Eleven emlékem 1976-ból az az öt hangverseny, amelyen Matuz István hangszere II. világháború utáni magyar irodalmának 37 alkotását szólaltatta meg a Magyar Zenemûvészek Szövetsége rendezésében, a Vörösmarty téri irodaház neonfényes elsõ emeleti elõadótermében. Tíz évvel késõbb - idõben kitágítva a felölelt repertoárt - megismételte vállalkozását, 1996-ban pedig - 30 éves mûvészi jubileumát is megünnepelve - immár 11 koncert 110 mûvével karolta át és fel a magyar zeneszerzést.

- Amikor e kvázi-összkiadás megszólaltatására szántad magad, úgy tetszett, nincsenek stiláris preferenciáid. így van-e, vagy jó színész módjára azonosulni tudsz olyan szereppel is, amely nem igazán a tied?

- Inkább az utóbbit mondanám. A gyakorlás során a munka megszeretteti velem a tõlem távolabb álló darabot, emocionálisan magamévá teszem azt is. Hozzám érik a mû, vagy én érek meg rá. Érdekes például a kapcsolatom az ötvenes évek zenéjével, Dávid Gyula, Szervánszky és mások mûveivel. Egészen másként szólnak ma, mint szólhattak a maguk korában. Nagyformájuk ma már jobban kibontható, áradó metodikájuk zenei feladatot ad. Azzal is próbálkozom, hogy a Dávid-szonáta lassú tételében megszólaló pentaton dallam visszatérését avantgárdé eszközökkel, expresszivitás nélkül játsszam el, ami feszült pillanatokat teremt.

- Aki madártávlatból figyeli munkásságodat, azt láthatja: inkább vonzódsz a kísérletezõ zenéhez, hiszen a világ élvonalában jártál a fuvola megújítása terén. Ez pedig visszahat a hagyományos hangvételû, korábbi zenék tolmácsolására. Állíthatjuk-e, hogy az idõk során a hagyományosabb zene is hatással volt az avantgarde-ra?

- Mindkét hatás érvényesül. Az avantgárdé vívmányai gazdagították lehetõségeinket a Bach- vagy Mozart-játékban, hiszen az új eszközök fejlesztik a hangszeres elõadó képességeit a befúvás, az artikuláció és az ujjak technikája terén is. A klasszikus iskolákban például a t és a k artikulációt vagy ennek finomabb változatát, a d-t, g-t használjuk. Tiltanák a tanárok a p-vel való artikulálást vagy a torok-vibratót, torok-staccatót, amelyek az új zene kedvelt eszközei. Ha klasszikusok mûveiben alkalmazom ezeket, kedvezõn fogadják, mert szép, éneklõ hatást keltenek. De bizonyos vagyok abban, hogy a klasszikusok is hatnak a modern fuvolázásra. Hiszen a mai zenében is van forma, szimmetriát, bõvítéseket kell érzékeltetnünk. Gyakran tapasztalom, hogy kortárs mûvek elõadói a nagyformára ügyet sem vetve helyezik egymás után a hangokat. Jeney Soliloquiumában például a szünetekben moccanni sem szabad, mert nyomban feloldódik a feszültség, holott ott is "hang szól", csak intenzitása nulla. Ez Bachnál. Mozartnál is így van.

- A most zajló sorozatban már 40 év zenéjét foglalod össze.

- Többet, hiszen a háború elõttig is visszanyúltam. Találtam egy érdekes Jemnitz-mûvet, Dohnányit is játszom - tõle ugyan egy 1959-es kompozíciót, ám õ mégiscsak egy korábbi nemzedékhez tartozik. Farkas Ferenc korai darabjai is szerepelnek a mûsorban, s külföldön élõ komponisták is, mint Kozma József, a filmzene-szerzõ Rózsa Miklós, meg az erdélyiek - a 20-as évektõl 1996-ig.

