Las­san kez­dünk hoz­zá­szok­ni, hogy Bu­da­pest, pon­to­sab­ban szól­va az MTA  Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­ze­te év­rôl évre egy-egy jelentôs nem­zet­kö­zi ze­ne­tu­do­má­nyi ta­nács­ko­zás hely­szí­ne lesz. Az­zal a jó ér­zés­sel ké­szül­het­tünk te­hát az idei, év­for­du­lós Liszt-em­lék­kon­fe­ren­ci­á­ra - amely pe­dig csak egyi­ke volt a vi­lá­gon idén meg­ren­de­zett tu­do­má­nyos Liszt-ta­lál­ko­zók­nak -, hogy a ma­gyar ze­ne­tör­té­net nagy alak­jai: Bar­­tók, Haydn, Er­kel és Liszt mind­má­ig ké­pe­sek meg­moz­gat­ni a vi­lág mu­zi­ko­ló­gu­sai­nak fan­tá­zi­á­ját, és utób­bi­ért akár a no­vem­ber­ben kö­dös-hi­deg ma­gyar fô­vá­ros­ba is haj­lan­dó­ak el­utaz­ni Eu­ró­pa kü­lön­bö­zô or­szá­ga­i­ból épp­úgy, mint Ame­ri­ká­ból vagy Ázsi­á­ból. Igaz, a nagy, in­ter­na­ci­o­ná­lis ér­dek­lôdés, a résztvevôk lel­ke­se­dé­se szo­ros kap­cso­lat­ban állt a meg­hir­de­tett té­ma sok­szí­­nû­sé­gé­vel. A szervezôk és a prog­ram­bi­zott­­ság tag­jai (Eckhardt Má­ria, Detlef Alten­burg, Rossana Dalmonte, Grabócz Már­ta, Sze­ge­dy-Ma­szák Mi­hály és Tallián Ti­bor) ér­­zé­­ke­nyen ta­pin­tot­tak rá internetes kon­fe­ren­ciahir­de­té­sük­ben ar­ra, hogy ke­vés gaz­da­gabb té­mát le­het ta­lál­ni Liszt Fe­renc és a társ­mû­vé­sze­tek kap­cso­la­tá­nál. Hi­szen Liszt mint a mû­vé­sze­tek ak­tív be­fo­ga­dó­ja, mint kul­tu­rá­lis pro­pagátor és me­ne­dzser, pon­to­sab­ban: nagy­­kö­vet - ahogy Liszt nagy­ne­vû mo­nog­rá­fu­sa, Alan Walker ne­vez­te ôt nyi­tó elô­adá­sá­ban - és mint ih­let­for­rás egy­aránt meg­ha­­t­á­ro­zó sze­re­pet ját­szott a 19. és a 20. szá­zad in­tel­lek­tu­á­lis éle­té­ben. A kon­fe­ren­cia el­gon­do­lói te­hát tág­ra nyi­tot­ták a ka­pu­kat: nem­csak a muzikológusokat, ha­nem a társ­tu­do­má­nyok képviselôit, az iro­da­lom­tu­dó­so­kat és a mû­vé­szet­tör­té­né­sze­ket is in­vi­tál­ták e Lisztrôl szó­ló tu­do­mány­kö­zi pár­be­széd­­re.

