1.

(Schoenberg-kör és a magyar zenekultúra kapcsolatait feldolgozó, 1972 óta készülõ munka részlete.)

Bartók és Schoenberg¹ - tûz és víz? Nem oly ritkaság századunk zenetörténetében az egymást - úgy vélnõk - kioltó elemek rokonszenve. Puccini, Stravinsky örömét lelte a Pierrot lunaire-ben; Webern kedvtelve hallgatta Stravinsky Három vonósnégyes-darabját, más kamarazenei alkotásait. A Stravinsky-kör Ravelt, Milhaud-t, Poulencet ünnepelte Bécsben. A 80 éves Kodály meleg szavakkal méltatta Anton Webern mûvészetét. Utóbbi a Psalmus hungaricus bécsi bemutatóját vezényelte. A Hindemith szellemi irányításával és brácsás közremûködésével tevékenykedett Amar-vonósnégyes Bartókot, Kodályt játszott sorozatban. Nem is szólva Bartókról, kit minden, a sajátjától mégoly távoli irányzat is szenvedélyesen érdekelt. Mindez arra figyelmeztet - és a példák tetszés szerint szaporíthatok -, hogy az élõ muzsika megteremtõi, még ha törekvéseik egymást kizárni látszanak is, távolról sem oly dogmatikusak, mint az álláspontokat kies megmerevítõ zeneideológiák.

Arnold Schoenberg könyvtárában húsz Bartók-mû nyomtatott kottája maradt fenn: ² közülük a legkorábbi kompozíció az op. l-es Rapszódia (1905) kétzongorás letétje, a legkésõbbi az I. rapszódia gordonka-zongora változata (1929). Közbevetõleg említem: Bartók kortárs zenei kottagyûjteményében hét Schoenberg-kiadvány található: közülük a legkorábbi a Gurre-Lieder (1900-1901), a legkésõbbi az op. 33^ zongoradarab (1931). ³

Kettejük személyes kapcsolatait rekonstruálni szinte lehetetlen. "Schönberg sajnos sohasem beszélt Bartókkal (...). Tudom, hogy Schönberg igen nagyra becsülte Bartókot" - írta a zeneszerzõ özvegye Várnai Péter⁴ érdeklõdésére 1960-ban. Javasolta, Várnai forduljon információért bátyjához, Rudolf Kolisch-hoz, aki, lévén muzsikus, többet tud errõl. Ez meg is történt, Kolisch szintén 1960-ban közölte: "Amennyire vissza tudok emlékezni, fizikai találkozásra soha nem került sor Bartók és Schönberg, Webern illetve Berg között. A bécsi iskola három mesterének Bartók iránti szellemi tartásáról természetesen jó információim vannak: nagy tisztelet és õszinte csodálat [jellemezte]." ⁵ Adorno, Alban Berg egykori tanítványa közli 1968-ban kiadott Berg-monográfiájában: "Berget kicsit bántotta is, hogy Bartók, kinek útja idõnként Bécsbe vezetett, sem nála, sem a Schönberg-kör más tagjainál soha nem jelentkezett." ⁶

Némi kétkedéssel kell fogadnunk, hogy Bartók és Schoenberg egymással soha szót nem váltott. Hisz mindketten jelen voltak mint egy-egy mûvük elõadásában érdekelt szerzõk, ama 1922 augusztusában, Salzburgban rendezett kortárs kamarazenei fesztiválon, amelyen az Új Zene Nemzetközi Társasága megalakult. A Társaságnak mindketten alapító tagjai, egy asztalnál ültek az elsõ közgyûlésen. Bartók tudta, Schoenberg mennyit tett kompozícióinak megszólaltatásáért Bécsben. Lehetséges volna, hogy a személyes találkozásra kínálkozó elsõ alkalom kihasználatlanul maradt? Az 1933. április 30-án megnyílt firenzei Nemzetközi Zenei Kongresszusról édesanyját pársoros levélben⁷ tájékoztató Bartók fontosnak tartja megemlíteni, Schoenberg nem jött el. Ugyan ez csupán tárgyilagos közlés, de belehallani vélem - meglehet, önkényesen -, Bartók számított erre a találkozásra. Az is alig hihetõ, hogy Albán Berggel nem volt "beszélõ viszonyban". I. zongoraversenyének és Berg Kamarakoncertjének világbemutatója egyaránt 1927 nyarán, az Új Zene Nemzetközi Társasága Majna-frankfurtban rendezett V. fesztiválján zajlott le, jó két hétre rá, a Baden-Baden-i Német Kamarazene-ünnepen egyazon hangversenyen mutatta be Bartók a Zongoraszonátáját és Rudolf Kolisch Wiener Streich-quartettje Berg Lírai szvitjét.

