"A Budapesti Fesztiválzenekarból sugárzik a tehetség és az odaadás. A muzsikusok csak játszani akarnak, mindegy nekik, hogy 30 fontos jeggyel érkezõ, estélyi ruhás közönségnek, vagy egy csapat, a zene üzenetét tágra nyílt szemekkel csodáló gyereknek" ... A Budapesti Fesztiválzenekar tegnap este csodát tett az Usher Hallban... A budapesti zenészek és karmesterük, Fischer Iván, aki olyan tüneményes módon része a zenekar mûvészetének, hogy szinte észrevétlen marad a közönség számára, úgy játsszák Bartókot, hogy a mûveket teljesen új füllel kell hallgatnunk. A Schiff András közremûködésével elhangzott n. zongoraversenyben a legtisztább kamarazenélést hallottuk, már-már hangfestményt, amely vad, ugyanakkor leírhatatlan szépségû tájat tárt elénk... A mûsort Stravinsky csillogó, ötletes Jeu de cartes-ja nyitotta... Fischer vezénylése melegséget sugárzott, egyfajta beletörõdõ együttérzést az emberi gyarlósággal, s ehhez a fúvósok és a vonósok a karakterek átfûtött megjelenítésével csatlakoztak. Úgy játszanak, mintha egyetlen zenész muzsikálna, méghozzá a legnagyszerûbb szólista. Petruska-tolmácsolásuk Stravinsky zenéjét fantasztikus történetként mutatta be, és tündöklõ színházzá változtatta. Jelen volt a Stravinsky-partitúra szögletes, elképesztõ geometriája, de egyfajta ellenállhatatlan báj is..."

Mary Miller

The Scotsman, 1997. aug. 14.

"A Budapesti Fesztiválzenekar promenádkoncertje nemcsak a legmagasabb zenei értékeket képviselte, de sok humort is hordozott magában. Elõször is a zenekarnak már az elõadás elõtti hangolása is sajátosan egyéni. Felejtsük el a szokásos oboa a-hangot: a budapestiek fúvós-szerenáddal, blues-zal és egy lelkes klarinétossal rukkoltak elõ. De maga a koncert is ellenállhatatlan volt. A programnak finom helyi ízt kölcsönöztek Bartók magyar és román néptánc-átiratai, Brahms két magyar tánca (és második szimfóniája), valamint a második és harmadik ráadás, a magyarosan fûszerezett Strauss-polkák. Brahms II. szimfóniájában még a legteutonabb részek ritmusában is volt valami napsütéses, tavaszias életigenlés és frissesség. A Schiff András által bemutatott eredeti Bartók-zongoradarabok izgalmasan váltakoztak a késõbbi zenekari átiratokkal. Schiff és a karmester csodálatos füllel aknáztak ki minden részletet ezekben a miniatûrökben."

Geoffrey Norris

The Daily Telegraph, 1997. aug. 18.

"Minél jobban megismerte a közönség Fischer Ivánt és a Budapesti Fesztiválzenekart, annál jobban megszerette õket. Nemcsak magas szintû technika jellemzi az együttest, hanem a friss szemmel történõ megközelítés is - még az olyan közismert darabokban is, mint Stravinsky Tûzmadár-szvitje. A különleges ráadások - Bartók Román népi táncának kis piccoloszólója, Britten Szerenádjának a színpadon kívülrõl elhangzó kürtepilógusa és az elmaradhatatlan Brahms-féle magyar tánc - mind arról gyõztek meg, hogy Fischer ritka humorérzékû és felszabadult fantáziájú karmester."

Gerald Larner

The Times, 1997. aug. 14.

"A Budapesti Fesztiválzenekar elsõ edinburgh-i fellépésénél jobb debütálást nemigen lehet elképzelni… A Tûzmadár szenzációs elõadása maradéktalanul igazolta, milyen fantasztikus képességekkel rendelkezõ karmester Fischer: pontosság és összjáték, varázslatos dinamikai hatások (emlékezzünk a finálé átvezetésének lélegzetelállító pillanataira!) és intelligencia egyszerre érvényesültek a zenekar elõadásában. De - ha ezt még fokozni lehet - a Bartók-zongoraversenyek még lenyûgözõbbek voltak. Fischer Iván és Schiff András elõadása olyan mennyei magasságokat ért el, amely mellett a darabok ismert interpretációi is elhalványulnak… Felejthetetlen."

Gualtiero Pedriali

The Scotsman, 1997. aug. 13.

"Edinburghban változatlanul ragaszkodnak néhány kedvelt mûvészhez, akiket évrõl évre visszahívnak. Ezért nincs az 50. fesztiválnak születésnapi jellege: itt megszokott jelenség a múlthoz való kötõdés. Persze nincs ok panaszra, ha a mûvészek Schiff András színvonalúak, aki káprázatosan, lendületesen, csillogó és tökéletes technikával játszotta Bartók mindhárom zongoraversenyét az Usher Hallban. Az est egy magyar csapat idegenbeli mérkõzésévé vált, mert Schiffhez a Budapesti Fesztiválzenekar társult. A régi idõk telt, közép-európai hangzását továbbörökítõ, egyúttal friss és életteli együttes ma Magyarország legjobb zenekara. Karmesterük, Fischer Iván az általam valaha is hallott legfurcsább ráadásokat választotta. De á különös ötleteket összefûzte a karizmatikus karmester. Schiff-fel közösen adott elsõ estje vitathatatlanul a hét csúcspontja volt."

Michael White

The Independent, 1997. aug. 17.