Több mint két év után - az Andrássy út 87-89-es szá­mú ház tel­jes kö­rû fel­újí­tá­sát követôen - 2011. szep­tem­ber 23-án nyílt meg újra a négy szo­bá­ból ál­ló Ko­dály Zol­tán Em­lék­mú­ze­um, ame­lyet a zeneszerzô egy­ko­ri la­ká­sá­ból ala­kí­tot­tak ki, és Ko­dály Zoltánné Péczely Sa­rol­ta jó­vol­tá­ból 1990 óta vár­ja ven­dé­ge­it. A két, ab­la­ka­i­val a Ko­dály kö­rönd­re nézô he­lyi­ség - mint ed­dig is - Ko­dály la­ká­sát, min­den­na­pi tár­gya­it mu­tat­ja be: a bú­tor­zat, a hang­sze­rek, a kom­po­nis­ta köny­vei, kot­tái, em­lék­tár­gyai ér­zék­le­te­sen köz­ve­tí­tik tu­laj­do­no­suk ér­tel­mi­sé­gi élet­for­má­ját. A középsô szo­ba, amely­be be­lép­ve a lá­to­ga­tó a ki­ál­lí­tó­tér­be jut, át­me­ne­ti funk­ci­ó­jú: jobb ol­da­la a la­kás­ba ve­zet be te­ma­ti­ka­i­lag, míg bal ol­da­la már az új, idôszaki ki­ál­lí­tás alap­han­gu­la­tát kí­ván­ja meg­te­rem­te­ni. Az itt lát­ha­tó két tár­ló egy­részt Ko­dály A ma­gyar nép­dal stró­fa­szer­ke­ze­te cí­mû, 1906-os dis­­szer­tá­ci­ó­já­nak ke­let­ke­zé­si kö­rül­mé­nye­i­be en­ged be­te­kin­tést, más­­részt az Arany Já­nos nép­dal­gyûj­te­mé­nye kap­csán vég­zett ku­ta­tá­sa­i­nak do­ku­men­tu­ma­it ôrzi. Az új ki­ál­lí­tás lét­re­­­ho­zá­sá­nak-meg­nyi­tá­sá­nak ap­ro­pó­ját ép­pen az ad­ta, hogy az Ar­gu­men­tum Ki­adó és a Ko­dály Ar­chí­vum gon­do­zá­sá­ban nap­vi­lá­got lá­tott Arany Já­nos Ko­dály Zol­tán és Gyu­lai Ágost ál­tal 1952-ben pub­li­kált nép­dal­gyûj­te­mé­nyé­nek ha­son­má­sa.

A két tár­ló te­hát a kez­det és a vég szim­bó­lu­ma­ként ve­zet el az új ki­ál­lí­tás­hoz, mint­egy iga­zol­va an­nak cí­mét: A ma­gyar nép­dal strófaszerkezetétôl Arany Já­nos nép­dal­gyûj­te­mé­nyé­ig. E cím azon­ban - ha meg­is­mer­jük a gaz­dag ki­ál­lí­tás tar­tal­mát - túl­sá­go­san is sze­rény­nek bi­zo­nyul, s e sze­rény­sé­get a két al­cím (Pil­lan­tás Ko­dály Zol­tán tu­do­má­nyos mû­he­lyé­be, XIX. szá­za­di kot­ta­gyûj­te­mé­nyek) va­la­mi­kép­pen még fo­koz­za is, mi­köz­ben mind­­ket­tô igen pon­tos. A kü­lön szo­bá­ban ta­lál­ha­tó hét vit­rin és a négy tár­ló ugyan­is Ko­dály pél­­da­sze­rû tör­té­né­szi élet­for­má­já­nak, a ma­gyar kul­tú­ra meg­is­me­ré­se irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­gé­nek, pá­rat­lan ala­pos­ság­ról és szisz­te­ma­ti­kus­ság­ról ta­nús­ko­dó gyûj­tô­szen­vedélyének és rend­kí­vü­li me­mó­ri­á­já­nak ál­lít em­lé­ket. Ter­mé­sze­te­sen ar­ra is rá­vi­lá­gít, mi­lyen nyi­tott­ság­gal kö­ze­lí­tett a ma­gyar nép­ze­ne-ér­tel­me­zést az au­ten­ti­kus pa­raszt­dal­ok­ra tá­masz­kod­va for­ra­dal­mi­an meg­újí­tó Ko­dály a 19. szá­zad nép­dal-, il­let­ve né­pi­es mû­dal-gyûj­té­se­i­hez. Érdeklôdését egé­szen a szá­zad kö­ze­pé­ig, az­az Arany Já­nos nép­dal­gyûj­te­mé­nyé­nek ki­adá­sá­ig táp­lál­ta az elôzô szá­zad ze­nei ter­mé­se.

