- Az 1998-as debreceni Bartók Béla Kórus-fesztivál megrendelése inspirált énekkari komponálásra, vagy épp ilyen munkában talált a felkérés?

- Épp ilyenben. Egy életkorban az ember eltûnõdik, mit írt addig, és mit nem még. A vegyeskar egy Károlyi Amy versére készült, 1969-es motettát kivéve hiányzott a palettámról. 16 vegyeskart tûztem ki célul régebbi magyar költõk verseire. Balassi Bálinttal kezdtem, õt valószínûleg Gyöngyösi István, Faludi Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály követi majd. Mindannyiuktól négy-négy verset tervezek megzenésíteni. Most a Balassi-kórusok végén járok, közülük egy elégíti ki a debreceni megrendelést, de remélem, a többit is elõadják majd versenyen kívül. Nehézséget az okozhat, hogy elég sok a szövegem. Így valószínûleg a második fog alkalmasnak mutatkozni, mert az csak 12 sor. Engem nem zavar a külföldi kórusok nem makulátlan kiejtése, hiszen a vokálisok mindenképpen jó helyre esnek. A ciklust Kodály emlékének fogom ajánlani. Ennek befejeztével 20. századi költõk énekkari megzenésítését tervezem: Adyra, Weöresre, Kálnoky Lászlóra, talán Babitsra gondolok, de még nem válogattam ki a költeményeket. Ezt a sorozatot Bartók emlékének szeretném ajánlani.

- Már bemutatott Petõfi- és Madách-kórusaid nem épülnek be a mostani ciklusba?

- Nem. Azok orgonakíséretesek voltak, kicsit nehezebbek, mint az egyházi népének, de olyasfélék. Ezek a cappella darabok.

- A négy versbõl álló felépítésnek dramaturgiai oka van?

- Egynemû karaimat hajdan hatos csoportokba rendeztem, a mostaniakat terjedelmi okokból illesztem négyenként össze, de lehetne öt vagy három tétel is. Nem feltétlenül kell ciklikusan elõadni a sorozatokat.

- Lesz-e tematikai vagy dramaturgiai összefüggés, egymásra utalás egy-egy költõn belül vagy a különbözõ költõk között?

- A tempókat, karaktereket jól meg kell határozni. Négy darabon belül már meg lehet rajzolni egy-egy költõ és a velük foglalkozó zeneszerzõ portréját. Mi foglalkoztatta Balassit? A szerelem, a vitézség, a természet és az Isten. Ebben a témakörben próbálom az õ és a magam képét felvázolni

- A ciklusodban felvonultatott költõk mindegyikével szellemi, lelki rokonságot érzel?

- Többé-kevésbé. Amiben nem, azt nem zenésítem meg. Sok formai követelménynek is eleget kell tennem. Ismeretes például a Balassi-strófa. Ámde nem egy van! Négyet is találtam. Mind más szótagszámú és rímelésû. Ezekre nem lehet nagyon modern zenét írni, hiszen akkor nem arról szól a zene, mint amirõl a szöveg. A Csongor és Tündében, ha kellett, bátran kihagytam egy szót, kicseréltem egy mondatot. Ezt itt nem tehetem.

- Szükségét érzed archaizálásnak, régebbi stílusokra való utalásnak?

- Immár 18 éve dolgozom egy bizonyos hangrendszerben. Ebbe majdnem minden belefér. Ami nem, az nem is érdekel, ami viszont igen, az nagyon is. Tudok vele archaizálni, hipermodern zenét írni - mikor mihez van kedvem. Biztonságot ad.

- Mi e hangrendszer lényege?

- Ha mechanikusan nézzük - noha nálam nem így alakult ki -, a 12 hangból hagy ki egy tritonuszt. Az pedig, mint a zene ördöge, a háttérbõl dolgozik... A maradék tíz hang két kromatikus halmazt alkot, amelyben ott a dúr és moll pentachord, a moll hexachord, az egyházi hangnemek közül egy hang kivételével mindegyik, a melodikus és akusztikus moll, sõt az akusztikus dúr is (a normál dúr nem). Szerepel benne két pentatónia, az egészhangú skála, dúr, moll, szûkített és bõvített harmóniák, négyeshangzatok is. Az autentikus zárlat is belefér, jóllehet dúrban csak moll szubdominánssal. Az "ördög" bizonyos konvencionális fordulatoktól megóv. Ha bárki szóvá teszi, hogy zeném ilyenes vagy olya-nos, nem érdekel. Annyi áthallás van a mai zenében a múltból is, a jelen különbözõ kultúrkörei közt is - nem baj ez.

- Tekintettel vagy arra, hogy minden tételt elénekelhessenek amatõrök?

- Noha mindig könnyût szeretnék írni, végül sajnos nehézre sikerül.

- Ha az elõadó dolgát nem is könnyíted, a Csongor óta úgy tetszik, a hallgatóét igen. Füllel követhetõbb a zenéd, mint korai avantgárd darabjaidban.

- Akkor is világos szerkesztésre törekedtem, s ma sem konformista vagy sikerhajhászó magatartás vezet. Amit lehet, megpróbálok egyszerûbben elmondani, amit nem lehet, azt nem - hiába.

- E vokális korszakban hangszeres zenét nem is komponálsz?

- Tavaly megírtam 3. vonósnégyesemet. A kórusfolyam után pedig operára készülök Az ember tragédiája öt utolsó színébõl. Az egész Tragédia túl sok, legföljebb lózungokat lehet az egyes színekbõl megzenésíteni. 1969 óta melengetem magamban ezt a tervet: akkor még csak a Falanszter és az Ûr munkált bennem. Néhány partitúraoldal el is készült, Az öt utolsó szín a 20. és 21. századról szól. A londoni szín vulgárisan szólva a nyugati kapitalizmus, piacgazdaság és demokrácia képe, a Falanszter a totalitárius rendszereké. Persze nem szabad aktualizálni, az mindig visszaüt, a gondolatnak kell hatnia. Az Ûr mindennapjaink része, a Jégvidék a környezeti ártalmak jóslata. S marad a vigasz: "Ember, küzdj, és bízva bízzál!"