Cziffra György parafrázisokat és átiratokat játszik

Wagner-Liszt: Tannhäuser; Verdi-Liszt: Rigoletto; Verdi-Cziffra: A trubadúr; Mendelssohn-Liszt: Szentivánéji álom (Nászinduló és Tündértánc); Auber-Liszt: A portici néma; Brahms-Cziffra: 5. magyar tánc; Liszt: 19. magyar rapszódia

Hungaroton HCD 31596

Századunk legnagyobb zongoravirtuózai között Cziffra Györgynek tevékenysége és pályafutása kivételes rangot ad. A parafrázisok és átiratok e gyûjteménye a zongora szerelmeseinek álma: az izgalmas felvételek 1954 és 1956 között készültek. Ezt az idõszakot a mûvész csúcsteljesítményeinek periódusaként tartják számon. Ezekben az években Cziffra a kényszermunkának is beillõ és puszta megélhetését is alig biztosító robotból kitörve lázba hozta Amerika és Európa közönségét: akkori sikerével csak Wladimir Horowitz húszas évek végi ünneplése vetekedhet: ama híres hangversenyek hangulata, melyek a hallgatóságot valósággal extázisba hozták. A lemezt mindazoknak meg kell venniük, akik szeretik és élvezik a zongorajáték elementáris erejét, már-már természetfeletti hatású ördöngösségét.

Berigan

American Record Guide, 1996. május/június

Magyarországi Szent Erzsébet - két középkori zsolozsma

Schola Hungarica

vezényel: Szendrei Janka és Dobszay László

Hungaroton HCD 31605

A lemez a Schola Hungarica második Hungaroton-felvétele, amióta a Quintanával való vállalkozásuk elkezdõdött. Legutóbbi Quintana-lemezüket elõször csak Magyarországon forgalmazták, hamarosan azonban megjelenik a Virgin Gassics sorozatban. Egy másik, a Régi római sorozatban készített lemez pedig Eredeti gregorián énekek címmel jelent meg. Ez a gyûjtemény szokatlan darabokat tartalmaz, amelyek még sohasem szólaltak meg lemezen. A kiadvány méltón gazdagítja az együttes által eddig felvett lemezek hosszú sorát.

J.F. Weber

Fanfare, 1996. március/április

Körmendi Klára zongoraszólói

Hungaroton HCD 31606

A lemezen szereplõ egyes mûvek között lényeges különbségek mutatkoznak, ezek felfedezése türelmes és képzett hallgatót feltételez. Messiaen kivételével a szerzõk mind az igen bonyolult posztszerialista kompozíciós módszert alkalmazzák. Boulez és tanítványa, a híres oboamûvész Heinz Holliger a legtisztább s így a legelvontabb stílust képviseli. Körmendi Boulez-játéka hideg szépségû. A magyar Bozay Attila sokkal nyíltabb drámai erõt képvisel tört akkordjaival és idõnként megjelenõ impresszionista színeivel. Honfitársa, Soproni József sokkal tömörebb struktúrát alkalmaz, de mindketten a bartóki ritmika hatása alatt állnak. Körmendi Klára friss erõvel, magabiztosan játszik, az analóg felvételek élénkek, visszaadják az elõadás hangulatát.

Péter Burwasser

Fanfaré, 1996. május/június

Bartók: Szólószonáta hegedûre, Hegedû-zongoraszonáta (1903)

Szabadi Vilmos, Gulyás Márta

Hungaroton 31558

Sajnálatos, hogy a lemez kísérõszövegében semmilyen információ nem szerepel Szabadi Vilmosról, pedig mindenki méltó a bemutatásra, aki képes megküzdeni a félelmetes Szólószonátával. Ez az elõadás is figyelemreméltó: tele tûzzel és lírával. A hangzás tiszta és összetett, a fúga megoldása atmoszférát és áttetszõ egyensúlyt teremt. Kívánhatunk-e ennél többet?

D. Moore

American Record Guide, 1996. május/június

Bartók: Hegedûverseny (1908) Hegedûverseny (1938)

Szabadi Vilmos - hegedû, Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ligeti András

Hungaroton HCD 31543

Az 1992/93-ban rögzített elõadás aprólékosan kidolgozott, szeretetreméltón bensõséges. Az interpretáció feszes, egyszerû, de színes, és kellõ önmérsékletrõl is tanúbizonyságot tesz. A Geyer Stefi számára komponált koncert dimenziói az 1938-ban Székely Zoltán részére komponált nagy Hegedûverseny lehetõségeit vetítik elénk. Az elsõ mû különös, kéttételes konstrukciója a lassú nyitótételhez kapcsolódó Allegro giocosóval Liszt magyar rapszódiáira emlékeztet.

Cary Lemco

Classical discDigest Vol.4. No.6., Issue 14

Naudot: Hat versenymû fuvolára és vonósokra op. 11.

