Zimányi Zsófiával, a Budapesti Fesztiválközpont KHT. (Közhasznú Társaság) ügyvezetõ igazgatójával a Tavaszi Fesztivált bemutató sajtótájékoztató után, a Fesztivál kezdete elõtt beszélgettem; az írás közvetlenül a Fesztivál után, a kritikák megjelenése elõtt kerül az Olvasó kezébe. Az interjúnak nem célja a programismertetés: az elmúlt egy év munkájáról, Zimányi Zsófia koncepciójáról, jövõt illetõ vágyairól igyekszik képet adni.

- Amikor az ember a Budapesti Fesztiválközpontot hívja telefonon, a Pentaton mûvészközvetítõ iroda jelentkezik. Megérkezve a ház elé, a Pentaton kódszámát kell benyomni, fõnt a szobák egymásba nyílnak, teljes az egység. Nem összeférhetetlen helyzet ez? Hiszen hajói tudom, önnek ki kellett lépnie a Pentatontól.

- Természetesen az irodákra a kapucsengõtõl a bejáratig ugyanúgy ki van írva a Fesztiválközpont neve, mint a Pentatoné, hiszen a közös irodákat és irodai szolgáltatásokat a Fesztiválközpont a Pentatontól bérli (egyébként messze a piaci ár alatt). Több szakértõ egybehangzó véleménye szerint semmi összeférhetetlenség nincs abban, hogy a Pentatonnak én vagyok a tulajdonosa, és hosszú távon is az egész régióban elsõként alakult mûvészeti magánügynökséghez kapcsolódom. A Fõváros Kulturális Bizottságának kérését teljesítve az ügyvezetést, arra az idõre, amíg a Fesztiválközpont élén állok, átadtam Lõrinczy Györgynek, de a két cég között szoros a munkakapcsolat. Pályázatom lényege volt, hogy a Fesztiválközpont üzemeltetését csak akkor tartom a rendelkezésre álló keretbõl megvalósíthatónak, ha nem irodai szolgáltatásokra, a szervezet kiadásaira megy el a pénz nagy része - hanem a rendezvényekre. A Közhasznú Társaság 1996-ban 30 milliót kapott a fõvárostól. A konkurens pályázat az iroda üzemeltetésére 40 milliót igényelt és 11 fõs stábot akart felállítani.

- Önök hányan vannak?

- A KHT-ban négyen, és 1996-ban nyolcmillióba került az üzemeltetés - a bérekkel és a Felügyelõ Bizottság tiszteletdíjával együtt. Bennünket bíztak meg a Tavaszi Fesztivál szervezésével is. Ez az ország legnagyobb fesztiválja, több mint 200 milliós költségvetéssel. Mi ezt változatlan irodai háttérrel oldjuk meg, s a létszám csak négy állandó munkatárssal bõvült. Ehhez jönnek a Fesztivál lezárásig dolgozó külsõsök, a háromtagú Mûvészeti Tanács (Szinetár Miklós, Bereczky Loránd, Novák Ferenc) és a négy fõs Idegenforgalmi Tanács. Emellett naponta jelentkeznek fiatalok a különbözõ menedzserképzõkbõl, hogy szeretnének résztvenni a munkánkban. Ha nem riadnak el, dolgozhatnak velünk, mert itt - különösen fesztivál elõtt - éjjel-nappal, hétvégén, ünnepen is van munka.

- Ha mindez így van, a kényelmes Pentaton-létet miért cserélte fel erre a hajszára?

- 1970-ben fejeztem be az egyetemet, 1989-ig voltam az Interkoncert-nél, majd megalapítottam az elsõ magánügynökséget, amely szerencsére azóta is sikeresen mûködik. Szerettem ezt a munkát, de meg akartam próbálni valami mást is. Úgy éreztem, nem vagyok még annyira öreg, hogy ne foghatnék újba. Fesztiválokat akartam rendezni, ezért pályáztam meg a KHT-t. Már a Pentatonnal is szerveztünk kisebb fesztiválokat, de egyértelmû volt, hogy olyan nagy fesztivált, mint amilyen a Tavaszi vagy az Õszi, egy magáncég még 50 évig nem tud megvalósítani. Ma még csak fõvárosi, állami támogatással lehet ilyet mûködtetni. Mertem építeni megszerzett több évtizedes tapasztalataimra: úgy érzem, képes leszek egy ilyen nagy feladat elvégzésére is.

- Lehetetlen elkerülni a kihívás szót.

- Az embernek néha próbára kell tennie magát. A napokban egyébként, amikor majd' megbolondultam a rengeteg munkától, azt sem tudtam, hová kapjak, éppen azt kérdeztem magamtól: normális vagyok én? Nyugodtan élhetnék, és ehelyett ezt csinálom?