A 2011. no­vem­ber 18. és 20. kö­zött le­zaj­lott kon­fe­ren­cia elôadásai e há­rom altéma nyo­mán ha­lad­va kí­sé­rel­ték meg - ös­­sze­fog­la­ló re­fe­rá­tu­mok­ban épp­úgy, mint rész­kér­dé­sek bon­col­ga­tá­sa ré­vén - ér­tel­mez­ni a ze­ne­szerzô he­lyét a mo­dern ­ko­ri kul­tú­rá­ban. A kon­fe­ren­ci­án ple­ná­ris és szek­ci­óülé­sek vál­to­gat­ták egy­mást. A ple­ná­ris ülé­se­ken meg­­szó­la­ló keynote speakerek har­minc­per­ces elô­adásai egy­részt Liszt jelentôségét és ha­tá­sát vizs­gál­ták: Szegedy-Maszák Mi­hály Liszt ol­vas­má­nya­i­ból és mûveibôl ki­in­dul­va a zeneszerzô iro­dal­mi ká­non­ját jel­le­mez­te, Detlef Altenburg Goe­the és Schil­ler Weimar­jának ha­tá­sát ele­mez­te Liszt te­vé­keny­sé­gé­ben, Grabócz Már­ta a „mal du si`ecle" nyo­ma­it ku­tat­ta a zeneszerzô zon­go­ra­mû­ve­i­ben, Ri­chard Taruskin pe­dig Liszt he­lyét kí­sé­rel­te meg meg­ha­tá­roz­ni a jó, il­let­ve rossz ízlésrôl szó­ló 19-20. századi dis­kur­zu­sok­ban. Más­­részt vi­szont a ve­zér­szó­nok­ok azt is meg­mu­tat­ták, hogy fi­lo­ló­gi­ai, ana­li­ti­kus vagy ép­pen bio­grá­­fi­ai rész­prob­lé­mák­ra össz­pon­to­sít­va is rá le­het vi­lá­gí­ta­ni a kom­po­nis­ta élet­mû­vé­nek és a mû­vé­sze­tek­hez va­ló vi­szo­nyá­nak sa­já­tos­sá­ga­i­ra. A Liszt-ku­­ta­tás nagy öreg­je, Serge Gut Lamartine Har­­monies poétiques et re­li­gieuses cí­mû mû­vé­nek és Liszt azo­nos cí­mû zon­go­ra­cik­lu­sá­nak ös­­sze­füg­gé­se­it vet­te górcsô alá a kü­lön­bö­zô zeneszerzôi vál­to­za­tok tük­ré­ben, Rena Charnin Mueller pe­dig a Liszt-kom­po­zí­ci­ók kot­tá­i­ban ta­lál­ha­tó pre­po­zí­ci­ók­ra, elô­sza­vak­ra és perikópákra hív­ta fel a fi­gyel­met. Rossana Dalmonte az itá­li­ai köl­té­szet Liszt­re gya­ko­rolt ha­tá­sát gon­dol­ta új­ra, míg Do­ro­thea Redepenning kom­po­zí­ció­tech­ni­kai szem­­pont­ból kö­ze­lí­tett Liszt és a kép­zô­mû­vészetek kap­cso­la­tá­hoz. Ham­bur­ger Klá­ra a Trois odes fun`ebres kul­tu­rá­lis hát­te­rét ana­li­zál­ta, ugyan­ak­kor Malou Haine Ma­rie von Sayn-Wittgenstein le­ve­le­zé­se, il­let­ve ha­gya­té­ka alap­ján kí­sé­rel­te meg fel­tár­ni a ze­­ne­szer­zô-mostohaapa nevelésrôl val­lott el­kép­ze­lé­se­it.

A pár­hu­za­mos szek­ci­ó­kon el­hang­zott  több mint har­minc, húsz­per­ces elôadás rész­­prob­lé­mák­ra kon­cent­rált, s az elôadók kö­zött vol­tak fi­a­tal, pályakezdô tu­dó­sok épp­­úgy, mint más szak­te­rü­le­tek kö­zép­ko­rú, ne­ves képviselôi. A té­ma sok­fé­le­sé­ge is eze­ken az ülé­se­ken mu­tat­ko­zott meg iga­zán, rá­adá­sul a kon­fe­ren­ci­án nem­csak  a meg­szo­kott két szak­nyel­ven: an­go­lul és né­me­tül, de - a fran­cia ori­en­tá­ci­ó­jú Liszt­re va­ló te­kin­tet­tel - fran­ci­á­ul is le­he­tett elô­adást tar­ta­ni. A há­rom­nyel­vû­ség idônként in­tel­lek­tu­á­lis szem­pont­ból ki­hí­vás­ként ér­té­kel­he­tô bá­be­li zûr­za­var­hoz ve­ze­tett: az elô­­adá­sok utá­ni vi­ták gyak­ran há­rom nyel­ven foly­tak. Ugyan­ak­kor nem ta­gad­ha­tó, hogy a fran­­ci­á­ul nem tu­dó több­ség ôszintén saj­nál­ta, hogy az iz­gal­mas­nak ígérkezô re­fe­rá­tu­mok­ból csak ke­ve­set ér­tett. Min­den­eset­re ön­kor­lá­to­zó nem­ze­ti jel­lem­vo­nás­ként és a vi­lág­tren­­dek­hez va­ló al­kal­maz­ko­dás ne­mes szán­dé­ka­ként ér­té­kel­tem, hogy a né­me­tül elôadók mind­egyi­ke el­né­zést kért, ha nem a ze­ne­tu­do­mány im­már hi­va­ta­los­sá lett nyel­vén, az­az an­go­lul be­szélt.