Capella Savaria

vezényel és fuvolán játszik Németh Pál

Hungaroton HCD 31600

Németh Pál, a Capella Savaria vezetõje korábban számos vonzó felvétellel örvendeztette meg a barokk zene rajongóit. Néhányszor mint fuvolás is szerepelt a felvételeken. E lemezen futamai folyékonyak, de gyors vibratója megakadályozza a tónus optimális kibontakozását, és néhány esetben - bár kevés ilyen van - az intonáció nem egészen tökéletes. A zenekari kíséret megbízható és rutinos. A hangzás fényes, talán kissé túlságosan is.

Tom Moore

Fanfare, 1996. május/június

Mai magyar fúvós zene

Lendvay: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; Bogár. Tubaverseny; Hidas: Balatoni népdalszvit, Békés megyei népdal-szvit; Ránki: Lúd-apó meséi, A varázsital; Dubrovay: Zizegõ polka

Bazsinka József tuba, Hona Gusztáv harsona, Budapesti Koncertfúvósok, vezényel Marosi László

Hungaroton HCD 31612

A csodálatos felvételen elhangzó darabok váratlan és virtuóz vitalitása minden kétséget kizáróan megerõsíti azt a meggyõzõdésünket, hogy jelentõsen felgyorsult a fejlõdés a bonyolult szimfonikus fúvós zene technikájában és hagyományainak változásában. Az 1937-es születésû Bogár István Tubaversenyének elevensége, professzionális neoklasszikus stílusa például könnyen valamelyik közép-nyugati akadémiai központ repertoárjának sikerdarabjává tehetné a mûvet. A korábban avantgárdé stílusban komponáló Dubrovay László (1943) intenzív élményt nyújt polkájának mániákus zümmögésével. Az 1928-as évjáratú Lendvay Kamilló Csajkovszkij mester utolsó üzenete címû potpourrijában vidám, kalandos utazásra hívogatja a hallgatót Pjotr Iljics rémálmaiba. Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni a kiváló Kodály-tanítvány, Ránki György két pompás hangszerelését. A Lúdapó meséi részeges harsonaszólói és a Walkürök lovaglásának vidám eltorzítása egy légi superman szerencsétlen kalandjainak eredeti megfogalmazása, míg A varázsital Ránki egyik legsikeresebb balettjének fúvósokra készült, életvidám átirata.

Paul A. Snook

Fanfare, 1996. május/június

Druschetzky: Harmoniemusik

Adagio és allegro, B-dúr, Esz-dúr és C-dúr partita, B-dúr variációk, Két rondó, Magyar induló, Francia takarodó, Gudon tábornok francia hadosztályának indulója Budapesti Fúvósegyüttes mûvészeti vezetõ: Berkes Kálmán

Hungaroton 31618

Egy néhány évvel ezelõtt a Hungaroton kiadásában megjelent lemezen elhangzik Druschetzky B-dúr partita paraszti hangszerekre címû mûve is. Ez a darab igazi különlegesség: a hagyományos fúvósok mellett dudát, cimbalmot, tekerõt, havasi kürtöt és több más szokatlan instrumentumot is felvonultat. Léteznek Druschetzkynek szólótimpanira írott darabjai is. (Ezek közül néhány még mindig fellelhetõ egyes katalógusokban.) A mostani lemezre hagyományosabban hangszerelt mûvek kerültek: két-két oboára, klarinétra, kürtre és fagottra írott Harmoniemusik szól rajta. A két Magyar rondóban basszetkürt is hallható. Ha a hangszerelés hagyományos is, maga a mû tele van szokatlan fordulatokkal, amelyek mind Druschetzky újító ötletességét dicsérik. A darabok többsége Mozart fúvós mûveinek színvonalát idézi. A zenészek játéka kifogástalan, a felvétel hangzása telt és természetes.

Bauman

American Record Guide, 1996. május/június

Ennek az elbûvölõ zenének felvétele elsõrangúan sikerült. A Harmoniemusikot a játék ellenállhatatlan lendületén kívül mindvégig az együttes kifogástalan egyensúlya és összhangja jellemzi. Melegen ajánlom.

Brian Robins

Fanfare 1996. május/június

Mozart: Egyházi zene

Missa brevis K. 65, Miserere K. 85, Sancta Maria K. 273, Alma Dei creatoris K. 277, Missa brevis K. 194, Ave verum corpus K. 618, Misericordias Domini K. 222.

Verebics Ibolya, Németh Judit, Mukk József, Moldvay József, Oláh Gábor - ének, Ella István - orgona, a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkarának leányai és a Magyar Rádió és Televízió férfikara, vezényel: Reményi János

CLASSICAL DIAMONDS HCD 4003

Az elõadások összetéveszthetetlenül mozartiak, könnyûek és elevenek. A kórus jellegzetesen magyar: a híres kodályi zeneoktatás eredményét mutatja. A számomra ismeretlen szólisták kompetenciája több mint elégséges, a felvétel technikája természetes hangzást ad. A mûvek ismertetõje megfelelõ tájékoztatást kínál, de a szöveget nem közli. A lemez mûsora szép és vonzó.

