- Ismét elektroakusztikus mûvel készültél el, s megint az EAR Együttes biztatására. Közben a korábbi elektroakusztikus kompozíció hangszeres darabbá vedlett át.

- Off and on címû darabom élõ elektronikus mûnek született, majd stúdióban is felvettük, ami tengernyi technikai lehetõséget indukált Horváth Istvánban és bennem. Ekkor panaszolta Maros Éva, hogy van egy hárfadarabja, de a hangmérnök és gépei nélkül nem játszhatja, így határoztam el, hogy szólóhárfa-változatot is készítek belõle. Meghúztam a darabot, még a tisztán hangszeres anyagot is.

- Vajon Esteledés címû új mûvedet is meghúzod-e majd ekképpen?

- Azt nem lehet. Hangzásvilágának alapja egy koreai harang (a dobacsi), amely egyvonalas f hangot ad. Ezt számítógéppel transzponáltuk. A különbözõ regiszterekbe áthelyezett hangokkal azután nem 12 felé osztjuk az oktávot, hanem hol nagyobb, hol meg kisebb léptékben, végül már csak nyolcadhangnyi hangközökre. Az arányok nem egyre csökkenõk, ha nem mind differenciáltabbak. Fantasztikus hangszínváltásokra s a legkülönbözõbb irányú és irányváltású glissandókra volt mód. Ezek nem sok, hanem egyetlen hangon törté nõ csúszások! A hangokat késõbb akkordokba rendeztem, amelyek szolfézsórán aligha lennének fölismerhetõek, hiszen nem határozhatóak meg a temperált hangrendszerben. A hangok eleinte csapkodóak, majd akkordokba, végül nagyívû dallamokká rendezõdnek. A dallamívek során az egyes hangok ki csengése közben már megszólalnak a következõk. Az új megszólalás hangközt teremt, ha nem is a tizenkétfokúság jegyében. Az akkordsorból kiválasztottunk kilenc hangzatot, azokat egymás után helyeztük és megfordítottuk. Ezt kisterccel följebb transzponáltuk, így sztereó hatást értünk el. Mindezt még egy idõ ráccsal is "megmanipuláltuk". A hat formaegység közül az ötödikben largo trombita-dallam ív kezdõdik, mely során prímkánon lép be. Élõ elõadásnál ez a 2,9 másodperces késleltetés a közönség háta mögül szólal meg. A kánonbelépés hangszínét számítógéppel meg változtattuk. A kompozíció végül a kiinduló pontul szolgáló / hanghoz tér vissza.

- Érdekes vázlat fekszik elõttünk: Kosztolányi mûvére, A szegény kisgyermek panaszaira írt pontosabban még írás alatt álló - kompozíciód formájának és hangszerelésének "térképe". A vers címét veszed át?

- Biztos, hogy nem. Talán szimfóniának fogom nevezni e zenekari darabot. A híres sort ("Mint aki a sínek közé esett") hárfa, csõharang, harangjáték, flexaton, nagydob, fém-, üveg- és bambusz-chime-ok szólaltatják meg. Ezeknek mindegyikéhez más-más szólóhang szer társul: trombita, szaxofon, brácsa, altfuvola, s majd, ha eljutok oda, harsona. Nagy bevezetõvel kezdõdik a mû, amelyben zongora és tutti szól, azt az imént vázolt Ritornello követi. A Ritornello után egy Sentenza foglal helyet, majd egy zenekari rész, a Riflessione zárja le a formaegységet. A második nagyobb szakaszban két Ritornello fog közre egy Sentenzát, s azután tekint vissza egy Riflessione, mert ott a vers ezt a formát adja ki. Újabb Ritornello, Sentenza, Riflessione és Ritornello után Epilógus zárja majd le a félórásra tervezett kompozíciót, amelybõl húsz percnyi áll készen. A zenekari részekben és a Sentenzákban jelentõs szolisztikus szerep jut a zongorának. A Ritornellókban szoprán, a Sentenzákban alt énekes szólal meg. A darab közepén váltanak: attól kezdve a Ritornello az alté és a Sentenza a szopráné, míg az utolsó Ritornello már duett. Ez az elsõ olyan kompozícióm, amelyet nem folyamatosan írtam végig, ha nem abbahagytam, mert megtorpantam. A torpanás szülte az Esteledést, most pedig újabb inspiráló felkérés áll utamba: Ittzés Gergely piccolódarabra jelentett be igényt, azzal csábítván, hogy ha az új mû elkészül, mind a négy fuvolamûvemet eljátssza egy koncerten.

- Minden darabot ennyire feltérképezel elõre?

- Igen, hogy legyen mitõl eltérnem.

- Mennyire térsz el?

- Darabja válogatja. Van, mikor kevésbé, van, mikor kõ kövön nem marad. A most készülõ darabban tartom magam a vázlathoz, a tonális kezdet és finalis rendjéhez is. Az elsõ tételben d-bõl lesz c, a másodikban cisz-bõl h, a harmadikban e-bõl d. A vers követeli ezt a zárt egységet.

- A vers mindössze tízegynéhány sor.

- S mindegyik sor tízszótagú.

- Egy-egy Ritornello illetve Sentenza egy-egy verssornak felel meg?

- A Ritornello mindig a "Mint aki a sínek közé esett". A Sentenzákban áll a többi sor. Egyes esetekben a Ritornello hosszabb, mint a Sentenza, hiszen lehet töredezettebben szerkeszteni a dallamot, zenésíteni a szöveget.

- A terjedelmet látva ügy tûnik, igencsak szétteríted a szöveget.

- Igen. A zenekari közjátékok is ez irányban hatnak. Ez a szöveg - túl a költõiségen és drámaiságon - egészen nagy lélegzetû kompozícióra ösztönzött.

- A zenekari közjátékok hátteret festenek?

- Amikor a zenekar önmagában szól, az szimfonikus. A Sentenzákban is az, de kisebb együttes igénybevételével. A bevezetés, az epilógus és a Riflessionék a hármas fákkal a teljes zenekart foglalkoztatják.

- Azt mondtad, a szöveget Mahler-szimfónia-szerûen alkalmazod. Stilárisan is érvényes a hasonlítás?

- Nem. A retró, a posztmodern szerényebb mértékben érdekel. A mû hangja inkább 5. szimfóniámat folytatja.

- Mi az, ami nem "szerényebb mértékben" érdekel?

- Például a fúvós hangszerek megfúvásmódjainak új lehetõségei, multifóniák, glissandók. A multifónia forradalmasította a fúvós irodalmat, akár a kettõsfogás és az akkord megjelenése a hegedûn. S nem igaz, hogy a multifónia csúnyán szól.

- Tehát az újítás biztos útja érdekel? Nem a dzsungelben való átvágás, hanem az ott lát ható ösvénylehetõségek felismerése?

- Így van. S ebben az elõadómûvészek ösztönzõ szerepe nélkülözhetetlen.