá­ul, hogy jó­té­kony­sá­gi hang­ver­senyt ren­dez­nek a Ze­nei Ta­nács ja­vá­ra. En­nek bevételébôl ta­lán si­ke­rül ki­csit kö­ze­lebb ke­rül­ni az egyen­sú­lyi hely­zet­hez. Mi­ért ne si­ke­rül­het­ne? „És ha be­le­jö­vünk a hang­ver­seny­ren­de­zés­be, lesz­nek ta­lán még to­váb­bi öt­le­te­ink is."

Nyil­ván bíz­nak ab­ban, hogy van mi­ért, hogy ér­de­mes. „Igen. Meggyôzôdésem, hogy ez a mos­ta­ni ál­la­pot csak át­me­ne­ti. Nem ab­ban az ér­te­lem­ben vár­juk a cso­dát, hogy, mond­juk, ezt vagy azt az ál­lam­tit­kárt le­cse­ré­lik egy má­sik­ra, és az jobb lesz... Nem. Meggyôzôdésem, hogy még en­nek az ál­lam­igaz­ga­tás­nak és en­nek a gar­ni­tú­rá­nak is föl kell is­mer­nie, hogy a na­pi mun­ká­ja so­rán fo­lya­ma­to­san, rend­sze­re­sen olyan fel­­ada­­tok­kal szem­be­sül, olyan prob­lé­mák­ba üt­kö­zik, ame­lye­ket szak­mai tá­mo­ga­tott­ság, szak­mai bá­zis nél­kül nem tud meg­ol­da­ni. Akár­mi­lyen szép el­kép­ze­lé­sek szü­let­nek, azo­kat va­la­ki­nek meg kell va­ló­sí­ta­nia. A meg­­­va­ló­sí­tó­kat pe­dig meg kell nyer­ni a fel­adat­nak, be­von­ni, tá­jé­koz­tat­ni kell ôket, fi­gyel­ni, ad­ni a vé­le­mé­nyük­re. Egy had­se­re­get csak úgy le­het gyôzelemre ve­zet­ni, ha a ba­kák is hisz­nek ab­ban, ami­ért csa­tá­ba men­nek. Mi te­hát foly­tat­juk. Meg­pró­bá­lunk úgy vi­sel­ked­ni, mint egy de­mok­ra­ti­kus tár­sa­dal­mi szer­ke­zet fon­tos fo­gas­ke­re­ke. Ha ez a ke­rék pil­la­nat­nyi­lag nem is il­lesz­ke­dik a fô haj­tó­ten­gely­hez, vé­gül biz­to­san a he­lyé­re ke­rül. To­vább­ra is ké­szek va­gyunk hát az együtt­mû­kö­dés­re. En­nek pe­dig elôbb-utóbb meg­lesz a gyü­möl­cse."