A ki­ál­lí­tás egy­ér­tel­mû­vé te­szi, hogy Ko­dály cél­tu­da­to­san gyûj­töt­te a 19. szá­za­di ze­nei ki­ad­vá­nyo­kat: ma­gyar nó­tá­kat, ver­bun­ko­so­kat, csár­dá­so­kat, il­let­ve - mint ar­ra a IV. vit­rin is fel­hív­ja a fi­gyel­met - Er­kel és Liszt ha­son­ló vo­nat­ko­zá­sú kom­po­zí­ci­ó­it. Gyûj­té­sé­nek in­ten­zi­tá­sát do­ku­men­tál­ja a Ró­­zsa­völ­gyi és Tár­sa Ki­adó 1938. má­jus 18-án kelt le­ve­le, amely­bôl ki­de­rül, mi az, amit a ré­gi Ró­zsa­völ­gyi-ki­ad­vány­ok­ból meg tud­tak sze­rez­ni szá­má­ra, és mi az, amit nem. Gyûj­te­mé­nyét ka­ta­lo­gi­zál­ta is, a ka­ta­ló­gus szerzôk sze­rin­ti rend­ben so­rol­ja a ki­ad­vány­ok-mû­vek ada­ta­it. De nem elé­ge­dett meg a gyûj­tés­sel és a könyv­tá­ri rend­sze­re­zés­sel. Min­den in­for­má­ci­ót pon­to­san ada­tolt (cím­le­írá­sok, ki­adás éve, nyom­da­hi­bák). Ha egy kot­tát nem tu­dott be­sze­rez­ni, le­má­sol­ta a ma­ga szá­má­ra. A kot­ta­la­pon még azt is fel­tün­tet­te - más szí­nû ce­ru­zá­val -, hogy a má­so­lat ere­de­ti­je ki­nek a tu­laj­do­ná­ban van. En­nek köszönhetôen tud­juk, hogy Bartay And­rás Erinnerungen an die Hei­mat. Ere­de­ti ma­gyar da­lok és tán­cok (1850 k.) cí­mû gyûj­te­mé­nyét Bartha Dénes­tôl kap­ta köl­csön, s hogy a Nem­ze­ti Ze­ne­de kot­ta­tá­rát is hasz­nál­ta ku­ta­tá­sa­i­hoz. A ki­ad­vány­ok szé­lén ta­lál­ha­tó jegy­ze­tek­ben azt is fel­tün­tet­te, hogy egy-egy dal mi­lyen más gyûj­te­mény­ben je­le­nik meg, mi több, a kö­te­tek­ben fellelhetô va­ri­án­sok­ra is fel­hív­ta a fi­gyel­met. Mind­ez rend­kí­vü­li re­per­to­ár­­isme­­re­té­nek is bi­zo­nyí­té­ka.

A z anya­got ze­nei elem­zé­sek tár­gyá­vá is   tet­­te. A dal­la­mo­kat ös­­sze­ve­tet­te egy­más­sal, il­let­ve nép­ze­nei gyûj­té­se­i­nek ada­ta­i­val, sôt e 19. szá­za­di éne­ke­ket be is il­lesz­tet­te nép­ze­nei rend­jé­be. De nem állt meg itt. Fi­lo­ló­­giai, az­az a szer­­zô­­ségre vo­nat­ko­zó meg­­­­ál­la­pí­tá­sok­kal épp­úgy ta­lál­ko­zunk jegy­ze­tei közt, mint a mû­vek kri­ti­kai ér­té­ke­lé­sé­vel. Né­meth Já­nos (ké­sôbb Szentirmay Ele­m­ér)  A' 100adik Nó­ta ked­velt dal­la­mok fris­sek­kel. Szerzé és át­ír­ta Né­meth Já­nos (1867-1872) cí­mû ki­ad­vá­nyá­hoz hoz­zá­fûz­te: „te­hát nem mind »szerzé«," és ha­son­ló meg­jegy­zést il­lesz­tett Szi­ge­ti Jó­zsef és Eg­res­sy Bé­ni A szép juhászné cí­mû nép­szín­mû­ve dal­la­ma­it tar­tal­ma­zó ki­ad­vány (1850) kéz­ira­tos má­so­la­tá­ba is: „Nb te­hát nem csu­pa sa­ját szer­­ze­mény."  E gyûj­te­mé­nyek­ben a fel­dol­go­zott me­ló­di­ák te­hát akár né­pi ere­de­tû­ek is le­het­tek. O'Don­nell-Tar­nóczy Mal­vin gróf­nô Ere­de­ti ma­gyar­ját (1873 után) így ér­té­kel­te: „di­let­táns le­tét," mint ahogy Tost Fe­renc (Fran­çois Tost) ma­gyar tán­ca­it (Douze Nou­velles Danses Hon­groises pour le Piano-For­­te, 1795-1808) sem kí­mél­te: „Tra­di­ci­o­ná­lis elem szik­rá­ja nél­kül, elég gyen­gék, nép­dal­nyom nincs [...] - Gyen­ge né­met da­ra­bok, szo­ká­sos di­let­táns bal kéz."