Harminc éve fedezte fel Kárpáti János a Berg-opusz hatását Bartók III. és IV vonósnégyesére. ⁸ Pedig Bartók többé nem hallotta a Lírai szvitet, kottája sem szerepel kortárs zenei gyûjteményében. ⁹ Hihetõ-e, hogy nem beszélt ama mû szerzõjével, mely egyetlen akusztikus élmény alapján hatott alkotói mûhelyére?

Írásaiban Schoenberg ismételten fejtegeti: a népdal alkalmatlan nyersanyag a tematikus fejlesztés elvén alapuló magasabb zenei formák megteremtésére, ¹⁰ de Bartókra mint elitélendõ példára nem hivatkozik. A mûvészi elszigeteltségben és pedagógiai robotban megkeseredett zeneszerzõ 1946-tól panaszolja, hogy Bartók nagyobb hatással van az alkotókra, mint õ. ¹¹ S halála elõtt alig egy hónappal, 1951. június 15-én, betegségtõl elgyötörten írta Pártos Ödönnek Tel Avivba Bartókról, (Stra-vinskyról, Hindemithrõl): "Õk valamennyien zeném és elméleteim ellenzõiként cselekedtek." ¹² Azonban más volt a véleménye amerikai emigrációja korábbi éveiben.

Kolisch információja: "Schönberg megkért minket [vagyis a Wiener Quartettet, melynek primáriusa volt], hogy Los Angeles-i házában játsszuk el neki az V. vonósnégyest, és a mû nagyon tetszett neki. ¹³ Földes Andor így beszéli el memoárjaiban¹⁴ a zeneszerzõ Los Angeles-i házában tett látogatását: "»Nem akar valamit játszani Bartóktól?« - kérdezte [...].»"Dehogynem, szívesen - feleltem - örömmel eljátszom Önnek Bartók Zongoraszonátáját, és nyomban belevágtam. Nyilvánvalóan eme elemi erejû kompozíció tûzijátékzenéjétõl lenyûgözve, odafordult egyik növendékéhez, Hanns Eislerhez, aki, miként maga is, játékom közben a hátam mögött állt, s ezt mondta: »Milyen kár, hogy Bartók soha nem élt a tizenkét fokú zene lehetõségeivel [...] De nagyon közel jutott hozzá.«" Földes a látogatás évét nem közli, csupán azt, hogy arra egy nappal Schoenberg születésnapja (szeptember 13.) elõtt került sor. Mivel azonban Hanns Eisler 1942 tavaszán érkezett Los Angelesbe,¹⁵ ez a legkorábbi lehetséges éve a házikoncertnek. Valószínûleg éppen ez az az esztendõ, mivel 1942 augusztusában látogatta meg Los Angeles-i otthonában Franz Werfelt. ¹⁶

