- Közelgő kerek születésnapjára Su­gár Mik­lós ze­ne­ka­ri da­rab­bal le­pi meg ma­gát. Ré­gen ír­tál szim­fo­ni­kus mû­vet.

- Nem ma­ga­mat le­pem meg, ha­nem a Ma­gyar Ze­ne­mû­vé­sze­ti Tár­sa­ság le­pett meg a le­hetôséggel: a Mi­ni Fesz­ti­vá­lon be­mu­tat­na tô­lem egy új ze­ne­ka­ri kom­po­zí­ci­ót. Va­ló­ban, húsz éven át csak ka­ma­ra­ze­nét ír­tam, igaz, volt ezek kö­zött húsz elôadót fog­lal­koz­­ta­tó ensemble-darab is. A ze­ne­kar­tól az tar­tott tá­vol, hogy nem lát­tam az elôadás le­he­tô­ségét.

- Er­re szok­ta mon­da­ni Ma­da­rász Iván ba­rá­tunk, hogy az em­ber hir­te­len fel­in­du­lás­ból nem ír ze­ne­ka­ri da­ra­bot.

- Hét tételbôl ál­ló kom­po­zí­ci­ót kép­zel­tem el, de tíz­nél is több té­tel­nyi anya­gom ke­let­ke­zett. Egy ide­ig az egy­té­te­les ös­­sze­fog­la­lás gon­do­la­ta is fog­lal­koz­ta­tott. Úgy ér­zem, elôkerülnek még ezek az öt­le­te­im, s an­nak a leendô mû­nek a Má­sod­vi­rág­zás cí­met szán­nám, hi­szen nagy­já­ból így lel­nek majd meg­va­ló­su­lás­ra. El­kap­tam va­la­mit most, ami fon­tos ne­kem a ze­ne­kar szí­ne­i­ben, hang­zás­­­­­­­lehetôségeiben. Kar­mes­ter­ként is so­kat dol­­goz­tam ze­ne­kar­ral, s ez ins­pi­rál szerzô­ként is.

- A Ju­bi­le­u­mi gon­do­la­tok par­ti­tú­rá­ja is el­árul­ja, hogy a ze­ne­kar egyes szeg­men­se­i­nek egy­más­ra vo­nat­koz­ta­tá­sa fog­lal­koz­ta­tott. Volt-e, amit ki­fe­je­zet­ten meg akar­tál va­ló­sí­ta­ni e té­ren?

- A ze­ne­ka­ri szí­nekkel pá­ro­sul­tak öt­le­te­im. Eb­ben a da­rab­ban a hang­sze­rek ho­mo­gén cso­por­tok­ba rendezôdnek, és így ke­rül­nek szem­be egy­más­sal. A maj­da­ni kom­po­zí­ci­ó­ban ke­ver­ni kí­vá­nom a hang­sze­re­ket, ár­nyal­tabb szín­vi­lá­got ter­ve­zek lét­re­hoz­ni. An­nak ide­jén, ami­kor - még ka­masz fej­jel - a ze­ne­szer­zést ta­nul­gat­tam, apám min­dig azt mond­ta, a hang­sze­re­lés ar­ról szól, hogy tö­ké­le­tes le­gyen a kör - egyes cso­por­tok a ma­guk tel­jes­sé­gé­ben és ha­tá­ro­zott pro­fil­juk­kal szó­lal­ja­nak meg. Er­re ed­dig igye­kez­tem is ügyel­ni, s ezt lát­tam iga­zol­va má­sok par­ti­tú­rá­i­ban is. Most már iz­gat e rend fel­bon­tá­sa is.

- Ez a kü­lönb­ség az ensemble- és a ze­ne­ka­ri kom­­po­ná­lás kö­zött, hi­szen az elôbbinél szin­te ka­ma­ra­ze­nei ér­zé­keny­ség­gel ke­ve­red­het egy inst­ru­men­tum má­sok cso­port­ja kö­zé, míg az utób­bi­nál a töm­bök kon­cent­rá­ci­ó­ja te­remt­he­ti meg az iga­zi tuttit.

- Igen, a ze­ne­kar­ban a töm­bök­be ren­de­zô­dés te­rem­ti meg a hang­zás egyen­sú­lyát.

- Ná­lad az ütôhangszerek is ugyan­olyan önál­ló egy­sé­ge­ket kép­vi­sel­nek, mint a fák, re­zek. Még vib­ra­fon­ból is há­rom van...

