Sza­bó Ti­bor 75 éves

Ének- és ze­ne­ta­nár, kar­nagy. Fe­hér­gyar­ma­ton szü­le­tett 1937. feb­ru­ár 28-án. Ta­nul­má­nya­it 1955 és 1960 kö­zött a bu­da­pes­ti Liszt Fe­renc Ze­ne­mû­vé­sze­ti Fôiskola kö­zép­is­ko­lai ének­ta­nár- és karvezetôképzô sza­kán vé­gez­te Vá­sár­he­lyi Zol­tán és Szônyi Er­zsé­bet nö­ven­dé­ke­ként. 1961-tôl 1964-ig a Nép­mû­ve­lé­si In­té­zet ze­nei osz­tá­lyán az if­jú­sá­gi ének­kar­ok felelôse. 1962 és 1984 kö­zött az esz­ter­go­mi Balassa Bá­lint ének­kar kar­na­gya. 1964-tôl 1970-ig az Esz­ter­go­mi Ál­la­mi Ze­ne­is­ko­la igaz­ga­tó­ja, 1970 és 1996 kö­zött a Liszt Fe­renc Ze­ne­mû­vé­sze­ti Fôiskola Zenetanárképzô In­té­ze­te Bu­da­pes­ti Ta­go­za­tá­nak fôiskolai ta­ná­ra, 1970-tôl 1989-ig a ta­go­zat ének­ka­rá­nak, 1989-tôl 1996-ig szim­fo­ni­kus ze­ne­ka­rá­nak vezetôje, 1977 és 1982 kö­zött ugyan­ott ze­ne­el­mé­let tanszékvezetô, 1996-tól 1997-ig a kö­zép­is­ko­lai ének-ze­ne­ta­nár és kar­ve­ze­tô­képzô tan­szak meg­bí­zott tanszékvezetôje. 1981 és 2003 kö­zött a bu­da­pes­ti Bar­tók Bé­la Ze­ne­mû­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­la igaz­ga­tó­ja, 1981-tôl a szak­kö­zép­is­ko­la szim­fo­ni­kus ze­ne­ka­rá­nak kar­mes­te­re. Ta­ní­tott Né­met­or­szág­ban, Olasz­or­szág­ban és az Egye­sült Ál­la­mok­ban, 1978 és 1990 kö­zött a bos­to­ni Ko­dály In­té­zet és a Hartfordi Egye­tem ven­dég­ta­ná­ra. 1990-tôl 1996-ig a Ze­ne­ta­nár­ok Tár­sa­sá­gá­nak al­el­nö­ke, a Ma­­gyar Ze­nei Ta­nács el­nök­sé­gé­nek tag­ja. 2002/2003-ban a Mû­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­­ko­lák Szö­vet­sé­gé­nek el­nö­ke. A Bar­tók és Ko­dály Em­lék­pla­kett ki­tün­te­tett­je, a SZOT-díj, az Apá­­czai Cse­re Já­nos-díj és az Artisjus-díj bir­to­ko­sa.

 

Esztó Zsu­zsa 70 éves

Zon­go­ra­mû­vész, ta­nár. Bu­da­pes­ten szü­le­tett, 1942. feb­ru­ár 7-én. 1956 és 1961 kö­zött a Liszt Fe­renc Ze­ne­mû­vé­sze­ti Fôiskola kü­lön­le­ges te­het­sé­gek szá­má­ra lét­re­ho­zott elôkészítô ta­go­za­tán Ne­mes Ka­ta­lin és Ka­do­sa Pál nö­ven­dé­ke volt, 1961-tôl 1966-ig szin­tén a Ze­ne­aka­dé­mi­án Ka­do­sa Pál osz­tá­lyá­ba járt. 1966-ban szer­zett zon­go­ra­mû­vé­szi dip­lo­mát, 2000-ben dok­to­ri cí­met. 1967-tôl 1970-ig a Fôvárosi Ze­ne­is­ko­la Szer­ve­zet­ben ta­ní­tott, 1970-ben a Ze­ne­aka­dé­mia ta­ná­ra lett, 1980-tól a kü­lön­le­ges te­het­sé­gek­kel is fog­lal­ko­zott. Szó­lis­ta­ként fel­lé­pett Auszt­ri­á­ban, Hol­lan­di­á­ban, Ang­li­á­ban, Ju­go­szlá­vi­á­ban, a Szov­jet­uni­ó­ban, Olasz­or­szág­ban, Né­met­or­szág­ban, az Egye­sült Ál­la­mok­ban. Egy­ko­ri nö­ven­dé­kei kö­zött ta­lál­juk Bogányi Ger­gelyt.