J. F. Weber

Fanfare, 1996. május/június

Az elõadások kellõképpen gördülékenyek, de hangzásuk nem éri el az Harnoncourt-féle felvétel fényességét. A Hungaroton produkciója mindenképpen vonzóbb, mint Kegel letargikusan megszólaló Philips-lemeze, és a szólisták is jobbak, mint azon. A hangzás nagyon szép, viszont a kísérõszöveg szokatlanul rövid.

Bauman

American Record Guide, 1996. május/június

Schubert: Zongoraszonáták

a-moll op. 164. D. 537, A-dúr op. posth. D. 959 Malcolm Bilson - fortepiano

Hungaroton HCD 31587

Bilson másodszor játssza lemezre Schubert összes zongoraszonátáját. Legutóbbi felvételén a legkorábban publikált szonáta mellé az egyik legnagyobb posztumusz mûvet választotta. Ez a kapcsolás igen szerencsés, mivel a két mûvet nem csak hangnemük köti össze, hanem a Schubert dallaminvenciójára oly jellemzõ tragikum is. Malcolm Bilson játékában, amellett, hogy a mûvek dalszerû megjelenítésére érzékenyen figyel, igen erõsen érvényesül a zene logikai felépítése és organizmusa. Kevesen érzékeltetik úgy a mû struktúráját, mint õ. Ez igen fontos Schubertnél, hiszen nála a zene gyakran kisebb melódiákból és motívumokból építkezik, és ezek összessége alakítja ki az óriás zenei formákat. Mindkét szonátát képszerûén, mintegy ablakon keresztül láthatjuk: a zene tisztán, erõteljesen és közvetlenül élvezhetõ. A drámai elemek hangsúlyozását különösen az A-dúr szonáta második tételében megjelenõ gyötrelmes, majdnem inkoherens kitörés érzékelteti kitûnõen.

Continuo 1996. április

A korabeli zongorák csodáiéit minden bizonnyal magával ragadja Malcolm Bilson tervezett teljes Schubert-szonáta felvételeinek elsõ lemeze. Az "autentikus" Mozart-interpretátor hû marad a bécsi hangszerekhez, de 30 évvel késõbbi, Schubert kortársai által épített instrumentumot használ. Ezek a zongorák nagyobbak elõdeiknél, pedáljaik jobban kidolgozottak, bár még fatõkések és egyenesen húrozottak, apró bõrrel bevont kalapácsaik és lapos billentyûik elõsegítik a billentés könnyedségét és gyorsaságát. Hangjukat, amely eltér a mai zongorákétól, érdemes felfedezni. A most megszólaló hangszert a felvétel céljaira restaurálták. Mind Bilson játéka, mind a technikai kivitelezés jelentõs szakértelmet tükröz.

Classic SD 1996. május

Bilson kiemelkedik a historikus elõadók sorából: igen erõteljes benyomást kelt, intenzív és szenvedélyes muzsikus. A klasszikus korszak interpretátoraként a fortepiano hûséges elkötelezettje: ez számára az ideális hangszer, ami még akkor is tiszteletre méltó, ha elõadásával - például a díszítések túlzott alkalmazásával -nem értek egyet. Mozart- és Beethoven-játékát izgalmasnak és muzikálisnak találom. Ezen a közelmúltban Hollandiában felvett Schubert-lemezen azonban Bilson - erõs egyénisége ellenére - nem szolgálja jól a zeneszerzõt.

Susan Kagan

Fanfaré, 1996. május/június

Schubert: Zongoraszonáták

D-dúr op. 53. D. 850, Esz-dúr op. 122. D. 568 Malcolm Bilson - fortepiano

Hungaroton HCD 31586

Az állandó tempót tartó Bilson - a lágy tónusú Graf-hangszerhez közel helyezett mikrofon segítségével - természetes tisztasággal adja vissza a mû belsõ intenzitását. Játéka mindvégig spontán, az érintés és a hangzás finom változásai pedig tovább színesítik a mûvekrõl alkotott képet. Ez különösen az Esz-dúr szonátában mutatkozik meg, ahol a drámai erõ helyett (amely Schiff felvételén a legmagasabb régiókba szárnyal) a lírai megnyilvánulások a jellemzõek. Bilson szabadabb, intuitív megközelítése a gesztusokban és regiszterekben teljes mértékben kiaknázza mind a zenében, mind a hangszerben rejlõ expresszivitást. A szervesen felépülõ, plasztikus forma a menüett ismétlésekor rögtönzésszerû díszítések hatásos sorozataként jelenik meg; a finálé fényes, széles dallamosságában sötét, magyaros színeket fedezhetünk fel.

NAR

Gramophone, 1996. május

Közreadja: Wirthmann Julianna