Az elsõ Bartók-kották - a 14 bagatell és a Két elégia - 1911. május elején kerültek Schoenberghez (a Két elégia nem maradt fenn a kottatárában). Közvetítõ, Balabán Imre révén jutott hozzájuk. Balabán Imre (1889-1947) zeneszerzést, Bartók osztályában 1908 õszétõl három tanéven át zongorát tanult a Zeneakadémián. 1910 õszén rövid ideig színházi karmester Reichenbergben (ma: Liberec, Cseh Köztársaság); 1911-tõl két évig a Fodor Zeneiskola zongoratanára, a rövid életû Új Magyar Zene-Egyesület titkára (elnöke: Bartók), népdalgyûjtõ a tízes évek elején, ¹⁷1913-ban az Elsõ Magyar Általános Biztosító Társaságnál helyezkedett el, melynek 1936-ban vezérigazgatója lett. Mint a Magyar Néprajzi Társaság tagja szerzett 1929-ben, a nagy gazdasági világválság idején különbözõ pénzintézetektõl 500 pengõt a Néprajzi Múzeumban Lajtha irányításával folyó gyûjtõmunka támogatására. Valószínûleg õ járta ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank, TÉBE (Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete) és a GYOSZ (Gyáriparosok Országos Szövetsége) 1937-ben 4 000 pengõt adott a Rádióban készített népzenei-néprajzi hangfelvételek, az úgynevezett Pátria-lemezek gyártásának anyagi fedezetéül. Vezetõ személyisége volt az 1932-ben feltámadt Új Magyar Zene-Egyesületnek (az Új Zene Nemzetközi Társasága magyar szekciójának). Az Egyesület hangversenyei helyszínéül megszerezte a Fészek Mûvészklub nagytermét, miután a Zeneakadémiáé a mérsékelt érdeklõdést tekintve, túlságosan tágasnak bizonyult. 1945-ben újjászervezte az UMZÉ-t, mely igen aktív hangversenyrendezõ tevékenységet fejtett ki a Magyar Zenemûvészek Szabad Szervezetének égisze alatt. A kort, amelyben tilalomfák és sorompók zárták el tõlünk a kortárs zene jelentõs részét, már nem élte meg.

Nagy valószínûséggel Balabán Imre teremtett elsõként közvetlen kapcsolatot Schoenberg és a magyar zenekultúra között. 1910-tõl 1912-ig Schoenbergnek címzett tíz levele illetve levelezõlapja maradt fenn a zeneszerzõ hagyatékában. E levélcsomó létezésére Clara Steuermann, a Los Angeles-i Schoenberg Intézet archívumának elsõ vezetõje hívta fel a figyelmemet, s ugyancsak õ tájékoztatott arról is, hogy a Schoenberghez írt levelek lelõhelye a washingtoni Kongresszusi Könyvtár Zenei Osztálya. A jogutódok szíves engedélye alapján Wayne D. Shirley könyvtáros küldte el nekem e posta fénymásolatát. Mivel Balabán Imre otthona a háború végén teljesen elpusztult, semmi nem maradt fenn Schoenberg hozzá írt leveleibõl, jóllehet az ismert anyag azok létezése felõl semmi kétséget nem hagy. (Megjegyzem, Bartók-levél egy sincs a Kongresszusi Könyvtár Schoenberg-dossziéiban.)

Friss zongoratanári diplomával a zsebében, 1910. június 20-án írt Balabán elõször Schoenbergnek, s kért tõle zongoradarabokat - kéziratban vagy másolatban akár - új francia, magyar, osztrák mûvekbõl tervezett (egyebekben megvalósulatlan) budapesti és bécsi koncertje számára. Mivel Magyarországon addig soha semmit nem játszottak Schoenbergtõl, érdekelt lehetett az elõadásban, mert postafordultával küldte el az op. 11-es Három zongoradarab másolt példányát, jóllehet írhatta volna: a kotta sajtó alatt van, az Universal Editionnál októberben megjelenik. Június végére datálható, bár keltezetlen második levelében Balabán tudatja: már ismerte az op. 11/1 esz-a-d-gisz záróakkordját

Ez a levélbe illesztett apró kottapélda a kulcsa a Schoenberghez került elsõ Bartókhangjegyeknek. Javában dolgozott Összhangzattan-könyvén (Harmonielehre), kéziratát 1910 szeptemberében lezárta, majd 1911-ben ismét munkába vette. Bizonyára emlékezett

Balabán harmónia-példájára, feltételezte, hogy a hangzatot magyar anyagból ismeri és kérte tõle az idevágó kottákat, feltehetõen 1911 áprilisának vége felé.

