- Pongrácz Zoltánt nem elsõsorban operaszerzõként tartja számon a zenei köztudat.

- 1960-ból származik Odüsszeusz és Nauszikaá címû operám, amelyet Debrecenben mutattak be. A 80-as években pedig a Szegedi Nemzeti Színház felkérésére, az akkori igazgató, Pál Tamás biztatására komponáltam operát Polner Zoltán szegedi író szövegére. Címe: Az utolsó stáció. A bemutatónak elõbb a színház restaurálása, majd zeneigazgató-váltás állt útjába, Oberfrank Gézának sok változtatási igénye volt: az ésszerûeket teljesítettem. Amikor eljutottunk a szereplõk nevének megváltoztatásáig, nem tehettem eleget a kívánalmaknak. Mint az Operaház egykori korrepetitora, nemcsak a nézõtér felõl ismertem a színpadot... Késõbb Gregor József egyfelvonásra akarta rövidíttetni az operát, hogy Stravinsky Oedipus Rexével egy estén tûzhesse mûsorra. A darab okozta problémákon tûnõdve rádöbbentem: az elektronika nehezíti az elõadást. Nem állnak rendelkezésre megfelelõ berendezések. A 106-107 perces darabból ennek kihagyásával mintegy negyedórát húztam. Az elektronikus részeket nem lehetett közvetlenül zenekarra alkalmazni, így új átkötéseket írtam.

- Kérlek, foglald össze röviden a történetet!

- A pogány kor végén, a kereszténység kezdetén játszódik, amikor e kettõ még egymásba fonódott. A helyszín: a világ valamelyik országának fõvárosa - tehát idõ és hely nagyon tágan értelmezett. "Az õsidõk hajnalán" egy gyermeket fölavatnak: õ Tamás, mitikus alak, a remény szimbóluma. Miközben erre a -színház a színházban - szertartásra gyülekeznek az emberek, belép egy mai katonatiszt, aki úgy tudja, hogy ott egy összeesküvés készülõdik. A szertartás megszakad, megkezdõdik a nyomozás. Valaki kiszökik a városba, hogy hírt vigyen a történtekrõl. Tovább folyik a szertartási tánc, amelyet lélekharang hangja szakít meg: a szertartás fõszereplõjének édesanyja meghalt. Keresztény és pogány elemekkel vegyes gyászjelenet következik. A nyomozás izgalmai után a négy fõszereplõt kivégzik. A sortûzben a hirtelen anyjához rohanó gyereket is lelövik. A remény mindig feltámad - az epilógusban egy fa formájában, amely újra szüli a gyereket, aki megdicsõül.

- Az eredeti partitúrában a szimfonikus zenekar és elektronika a keresztény és pogány réteg jelzésére volt hivatott?

- Mitikus tartalmakat az elektronika, ma játszódó eseményeket a zenekar szólaltatott meg. Jóllehet, a kihallgatásba is beleszõttem az elektronikát, a darab nagy részében a zenekar uralkodott.

- Mekkora a zenekari apparátus?

- Hármas fafúvók, szaxofon, orgona - színpadi zeneként még rezesbanda is.

- Stilárisan mihez kötõdik ez az opera életmûvedben?

- Talán az Odüsszeuszhoz térek vissza benne. Nem szeretek verset megzenésíteni: zavar a rímek és a lüktetés fantáziát megkötõ hatása. Kerülöm a periodicitást, a primitív szimmetriát. Szeretem, mikor a csönd beszélni kezd. A próza szabad ritmikai világ megteremtését teszi lehetõvé. Az Odüsszeia hexametereit ritmikus prózaként kezelhettem, Az utolsó stáció szövegét prózában kértem.

- Ezek szerint a librettót Polner a te kérésedre írta?

- Az Odüsszeusz rendezõje, Horváth Zoltán vonaton utazott együtt Polnerrel, aki kérte: ajánljon neki zeneszerzõt, mert operát szeretne írni.

- Ritkaság, hogy szöveg és zene így egymáshoz kapcsolódva keletkezzék.

- Ez lehetõvé tette, hogy terjedelmi és egyéb szempontokkal befolyásoljam a librettó létrejöttét.

- S milyen szövegre készül oratóriumod, a Hattyúdal?

- Koromnál fogva írhatok már gyászzenét. Egyes zenetörténészek szerint Mozart magának írta Requiemjét - én is magamnak írom az enyémet.

- Tartson soká a munka…

- Az elsõ tétel szövege Ráskai Lea Haláltánca. Kórusra és nagyzenekarra írtam meg. Minden tétel szövegével elkészültem, de háromnak a - zenéje még hátra van. A második tétel Moody Élet az élet után címû könyvén alapul. Hogy ne essék szét, drámai vonalat kellett ennek adnom. A benne szereplõ természettudós szájába adom valamennyi felhasznált vallomást. Megzenésítem a híres alagút-jelenetet is. A kórust négy részre osztom, esetleg térben is. Az egyik kar a zsidóké, a másik a mohamedánoké, a harmadik a keresztényeké, a negyedik az ateistáké: mind másképp reagálnak. A harmadik tétel gyászmenet, a Kájoni-kódexbõl származó nagyon szép szövegre. Ha térben oszthatnám el a kórust, a körmenetet is el lehetne játszatni velük. A gyászéneket az énekkar - antifónaszerûen - egy szólamban énekli. A negyedik tétel az Ószövetségbõl Ezékiel próféta látomása a csontokkal borított mezõrõl. Ezékiel (bariton) párbeszédet folytat az Istennel, aki a magasban elhelyezett hangszóróból basszus hangon szólal meg.

- A darabban végig jelenlévõ zenekar ugyanolyan nagyszabású, mint Az utolsó stációban?

- Nem: nincs benne rezesbanda, szaxofon, hat ütõ - ez egy szokványos méretû zenekar.

- Vaktában tapogatózva kérdezek a Hattyúdal stiláris világára. Tonalitásba hajlik talán, vagy épp szférikusan disszonáns?

- Konkrétumot egyelõre csak az elsõ tételrõl mondhatok, a többirõl ma még csupán elképzelésem van. A nyitótétel minden szólamában sok a kis hangközökbõl épülõ melizma, ezért nehéz lesz intonálni. Amikor a belépésnél több szólam találkozik, könnyen intonálható hangközökre törekedtem. Gorombább témáknak már az indításánál nagy hangközökkel dolgozom. A zenekar más szólamokat játszik, mint amilyeneket a kórus énekel. A tétel vége felé megszólaló fughettában mozog csak együtt hangszer és ének.

- Most a Hattyúdalra koncentrálsz?

- Nem. Balázs Oszkár felkérésére, az általa készített különleges ütõhangszerekre, 30-40 egy-kétperces darabot írok, s Gyurkovics Tibor barátom versét zenésítem meg.