- Ráadásul egy ilyen fesztivál nemcsak dicsõséget hozhat, hanem bele is lehet bukni.

- Sõt; ezt nem lehet jól csinálni.

- Miért?

- Mert egy ilyen nagy rendezvény természetes módon annyiféle véleményt, stílust, igényt hordoz, hogy lehetetlen valamennyinek megfelelni. A mûsor igyekszik rendkívül sokrétû lenni, de természetesen mindent nem képes felölelni. Én például már megkaptam a kritikát: miért nincs jelen a programban hangsúlyozottabban a jazz? Válaszom: a tavalyi Õszi Fesztivál fókuszában a jazz állt, ezért itt nem szerepel. Vannak ugyanakkor olyan események, amelyek nem a mûvészet körébe tartoznak, mégis helyet kaptak: régi autók felvonulása vagy huszártalálkozó, de a fesztivál lételeme a hic et nunc, azaz az itt és most történés, ez különbözteti meg a hétköznapoktól. A Tavaszi Fesztiválnak ezt a tarkább, vegyesebb összetételû koncepcióját nem én találtam ki, de egyetértek vele: valamivel több külsõség elfogadható, vonzhatja a nagyobb közönséget. Mindkét Tanácsnak az a véleménye, hogy sem az események számát nem szabad csökkenteni, sem a külföldi vendégmûvészek jelenlétérõl nem szabad lemondani. A pénz viszont csökken, így kérdés, mennyire lehet fenntartani a programok színvonalát. A külföldi mûvészek honoráriuma egyre nõ, mind nehezebb kifizetni õket.

- Ez magyarázza, hogy a programon alig szerepel kiemelkedõen nagy név, a Wiener Sängerknabenen és a Royal Philharmonic Orchestrán kívül szinte senki?

- Õszintén remélem, hogy a program áttanulmányozása után sokkal több nagy nevet és még több kiemelkedõ eseményt fog találni. Idén azonban nagyon rövid volt az elõkészítésre felhasználható idõ. Csak május végére alakult ki az IKIM, a kulturális tárca és a fõváros együttmûködésének kerete, és így a mi megbízatásunk is. Magam tavaly május 28-án kaptam egy levelet: június 30-ra legyen kész a program. Aki ilyesmivel foglalkozik, tudja, hogy ez mit jelent. Végül pontosan az valósult meg, amit akkor leírtam, és ez nagy eredmény. Az az egy hónap ráadásul az évad vége volt, alig lehetett utolérni valakit a mûvészeti életben, és nehezen is lehetett egyeztetni mindössze nyolc hónappal késõbbre. Hihetetlen szerencsém volt, hogy az említett két együttes még szabad volt erre a mostani periódusra. Shir-ey MacLaine-t is szerettem volna megszerezni egy nagy show-ra, de nem sikerült. Áprilisban jön Európába, nem márciusban, márpedig õt külön utaztatni a stábjával együtt - ez kifizethetetlen. A legfontosabb meghatározó ugyanis mégiscsak a pénz. Tetszik nekem a Wiener Festwochen, amely túlnyomórészt az osztrák mûvészeteket mutatja be saját erõbõl - ez olcsóbbnak tûnik, lehetne ezt a példát is követni. Csakhogy õk saját produkciókat hoznak létre, kimondottan a fesztivál alkalmára - ez viszont drága. Nekem egyébként ez lenne a fesztiválkoncepció-ideálom. Ha annyi pénz állna rendelkezésemre, amennyit szeretnék, saját produkciókat rendelnék meg. Sajnos ez a mostani kereten belül elképzelhetetlen. Elõvettem volna például a Schubert-évforduló alkalmából egy itthon soha nem hallott operáját, de nem volt rá fedezet. A színházakkal szemben az volt a követelmény, hogy vagy õsbemutatót vagy magyarországi bemutatót tartsanak a Fesztivál idején. Sajnálom, hogy a Markó Iván-balett nem készült el márciusra. Szinetár Miklós ötlete nyomán létrejött viszont az Operett Fesztivál vidéki társulatok vendégjátékával.

- Úgy véli, hogy pusztán hazai mûvekkel, hazai erõkkel elég vonzó lenne a program?

