Gazda Péter a Liszt Ferenc Kamarazenekar hegedûseként közismert, s ha az együttes kortárs zenét ad elõ, karmesterként õ irányítja. Zeneszerzõként ritkán lép a nyilvánosság elé. A zenekar készülõ lemezén negyedórás, nagyszabásúan szerkesztett kompozíciója szólal meg.

- Kérlek, ismertess meg Gazda Péterrel, a zeneszerzõvel!

- Már a konziban részt vettem számos komponistanövendék darabjának bemutatásában hegedûsként és karmesterként egyaránt, s magam is szereztem zenét. Ritkán írok, de mindig valamilyen alkalomból, sohasem az íróasztalnak. Néhány éve az Óbudai Társaskörben az Egy kiállítás képei kicsavarásaként Egy hangverseny képei címmel hoztunk létre produkciót ifj. Durkó Zsolt festõmûvésszel. Az általa készített festményekhez írtam zenét. Az egyik kép alatt egy vonósnégyes ült, a másik alatt egy fúvósötös, a harmadik alatt Matuz István fuvolázott stb. Körülülte a képeket 12 kürtös. Sétakoncertet képzeltünk. Mindig egy-egy képnél álltak meg a kürtök, s kellett volna megállnia a közönségnek, hogy a képet szemlélve a hozzá tartozó zenét hallgassa. Nem volt rutinom abban, hogy néhány beavatott emberrel megmozgassam a publikumot, így a séta meghiúsult. Ami zeneszerzõi elõéletemet illeti: még konzis koromban sikert arattam Radnóti Razglednicáit kísérõ zenekari tételeimmel, zongoramûvemet külföldön is játszották. Mostani kompozícióm a kamarazenekar számára immár a harmadik. Egy korábbiban Szõke Péter gyûjtötte madárhangokból törekedtem "zöld zenét" írni. A kotta elveszett, rekonstruálnom kell. A mostani darab is alkalmi: egy barátom nemsokára 50 éves, meg akartam lepni vele. A komponálás során csakhamar önfejlesztõ gépezet indult be, s a mû nemcsak az alkalmi kereten nõtt túl, hanem eddigi életem összefoglalása kerekedett ki belõle.

- Mit takar A születés titkai cím?

- Utal a születésnapi apropóra, de sokkal többet is jelent. A kis ünnepi zenének tervezett mû négy-ötszörösére nõtt, s egy ciklus elsõ darabjává vált Valószínûleg évekig fogok e gyûjtõcímen erre a Reihére komponálni, mert kimeríthetetlennek tetszik a tárháza. A képzõmûvészetben leginkább a szürrealizmushoz vonzódom - ezt ötvözöm a legszigorúbban szerkesztett komponálással. Mintegy hidat építek Berg és Dali közé. Többrétegû a darab. A mindenki számára könnyen megközelíthetõ héj az alkalmi jelleg: kisebb történeteket képzeltem hozzá. A második réteg filozófiai. Ennél mélyebben fiktív történetek, álomjelenetek rétege fekszik, legmélyebben pedig egy személyes: életrõl, halálról, szerelemrõl szóló önvallomás. Ilyen mélységig a hallgató percepciója nem jut. A középkorig nyúltam vissza a darab technikájával: konkrét szövegeket kódoltam benne. Minden egyes hang egy betûnek felel meg, de nem oly mechanikus egyszerûséggel, hogy mondjuk a c hang legyen az a betû. Nem egy hangszer játssza a szöveget. Hol akkordhangok között osztom el a betûket, hol pointillista módon más-más szólamban jelennek meg a betûk, ám sohasem véletlenszerûen. A hallgató nem fejti fel e szövegeket. Sõt ellentmondások is keletkeznek: a darab hallhatóan egyik legszomorúbb pontján a kódolt hangok kellemes, vidám dologról szólnak. Ilyen értelemben szürrealista a mû.

- Ám ez még csak a kódrendszer egy része.

- Minden hangnak jelentése van, s itt most nem betûkre gondolok. A születésnek, az életnek, a halálnak, a csábításnak konkrét hangok felelnek meg. A Fibonacci-számsort vettem alapul, mint a növekedés jelképét. Komponáltam 5 hangot, amely kisebb hangköztõl nagyobbakig halad, ezzel is a növekedést szimbolizálja. Ez az 5 hang jelképezi az életet. Ezt föltettem a dominánsba, s mivel a halált az élet magasabb szintjének s egyben fordítottjának tartom, az 5 hang kvinttel följebb rákfordításban szerepel. A számsorokból következõen lyukas maradt a 6. és a 12. hang. A 12-ik a teljesség szimbóluma, ez lett a d hang. Már csak egy maradt ki: a gisz, amely az elõbbi szisztémából következõen a 6. helyre került. A gisz és a d között "az ördög hangköze", tritonusz feszül. Ez a 6. hang afféle negatív pólus, amellyel a születés elõzményét jelképezem: a szexualitást, a csábítást, ezt a "nagyon jó" negatív tartalmat, az ördög jó oldalát...

- Az édes rosszat...

- Talán ez rá a legjobb kifejezés. Ezt a Reihét leírtam mind a 48 változatban. Az egyes tételeknek titkos címei vannak. Az elsõé: Kulcs. Ennek mindössze négy ütemében minden benne rejlik. A tizenhatodok élet-hangok, két halál-hang foglaltatik benne, s egy a csábítás hangja. Ez utóbbi más hangszínû, mint a többi: dolcissimo. Egyedül a születés hangját kettõzöm, s az egy tizenhatoddal rövidebb ideig tart, mint a halál-hang. A születés, halál és teljesség hangja a legmagasabb hegedûszólamban hallható. A teljesség pillanatában 12 hangú akkord szólal meg, amelynek hangjai azonban nem egyenlõ hosszúak: a csábításé rövidebb, a teljességé a leghosszabb. A mû legvégén egyébként a teljességet jelképezõ d és az egyik élet-hang, a fisz szólal meg, tehát összeolvasva: "teljes élet", ám a köztük lévõ szext távolságban megnyilatkozó 6-os szám a nemiséget idézi mint e teljes élet elõfeltételét. (Innen kezdõdik majd a sorozat következõ darabja, egy vonósnégyes.) Az elsõ tétel szakrális tartalmával a második profánsága áll szemben, a harmadiktól kezdõdnek a "történetek", s a hetedik szakrálisán zárja a mûvet.