1911. május 2-án kelt Balabán Imre válasza: "Igen tisztelt Schönberg Úr, becses levelezõlapját betekintés végett megmutattam Bartók úrnak, és megbízásából felkértem a Rozsnyaí Károly kiadóvállalatot, hogy a mai postával küldje el Önnek a 14 bagatellt és a 2 elégiát. Bartók úr úgy véli, Ön a céljainak megfelelõ helyeket fõleg az Elégiákban és a [C-ben írt] Bagatellben talál

(1. KÉP)

a kezdete. -"

Schoenbergnek sürgõs lehetett az információ, hisz október végén már megjelent a könyv. ¹⁸ Talán a sietség tette, hogy Balabán kottaidézete pontatlan. Helyesen:

(2. KÉP)

A Harmonielehre kottapéldái egy híján a német zenei nyelvterületrõl származnak. Ez az egy pedig éppen Bartók, az általa javasolt, C-ben írt X. bagatell 36. üteme és 37. ütemének elsõ fele. "A hat- és többfokú hangzatok esztétikai értékelése" címû fejezet 468-469. oldalán, Webern-, Schreker- és Berg-mûvek idézetei közé iktatva, közli Schoenberg: "Néhány zongoradarabjában Bartók Béla magyar zeneszerzõ is közel áll e hangzásérzetekhez, mint azt a következõ hely is bizonyítja:"

(3. KÉP)

A kvartakkordokkal foglalkozó fejezet kvartakkord-tornyához

(4. KÉP)

Schoenberg hozzáfûzi: "Rajtam kívül tanítványaim, Dr. Anton von Webern és Alban Berg írt ilyen hangzatokat. De a magyar Bartók Béla és a bécsi Franz Schreker, kik mindketten inkább Debussy, Dukas, talán még Puccini útján járnak, nincsenek tõle nagyon nagy távolságra." (454.)

A Bartók-hagyatékban fennmaradt két Schoenberg-levelet publikáló Dille az 1912. május 7-i dátumot viselõ elsõ íráshoz csatolja Kodály emlékezését: "Kodály szerint nem ez Schoenberg elsõ Bartókhoz írott levele. Elbeszélése szerint Bartók megmutatta neki Schoenberg egy korábbi levelét, melyet Harmonielehréjének formábaöntésekor írt, s melyben megkérdezte Bartókot, használ-e mûveiben hat- vagy többhangú akkordokat, s ha igen, melyeket. E levél nem került elõ." ¹⁹ Nem is kerülhetett elõ, mivel nem Bartók volt a címzettje, bár Kodály az õ révén olvasta.

Bartók egyébiránt nem szerezte be a Harmonielehre elsõ kiadását, ²⁰ jóllehet ez a legkorábbi zeneelméleti munka, amely rá hivatkozik. De bizonyosan ismerte, mert utal rá, ²¹ mielõtt még a munka további kiadása megjelent. Használhatta Balabán Imre példányát ("Érdeklõdéssel várom újonnan megjelent mûveit, kivált a Harmonielehrét!" - Balabán levele Schoenbergnek, 1911. november 2.), Molnár Antalét, ki 1912-es nagy Schoenberg-tanulmányában e munkára pontos forrásmegjelöléssel hivatkozik, ²² esetleg a Kósa Györgyét (Kósa Gábor szíves szóbeli információja szerint édesapjának megvolt Schoenberg könyve, míg azt Kodály 1920-ban kölcsön nem kérte, s majd három évtizeden át magánál nem tartotta).