- -Jövõre megvalósul a Magyar operák és balettek hete. Biztos vagyok benne, hogy egy külföldi szívesebben néz meg valami olyat, amit máshol nem láthat. Érdekesebb lehet egy olyan magyar opera, amelyhez máshol nem juthat hozzá, mint egy ismert mû ezredik bemutatója. Érdekes kérdés maga a külföldi látogatottság is. A Salzburgi Ünnepi Játékok tavalyi látogatóinak 51 százaléka volt osztrák, 49 pedig külföldi. Ez jó arány, és mutatja, hogy fontos a hazai érdeklõdés is. Magyarországon a belsõ idegenforgalmat még nem fedeztük fel, és nem is tartjuk igazán fontosnak. Ausztriában ez a belsõ mozgás sokkal jelentõsebb, mint a külsõ. Mi 85 ezer jegyet nyomtattunk ki, ebbõl 20 ezer a Táncháztalálkozóé, a fennmaradó 65 ezerbõl 6500 jutott el közvetlenül külföldiekhez, legalább még egyszer ennyi elfogy a szállodákon keresztül, és a budapesti jegyirodák is adnak el jegyeket külföldi csoportoknak.

- Ki szerkeszti a részletes mûsort?

- Az elvi koncepció a fenntartók kívánsága volt, a jövõ éviben is megállapodtak: 150 éves a magyar forradalom és szabadságharc. Megbeszéltük a Mûvészeti Tanáccsal, hogy az évforduló hogyan jelenjék meg a mûsorban. Például ennek kapcsán fellépnek a Prágai Filharmonikusok. Minden területen megvannak a szerkesztõink, õk külsõsként állítják össze a részleteket. Új a gyerekmûsor, ez az én vesszõparipám, mert úgy vélem: amihez nem szokik hozzá az ember gyerekkorában, az nem válik szükségletévé.

- Van-e más olyan újdonság, ami az ön személyes elképzelését tükrözi?

- A fiatal tehetségek felkarolása. Ezt nem én találtam ki, hiszen már az Interkoncert idején mûködött az Interfórum, de most is erõsen támogatom. 1991-ben alakult meg a Mûvészeti Ügynökségek Szövetsége, amely civil szervezet, én vagyok az elnöke. Legtöbb tagja az Interkoncertnél dolgozott valaha.

- Az Interkoncert volt Gogol köpönyege?

- Igen, mind onnan bújtunk elõ. Van egy etikai kódexünk, az Etikai Bizottság elnöke Kovács Géza - az elmúlt években egyetlen panasz érkezett hozzá, tehát talán hasznosan dolgozunk együtt. A fiatalokat is akartuk támogatni, a Fesztiválnak is újabb támogatást szerezni, így szerveztük meg azt a három koncertet, amely mindkét célt betölti. Remélem, az itt induló pályakezdõk között tíz év múlva több nagy sztár is lesz. A Budapest Fesztiválváros koncepciót a fõvárosi önkormányzat kulturális bizottsága gondolta ki, hogy legyen a fesztiváloknak egy íve, amely szerint a Tavaszi Fesztivál a magas színvonalú, de tömegeket vonzó rendezvények sora, a Búcsú kimondottan népünnepély, az Õszi a fontos, ámde kevesebbeket érintõ mûvészet fóruma. Számomra ez elfogadható koncepció, azért is tudok dolgozni vele. A tavalyi Õszi Fesztivál tapasztalatai ezt nagyon is igazolták. Amikor a munkát átvettem, azt hallottam, hogy ott kevés a nézõ, és kellemesen csalódtam, mert nem így volt. Minden elõadás megtelt.

- Úgy tudom, az Idegenforgalmi Hivatal elégedetlen volt Klenjánszky Tamással: úgy érezték, túl sok kortárs zenének ad helyet a Tavaszi Fesztivál programján. Most nem hallhatunk kortárs mûveket. Mi ennek az oka: az idegenforgalmi szakma elégedetlensége, vagy az, hogy a Korunk Zenéje az Õszi Fesztiválra koncentrálódik?

- Szeretem a tiszta profilokat. Azt szeretném, ha a karakterek markánsan elkülönülnének, és így az érdeklõdõk dönthetnek el, melyik fesztiválra jönnek. Az alacsony költségvetésû Õszi Fesztivál számára megpróbálok minél több pénzt szerezni, és így támogatni a kortárs zenét. Fejleszteni, a mûvészeknek minél több lehetõséget biztosítani- ez a célom.

- Azaz a tavasz mind populárisabb, az õsz pedig egyre igényesebb lesz?

- Igen. Remélem, az Õszi Fesztivál anyagi támogatásában is megjelenik majd mindez. Kiirtunk egy fiataloknak szóló zeneszerzõi versenyt, amely egyszerre segítené e korosztályt és a kortárs zenét.

- Adataim szerint a három fenntartó tavaly együttesen 25 millióval adott kevesebbet, mint az idén.