A pár­hu­za­mos ülé­se­ken tár­gyalt rész­prob­lé­mák­ból ki­emel­ked­tek a nem köz­vet­lenül ze­nei tár­gyú elôadások, ame­lyek elsô­sor­ban a mû­vé­szet­tör­té­né­szek­nek, il­let­ve a kul­­tú­ra­tu­do­mány képviselôinek leg­fris­sebb ku­ta­tá­sa­it is­mer­tet­ték. Ko­vács Im­re Josef Dan­­hauser hí­res ké­pé­nek (Erinnerung an Liszt) po­é­ti­kai to­po­sza­i­ról és rek­lám­funk­ci­ó­já­ról be­szélt, míg Suzanne Francis ugyan­ezen kép kap­csán ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, mi­lyen erô­sen for­mál­ja a kul­tu­rá­lis tu­da­tot egy-egy ilyen mû­al­ko­tás. Gellér Ka­ta­lin Zichy Mi­hály A bölcsôtôl a sí­rig cí­mû toll­raj­zá­nak és Liszt azo­nos cí­mû szim­fo­ni­kus köl­te­mé­nyé­nek kap­cso­la­tá­ra vi­lá­gí­tott rá, míg Baranyi An­na Beck Ö. Fü­löp Liszt-pla­kett­so­ro­za­tá­ra hív­ta fel a fi­gyel­met. Ida Zicari Frederick Ashton ko­re­og­rá­fus Dante-szonáta-értelmezését (1940), míg Windhager Ákos Ken Russell Lisz­­tomania (1975) cí­mû film­jét ele­mez­te.

Kü­lön te­ma­ti­kai cso­por­tot ké­pez­tek azok az elôadások, ame­lyek az új ze­ne­tu­do­mány Liszt-ku­ta­tás­ra ki­fej­tett ha­tá­sát rep­re­zen­tál­ták. A fi­a­tal Jonathan Kregor pél­dá­ul Liszt Pa­ga­ni­ni-re­cep­ci­ó­ja kap­csán be­szélt ar­ról, mi­lyen mimetikus ele­mek­kel dol­go­zott egy 19. szá­za­di vir­tu­óz, míg a hí­res Ber­li­oz-ku­ta­tó, Peter Bloom Liszt és Ber­li­oz ba­rát­sá­gát, a nôkhöz va­ló vi­szo­nyu­kat he­lyez­te el a  19. szá­zad har­min­cas éve­i­nek kul­tu­rá­lis kon­­tex­tu­sá­ban. Liszt nôkapcsolatai más mó­don is a ku­ta­tók érdeklôdésének elô­te­ré­be ke­rül­tek: Gracza La­jos Marie d'Agoult Liszt­hez írott 1843-as bú­csú­köl­te­mé­nyé­nek ko­ra­be­li iro­dal­mi pár­hu­za­ma­i­ra mu­ta­tott rá. A ze­ne­tu­do­mány ha­tár­te­rü­le­te­it von­ta be Dolores Pesce Johann Friedrich Overbeck és Liszt kap­cso­la­tát tár­gya­ló elôadásában, il­let­ve Anne Vester Heinrich Hei­ne Liszt-re­cep­ci­ó­já­ról szó­ló re­fe­rá­tu­má­ban.      