Jerry McBride, a Los Angeles-i Schoenberg Intézet második archiváriusának kollegiális írásos információi szerint²³ Schoenberg könyvtárában a következõ nyomtatott Bartók-kották lelhetõk fel (a keletkezés idõrendjében):

Rapszódia op. 1. kétzongorás változat, két példány; Tizennégy bagatell, két példány, az egyik egybekötve Wellesz, Scheinpflug, Rabi és Hausegger egy-egy mûvével; ²⁴ Gyermekeknek, két példány; Vázlatok; Négy siratóének; A kékszakállú herceg vára, ének-zongorakivonat; Román népi táncok, zongorára, két példány; Román kolinda-dallamok; A fából faragott királyfi, zongorakivonat; Suite, op. 14; Nyolc magyar népdal, énekre és zongorára; 15 magyar parasztdal; Három etûd; 2. hegedû-zongoraszonáta; Tánc-szvit, kispartitúra, két példány, az egyik bekötve; Szabadban; Kilenc kis zongoradarab; [I.] Zongoraverseny, kétzongorás kiadás; 3. vonósnégyes, kispartitúra; [I.] Rapszódia gordonkára és zongorára.

E hangjegyeket Schoenberg magával vitte emigrációjának stációin keresztül, egészen végsõ lakhelyéig, Los Angelesig.

(folytatjuk)

JEGYZETEK

1.  A vezetéknév kétféle írásmódjának használata ellentmond az egységes ortográfia szabályainak. 1933-tól, a náci birodalomból való kiûzetésének évétõl haláláig a zeneszerzõ maga használta a kétpontos ö helyett az oe változatot mint végleges formát. Jóllehet a német nyelvterület errõl mindmáig nem hajlandó tudomást venni, magam idézetekben, forrásmegjelölésekben a bennük szereplõ német névváltozatot, a saját szövegrészekben Somfai László meggyõzõ érvelése alapján a Schoenberg formát használom. Vö. Somfai László: Miért oly könnyen abszolutizálható Schoenberg zenéje. Magyar Zene XV. évf. 3. szám, 1974. szeptember, 267-275. címhez fûzött csillagos lábjegyzetével.

2.  A Los Angeles-i Schoenberg Intézet archívumát vezetõ Jerry McBridge szíves levélbeli közlése. A levelek kelte: 1984. március 6., május 25.

3.  Denijs Dille: Bartók és Schönberg kapcsolatai. Magyar Zene idézett szám 253-266. Elõször németül, Szerk: Denijs Dille: Documenta Bartókiam 2., Akadémiai Kiadó Budapest, 1965. 53-61. Kiegészített francia változat: Denijs Dille: Béla Bartók. Re-gard sur le passé (Összegyûjtött tanulmányok). Edité par Yves Lenoir. Presses Universitaires de Namur, 1990. 51-72.

Vera Lampert: Zeitgenössische Musik in Bartóks Notensammlung (Kortárs zene Bartók kottagyûjteményében). Szerk.: Somfai László: Documenta Bartókiana 5., Akadémiai Kiadó Budapest, 1977. 142-168. Schoenberg-adatok, 162., 416-426. sorszámon.

4.  V.[árnai] P.[éter]: Adatok Bartók és Schönberg kapcsolatához. Magyar Zene VI. évf. 3. szám, 1965. november. 515-516.

5.  Uo.

6.  Breuer János: Alban Berg Bartókról. Muzsika XXIII. évf. 9. szám, 1980. szeptember 3-4.

7.  Szerk.: ifj. Bartók Béla: Bartók Béla családi levelei. Zenemûkiadó Budapest, 1981. 537.

8.  Kárpáti János: Bartók vonósnégyesei. Zenemûkiadó Budapest, 1967. 114., 125-6. és másutt.

9. Lampert: i. m.

10. Hrsg.: Ivan Vojtech: Arnold Schönberg: Stil und Gedanke. Aufsätze zur Musik. Gesamraelte Schriften 1. S. Fischer Verlag, (h. n.) 1976. Symphonien aus Volksliedern (Szimfóniák népdalból), 134-139. Nationale Musik (Nemzeti zene) 250-254. Érintõleg sok más helyütt is.