Mind­ez egy­ér­tel­mû­vé te­szi: Ko­dály nem po­zi­ti­vis­ta tu­dós volt, aki­nek tu­do­má­nyos érdeklôdése a do­ku­men­tu­mok ös­­sze­gyûj­té­sé­vel és ka­ta­lo­gi­zá­lá­sá­val ki­me­rült. A for­rá­so­kat kri­ti­ka­i­lag vizs­gál­ta, az ér­té­ke­lés és ér­tel­me­zés ku­ta­tói-fel­dol­go­zói meg­kö­ze­lí­té­sé­nek alap­ele­me­ként funk­ci­o­nált. Ko­dály kü­lön fi­gyel­met szen­telt a dal­la­mok ze­nei jel­­leg­ze­tes­sé­ge­i­nek. A jegy­ze­tek­ben fel­tün­tet­te az adott dal­la­mok for­má­ját, ütem­szá­mát, sôt a dal­lam­va­ri­án­sok el­té­ré­se­i­re is utalt. Bartalus nép­dal­gyûj­te­mé­nyé­nek (Ma­gyar nép­dal­ok egye­te­mes gyûj­te­mé­nye, 1873-1896) Hej pá­va, hej pá­va dal­la­má­nál pél­dá­ul meg­je­gyez­te, hogy a ki­ad­vány 2/4-ben köz­li a nép­dalt, ho­lott az va­ló­já­ban 3/8-ban van.   

Feltûnô, mi­lyen igé­nyes­ség­gel, mû­vé­szi becs­vág­­gyal ké­szül­tek a 19. szá­za­di kot­ta­ki­ad­vány­ok cím­lap­jai. E cím­lap­ok sok­szor mû­al­ko­tás­szám­ba men­nek, még­is a li­tog­rá­fu­sok-cin­kog­rá­fu­sok ne­ve több­nyi­re olyan kis be­tû­vel van fel­tün­tet­ve a kot­tá­kon, hogy szin­te alig lát­szik. A ki­ál­lí­tott tár­gyak nem árul­ják el, mit gon­dolt Ko­dály e pub­li­ká­ci­ók szépségérôl, hogy meg­érin­tet­te-e ôt a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek ki­fi­no­mult pol­gá­ri-kis­pol­gá­ri íz­lé­se. A cím­lap­okon hemzsegô jegy­ze­tei ta­lán in­kább ar­ra utal­nak, elsô­sor­ban a kot­ták tar­tal­mát te­kin­tet­te fon­tos­nak. Még­is egy­­ér­tel­mû, hogy még a 19. szá­za­di fes­té­szet­ben is já­ra­tos volt: Ber­nát Gás­pár Új évi aján­dék. 6 ma­gyar dal­lam (1861) cí­mû ki­ad­vá­nyá­nak Tatzelt Vil­mos cin­kog­rá­fi­á­ját tar­tal­ma­zó cím­lap­já­hoz fel­ír­ta: „Rajz Ba­ra­bás után". A ki­ál­lí­tás ren­de­zôi - Kapronyi Te­­réz és Bar­nás Andrásné - ugyan­ak­kor jó érzékkel ismerték fel a kiad­­vá­nyok­ban rejlô esztétikai erôt: a vitrinek képi vi­lága kel­le­me­sen ellen­sú­lyoz­za a ko­dá­lyi jegy­zetek in­for­má­ció­gaz­dag­sá­gát. A ki­­ál­lí­táshoz igen jól használható katalógus is ké­szült, amely­nek végén Ko­dály 19. szá­zadi kotta­gyûj­te­mé­nyének pár kül­ö­nö­sen szép da­rabja is megtalálható.