- Sze­ren­csé­re a Mis­kol­ci Szim­fo­ni­kus Ze­­ne­kar meg tud­ja ol­da­ni, hogy le­gyen há­rom. Ez a da­rab va­ló­ban egy­ne­mû hang­szer­cso­por­tok­ban gon­dol­ko­dik.

- Az ütôket is más hang­szer­cso­por­tok­kal egyen­ran­gú­an, s a többiektôl el­vo­nat­koz­tat­va ke­ze­led, nem pe­dig ko­lo­rit­ként.

- Igen, ma­gu­kat kép­vi­se­lik, nem csu­pán hoz­zá­adott szí­ne­ket.

- A vo­nó­sok azon­ban mint­ha kohézióteremtô szán­dék­kal is je­len len­né­nek, nem csu­pán olyan­kor, ami­kor „sakk­táb­la­sze­rû­en" át­ve­szik a ma­guk „koc­ká­it".

- Ôk ad­ják a ze­ne­kar alap­ját, mi­ként a ze­ne­tör­té­net­ben min­den­kor.

- A kot­tát lát­va az a be­nyo­má­som, hogy ez a da­rab elsôsorban a rit­mus­ról szól. Így ed­di­gi mun­kás­sá­god­ból mindenekelôtt a repetitív vi­lá­god­hoz kap­cso­ló­dik. Van is olyan té­te­led, amely­ben a ma­gad nem or­to­dox mód­ján ilyen esz­köz­höz nyúlsz, de olyan is, amely épp csak erôteljesen rit­mi­kus. Rit­mus és hang­szín do­mi­nál, a dal­lam mint­ha ki­csit ke­vés­bé fog­lal­koz­tat­na.

- Így van. A rit­mi­kus ze­ne kön­­nyeb­ben kö­ti ma­gá­hoz a kö­zön­ség fi­gyel­mét, s egy 17 per­ces da­rab­nál ez nem mel­lé­kes szem­pont. A rit­mi­kus ze­né­ben sok­kal több mon­da­ni­va­lóm van, mint a ke­vés­bé rit­mi­kus­ban.

- A hét­té­te­les­ség a vé­let­len mû­ve, vagy rö­vid té­te­lekbôl na­gyobb so­ro­zat épí­té­se volt a szán­dé­kod?

- Öt­le­te­i­met gyûj­tö­get­tem, azo­kat hang­ne­mi rend­be szed­tem, de túl nagy­ra nôtt a „cik­lus". Nyá­rig en­ged­tem tob­zód­ni a fan­tá­zi­á­mat, s ak­kor más­fél hó­nap pi­he­nés után ne­ki­áll­tam a vá­lo­ga­tás­nak - így szû­kült hét­re a té­tel­szám. En­­nyit érez­tem egy mû­vön be­lül mûködôképesnek, kellôen össze­tart­ha­tó­nak.

- Ko­ráb­bi ze­ne­ka­ri da­rab­ja­id­ra vis­­sza­gon­dol­va ezt va­la­me­lyik foly­ta­tá­sá­nak, to­vább­gon­do­lá­sá­nak te­kin­ted, vagy tel­je­sen új uta­kon já­ró­nak ér­zed eb­ben ma­gad?

- Kap­cso­la­tot ér­zek a Szi­vár­vány ha­va­sán va­ri­á­ció­so­ro­za­tá­val. Itt nem va­ri­á­ci­ók, ha­nem ka­rak­te­re­sen szem­ben ­ál­lók a té­te­lek. Min­den da­ra­bom­ban van egy né­hány hang­nyi rö­vid mo­tí­vum, amely a kom­po­zí­ció alap­ját ké­pe­zi. Örü­lök, ha ezt nem ve­szi ész­re a hall­ga­tó, ez az én tit­kom. A már em­lí­tett következô mû­ben is ezt a mo­tí­vu­mot fo­gom hasz­nál­ni, mert úgy ér­zem, még van el­kép­ze­lé­sem, nem mond­tam el ró­la min­dent. Ez­út­tal ez egy négy­so­ros nép­dal­fé­le szer­ke­zet há­rom, négy, öt s megint há­rom hang­ból ál­ló „so­rok­kal". Né­mi kro­ma­ti­ka pen­ta­tó­ni­á­val ele­gye­dik ben­ne. Mint­egy köz­pon­ti ma­got ad, ös­­sze­tart­ja a szer­ke­ze­tet. De ép­pen mi­vel nem fedezhetô fel, sza­ba­don tu­dok ve­le gaz­dál­kod­ni. Fon­tos szá­mom­ra ez a ko­hé­zi­ós erô.