- Akkor hát bõ hetven év… De akár ha csak a háború utáni 50-et vizsgálod, milyen tendenciát, fejlõdési vonalat látsz e kor fuvolamûveiben zenei szempontból?

- Tudjuk, hogy az 50-es években politikai okból behatárolt volt a zeneszerzõi eszköztár, de így is jelentõs kihívást reprezentáló mûvek születtek. E szorítás oldódott a 60-as évek elején. Sárközy Sonata da cameráját azért szeretem, mert olyan, mintha Bartók írta volna, ugyanakkor már hangfürtöket is alkalmaz. Ugyanez mutatkozik Fekete Gyõr Istvánnál. A francia impresszionizmus hatása érezhetõ Kardos Istvánnál. Késõbb világosan kirajzolódik az Új Zenei Stúdió profilja, azért is szenteltem annak külön estet. Darmstadt és az aleatória hatása érzõdik náluk, majd keleti zenéké. Az elektronikát alkalmazó mûvek - Dubrovay, Patachich, Szemzõ - gyönyörû effektusokkal gazdagítják az irodalmat. Mennyiségileg is kiemelkedik Sári József munkássága, aki, ha nem is jut el a multifóniákig, de elmélyed az új eszköztárban.

- Az országot járod a programmal, így mondhatnók: az egésznek a közönsége egyedül magad vagy. Miért mondtál le a törzsközönség lehetõségérõl?

- Már a tíz évvel ezelõtti koncertsorozat is többfelé zajlott, A mostani tizenegy hangverseny azonos helyen sok lett volna a publikumnak. Egyes vidéki városokban van érdeklõdés ilyen mûsor iránt, például Békésben, ahol tarhosi kurzusaim folytán ismernek. Örülök Százhaombatta érdeklõdésének és Dunaújvárosénak, ahol az elektronikus lenének kultusza van. Nagykõrösre, szülõvárosomba fõképp folklór-alapú darabokat viszek.

- Nem látok a programban fuvolások tollából származó mûveket, holott magad is, nyomodban pedig Gyöngyössy Zoltán s immár Ittzés Gergely is komponál. Szakmai szerénység az ok? Van-e olyasmi a fuvolás szerzõk darabjaiban, ami által azok megkülönböztethetõk, a fuvolán mégoly otthonos komponistákéitól?

- Az írásmód technikai értelemben nagyon megkülönböztethetõ. Addig lesz ez így, amíg nem tudunk olyan szakirodalmat adni a szerzõk kezébe, amelynek segítségével papírról is kombinálni tudják majd az egyes effektusokat. Azért nem szerepelnek a programban fuvolások mûvei, mert örültem, hogy egyáltalán helyet tudtam teremteni valamennyi szerzõnek, legalább egy-egy darab erejéig. A mi kompozícióink amúgy is gyakrabban elhangzanak, fuvolás találkozókon, külföldön is. A szerzõk mûvei azonban sokszor kívül rekednek a koncertprogramokon, az impresszáriók sem veszik szívesen, ha megtûzdeljük velük szólóestünket. Kivételt a rádiók képeznek. De tervezzük, hogy egyszer saját mûveinkbõl rendezünk sorozatot, egymáséit fogjuk játszani, s triót is írunk magunknak.

- Ha tíz év múlva újra sorozatot rendezel, milyen irányban módosul addig a repertoár?

- Lehet, hogy több neoklasszikus, neoromantikus mû születik.

- Azok viszont kevésbé használják az új találmányokat.

- Lehet, hogy az új effektusok ebbe a világba is beépülnek. A nagyon szabad aleatória alighanem szerencsésen visszaszorul majd.

- S mi lesz a szcenikai elemekkel, amelyek saját mûveidben is szerepelnek?

- Szeretem ezeket. Ha gondolat van mögöttük, az az elõadás során ki is derül.

Jeney Zoltánnal Felvégi Andrea felvétele