A képzômûvészet és az iro­da­lom kulcs­fon­tos­sá­gú ins­pi­rá­ci­ós for­rás­ként szol­gált Liszt, a zeneszerzô szá­má­ra. Ép­pen ezért szá­mos elôadás fog­lal­ko­zott a zeneszerzô iro­dal­mi és képzômûvészeti él­mé­nye­i­vel és ezek ze­nei le­nyo­ma­ta­i­val. Úgy tûnt, ezek az intertextuális ku­ta­tá­sok - fôképp, ha fi­lo­ló­gi­a­i­lag is fel­vér­te­zett, az iro­da­lom­tu­do­mány és az új ze­ne­tu­do­mány mód­sze­re­i­ben-lá­tás­mód­já­ban is jár­tas tu­dó­sok vég­zik ôket - még sok in­terp­re­tá­ci­ós ered­ményt hoz­hat­nak, je­len­leg azon­ban gyermek­cipô­ben jár­nak. A ha­gyo­má­nyo­sabb, ré­gi tí­pu­sú, in­for­má­ci­ó­kat-ada­to­kat közlô és is­mer­te­tô jel­­le­gû meg­kö­ze­lí­tést kép­vi­sel­te Liszt Le­­nau-recepciójáról szó­ló elôadásában Wa­tzat­ka Ág­nes, il­let­ve Gretchen alak­já­nak Liszt-fé­le értelmezésérôl szó­ló - szá­mos ze­nei pár­hu­zam­ra ér­zé­ke­nyen rá­vi­lá­gí­tó - re­fe­rá­tu­má­ban Do­mo­kos Zsu­zsan­na. Ugyan­ak­kor Sandra Fallon-Ludwig és Yen-Ling Liu  a narrativitásra, a ze­ne­hall­ga­tói re­ak­ci­ók­ra rá­kérdezô elô­adá­­sai - ame­lyek­nek kö­zép­pont­já­ban a szim­fo­ni­kus köl­te­mé­nyek, hang­sú­lyo­san a Hu­nok csa­tá­ja for­mai és tar­tal­mi kér­dé­sei áll­tak - már a le­het­sé­ges új irá­nyok ki­ta­po­ga­tá­sá­nak szán­dé­kát je­lez­ték.

A Liszt-ülés­szak­ok­hoz különbözô kiegé­szí­tô prog­ra­mok is tár­­sul­tak: no­vem­ber 17-én, a kon­fe­ren­cia elô­délutánján a Liszt hang­ver­se­nyei az eu­ró­pai or­szá­gok­ban el­ne­ve­zé­sû nem­zet­kö­zi UNES­CO­-pro­jekt mun­ka­cso­port­já­nak tag­jai tar­tot­tak be­szá­mo­lót  a gyûj­­té­sek ál­lá­sá­ról és mód­szer­ta­ni ta­pasz­ta­la­ta­ik­ról, majd Valerie Tryon adott zon­go­ra­es­tet a Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­zet Bar­tók-ter­mé­ben. 18-án Ki­rály Csa­­ba és Ban­da Ádám Liszt mû­ve­it szó­lal­tat­ta meg a Má­tyás-­temp­lom­ban. 19-én es­te a részt­vevôk meg­te­kint­het­ték a Ze­ne­tör­té­ne­ti Mú­ze­um Liszt és a mû­­vé­sze­tek cí­mû ki­ál­lí­tá­sát, va­la­mint Ophra Ye­­rushalmi Liszt's Dance with the Devil cí­mû film­jé­nek rész­le­tét az al­ko­tó be­ve­ze­tô­jével. Záróprogramként pe­dig Ba­log Jó­zsef zon­go­ra­mû­vész és a Liszt Fe­renc Ze­ne­mû­vé­sze­ti Egye­tem Nép­ze­ne tan­szék­ének di­ák­ja­i­ból ala­kult, Já­no­si And­rás ve­zet­te együt­tes de­monst­rál­ta egy kon­cert ke­re­té­ben Liszt és  a ma­gyar né­pi ha­gyo­mány in­ten­zív kap­cso­la­tát. A zá­ró­hang­ver­seny után min­den je­len­lé­vô úgy érez­het­te, na­gyon gaz­dag, ins­pi­rá­ló és új uta­kat is meg­nyi­tó kon­fe­ren­cia ré­sze­se le­he­tett, olyan kon­fe­ren­ci­áé, amely­­nek elô­adói sok min­dent tud­tak mon­da­ni Liszt­rôl és a mûvészetekrôl.

Richard Taruskin, Tallián Tibor
és Komlós Katalin

Peter Bloom

Felvégi Andrea felvételei