- Az emelés még így sem követi a 25 százalékos inflációt. Mindenesetre ehhez hozzászámítható még a szponzortól, a Tiszai Vegyi Kombináttól kapott támogatás, a jegybevétel, és néhány partner révén (ilyen a Marriott Szálló vagy a BKK) a kedvezményes szállás, terembérlet, és így tovább - ami nem tényleges bevétel, csak kiadáscsökkentés: ez mintegy 20 millió. Így ki fogunk jönni.

- Azaz nullszaldós lesz a Tavaszi Fesztivál?

- Igen. De már ez is nagy siker, mert a legtöbb fesztivál veszteséges.

- Apropó Marriott: sokaktól hallottam, hogy a zárókoncertre csak vacsorával együtt lehet jegyet venni. Készültem is rá, hogy teszek egy epés megjegyzést, de azután láttam a meghívón, hogy az est jótékonysági célokat szolgál, és a 14 600 forintból 13 ezer leírható az adóalapból. Megtudtam azt is, hogy csak az elsõ hét sor jegyeit árusítják így. A jótékonyság célja azonban a szórólapból nem derül ki. Kit támogatnak?

- A Budapesti Operabarátokat. Ez egy jótékonysági egyesület, amely többek között az idõs mûvészeket segíti. Évente kétszer jótékonysági vacsorát tartanak, az egyiket az Operában, gálakoncerttel egybekötve. E vacsora megrendezésével a Fesztivál is támogatja az Operabarátokat.

- Milyen az arány a mûvészeti ágak közt és a pénz elosztásában?

- A zenéé a legnagyobb rész, 75 millió körüli összeg, az összes többi a maradékon osztozik. A kisebb rendezvények, kamarakoncertek is meglepõen sokba kerülnek. Igyekszünk a jegyárakat alacsonyan tartani: a gyerekjegyek 200 forintba kerülnek, a legdrágábbak 2600-ba. Talán árat kellene emelni - bár nem szívesen tenném -: egyetlen koncert sem tartja el magát, még a kamarakoncert sem, annyi minden rakódik egy honoráriumra. Például nettó 400 ezer forint után mi 1 millió 100 ezret fizetünk ki. A rendezési költségek is hihetetlenül megemelkedtek: a terembérleti díjak, a hangszerszállítás, minden. A megoldás nem a jegyáremelés, de lehet, hogy mégis rákényszerülünk. A kiadásoknak a jegybevétel csak elenyészõ százaléka. Igyekszünk ugyanakkor kedvezményeket is nyújtani a rászorulóknak, a diákoknak és a nyugdíjasoknak. Fontos, hogy hozzájuk is eljusson a fesztivál.

- A sajtótájékoztatón valaki nagyon megdicsérte Önt, amiért a jövõ évi terv is készen áll már - ezt eddig soha nem sikerült elérni. Én viszont úgy tudom, hogy azért nem sikerülhetett, mert korábban senki nem ígérte meg, nem adta írásban, hogy lesz pénz a következõ évre is. Anélkül viszont nehéz tervezni. Ön a semmire épít vagy kapott konkrét ígéretet?

- Van egy 2001-ig érvényes, aláírt megállapodás a fenntartókkal arról, hogy együtt dolgoznak. Hogy mennyi pénzt adnak, az így szerepel a megállapodásban: a jelenleginél nem kevesebbet. Nekem sincsenek tehát egészen biztos ígéreteim. A költségvetési pénzek esetében ez gyakran nem is lehetséges. Sokkal inkább koncepcionális kérdésnek tartom a hosszú távú tervezést. Magyarországon ez még nem szokás, kevés színház tudná például megmondani, mit fog játszani 1998. március 13-án este. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen azonban a kiemelkedõ produkciókat hosszú idõre elõre lekötik, és a világot járó magyar mûvészeket is idõben fel kell kérnünk. Hasonlóan fontos, hogy az idegenforgalom számára megfelelõ idõben tudjunk konkrét információt nyújtani. A Tavaszi Fesztivál elsõdlegesen kulturális esemény. Olyan azonban, amely idegenforgalmi érdekeket is szolgál, s a fesztivál ideje alatt az utcán is érezni kell, hogy fesztiválvárosban vagyunk. E kettõs célrendszer biztosíthatja, hogy a költségvetési pénzek mellett más forrásokra is alapozhassuk a hosszú távú tervezést.

- A Tiszai Vegyi Kombinát csak az idén szponzorál?

- Igen. Nagy hálával tartozom nekik. Azt, hogy a tervezett koncertekbõl egyet sem kellett lemondani, nekik köszönhetjük. Szeretném, ha kitartanának mellettünk. Ha az idén úgy találták, hogy kellõképpen képviseltük az õ érdeküket is, akkor esetleg folytatják. Majd áprilisban meglátjuk.

Felvégi Andrea felvétele