11.  Szerk.: Erwin Stein: Arnold Schoenberg válogatott levelei. Zenemûkiadó Budapest, 1974. 322., 355.

12.  H. H. Stuckenschmidt: Schönberg. Leben, Um-welt, Werk. Atlantis Verlag, Zürich und Freiburg i. Brg., 1974. 472.

13.  Várnai: i. m.

14.  Földes Andor: Emlékeim. Osiris Kiadó Budapest. 1995. 79.

15.  Albert Betz: Hanns Eisler. Zenemûkiadó Budapest, 1978. 170.

16.  Földes i. m. 80.

17.  "2 hete faluról falura utazom" - írta Balabán Imre 1912. január 23-án gyûjtõútja bázisáról, Szegedrõl Schoenbergnek (a levelezés utolsó fennmaradt darabja ez).

A "Bartók-Rend" I. kötete - Szerk.: Kovács Sándor és Sebõ Ferenc: Magyar népdalok. Egyetemes Gyûjtemény. Akadémiai Kiadó Budapest, 1991. - 193/d. és 391/h dallamát 1912 áprilisában, a Kolozs megyi Méra, illetve Egeres településen Balabán Imre vette fonográfra, s Bartók jegyezte le. Sebõ Ferenc szíves közlése szerint a "Bartók-Rend" számos további, Balabán gyûjtötte népdalt tartalmaz.

18.  Arnold Schönberg: Harmonielehre. Leipzig-Wien 1911. Verlagseigentum der Universal-Edition A.-G. ü.E. Nr. 3370. I-VIII 1-476. - "A következõ napokban jelenik meg" - hirdette a kiadó az Allge-meine Musikzeitung 1911. október 20-i számában.

19.  Dille i. m. 260.

20.  Az 1920/21-ben született Bartók-írások teljes forrásláncát közreadó publikációjában Somfai László közli: Bartók könyvtárában a Harmonielehre 1922-ben megjelent 3., bõvített és javított kiadása maradt fenn. Documenta Bartókiana 5. (adatai a 2. jegyzetben), 28.

21.  1920-ban, Berlinben írt, Az új zene problémája címû tanulmányának magyar és német konceptusában (Somfai i. m., 25., 27.) kipontozva üresen hagyta a Harmonielehre lapszámára való hivatkozást. A Melos I. évf. 5., 1920. április 16-i számában megjelent írásában valószínûleg emlékezetbõl utal a Harmonielehrére: "Atonális zenénkben még nincs itt az ideje valamiféle rendszerezésnek. (Schönberg Összhangzatában a 49. lapon van erre néhány érdekes, bár tartózkodó kísérlet)." Magyarul elõször: Ujfalussy József: Bartók breviárium Zenemûkiadó Budapest, 1958. 198-204. A Bartók idézte 49. lapon két egymásra tornyozott kvint hangköz hagyományos zeneelméleti tilalmáról, nem pedig az atonális zene rendszerezésérõl van szó.

22.  A Nyugat 1912. június 1-jei számában közreadott, Schönberg Arnold címû tanulmányában - ez az elsõ magyar értékelés - Molnár Antal, bár nem idéz, de pontosan utal a Harmonielehre 32. oldalára. Szerk. Breuer János: Zenei írások a Nyugatban. Zenemûkiadó Budapest, 1978. 84-93., a hivatkozás 87.

23.  Schoenberg egyik hobbyja a könyvkötészet volt. Könyveinek-kottáinak számtalan példányát - a Tánc-szvit kispartitúráját is - saját kezûleg kötötte be.

1. kép2. kép3. kép4. képÖnarcképA vörös pillantásTekintet Neukunst Wien.- Schoenberg-festmenyek a budapesti mûvészház kiállításáról, 1912. január 20-27.