Hetvenötször megkerülni a Napot - nagy utazás. Ezalatt néhányszor  körbeutazni a Földet - izgalmas ka­land. De mind­eköz­ben a mû­vé­szet va­rázsva­don­já­ban ezer­szám gyûj­te­ni hang­zó drá­ga­kö­ve­ket és azo­kat meg­osz­ta­ni em­ber­tár­sa­ink­kal - ez egy hi­he­tet­le­nül gaz­dag élet­mû.

Ked­ves Esz­ter! Is­me­ret­sé­günk - amely na­gyon ha­mar ba­rát­ság­gá mé­lyült - stíl­sze­rû­en a Var­sói Ôszön kezdôdött. Stíl­sze­rû­en, hi­szen mindkettônk éle­té­ben az­óta is oly fon­tos sze­re­pet tölt be a kor­társ mû­vé­szet. A '70-es évek­ben - „a vas­füg­göny mö­gött" - ott, a kor­társ ze­ne Mek­ká­já­ban le­he­tett meg­ta­pasz­tal­ni a kötöttségektôl men­tes ze­nei gon­dol­ko­dás má­mo­rí­tó sza­bad­sá­gát, az új, még soha-nem-volt al­ko­tá­sok hall­ga­tá­sá­nak fel­vil­la­nyo­zó sza­bad­sá­gát - egy­ál­ta­lán: a sza­bad­sá­got. Kö­rü­löt­tünk Lu­tos/lawski,  Xe­na­kis, Li­ge­ti, Cage, Stock­hau­sen, Berio, Ka­gel - az élô 20. szá­za­di ze­­ne­tör­té­net!

Ezt a nyi­tott­sá­got hoz­tad ha­za és su­gá­roz­tad 1973-tól kezdôdôen az éte­ren át a Szá­­­za­dunk ze­né­je so­ro­zat­ban. Bár a ha­tár nem szûnt meg, még­is ki­nyílt a vi­lág; az új hang­zá­sok, új lehetôségek jelentôs ha­tást gya­ko­rol­tak az itt­ho­ni szerzôkre is. E hang­ver­se­nye­ken hall­hat­tuk ha­zánk­ban elôször élô­ben pél­dá­ul az Arditti és a Kronos Vo­­nós­né­gyest, de a King's Singerst is. A mû­­so­rok, meg­hí­vá­sok - újabb mû­ve­ket ge­ne­rál­va - ma­gá­ra a ze­ne­tör­té­net ala­ku­lá­sá­ra is vis­­sza­ha­tot­tak: a King's Singers fel­ké­ré­se nyo­mán ke­let­ke­zett pél­dá­ul Szôllôsy And­rás két re­mek­mû­ve (Fa­bu­la Phaedri, Mi­se­re­re), sôt va­ló­já­ban ez az im­pul­zus tör­te meg a mes­ter ad­di­gi több éves hall­ga­tá­sát.

Mi­köz­ben va­ló­sá­gos in­téz­mén­­nyé vál­va nép­sze­rû­sí­tet­ted a ha­zai és kül­föl­di mû­ve­ket, ezt a ki­tar­tó és lel­kes szerkesztôi te­vé­keny­sé­get sze­ré­nyen min­dig csak „hát­tér­mun­ka"-ként jel­le­mez­ted. Hadd til­ta­koz­zam! Az ér­té­kes gyöngy­sor lét­re­jöt­té­ben va­jon ki­zá­ró­lag a kagy­ló­nak van ér­de­me, vagy a sze­me­ket lánc­cá fûzô sze­mély­nek is van né­mi sze­re­pe? A vá­laszt szám­ta­lan Artisjus- és rá­di­ós ní­vó­dí­jad is egy­ér­tel­mû­vé te­szi (de ne fe­led­kez­zünk el az Er­kel-díj­ról vagy a bar­ce­lo­nai, kan­to­ni kitün­te­té­sek­rôl sem).

Fá­rad­ha­tat­lan­sá­god­ra mi sem jellem­zôbb, mint az, hogy a Fé­szek Mû­vész­klub­ban évek­kel ezelôtt új so­ro­za­tot ala­pí­tot­tál: az Új ma­gyar mû­vek hang­ver­seny­cik­lu­sát, amely ki­fe­je­zet­ten a sok­fé­le­ség, tar­ka­ság be­mu­ta­tá­sát vál­lal­ta ma­gá­ra. Mamutfenyôk, ôstölgyek, bok­rok és vi­rá­gok bé­kén meg­fér­nek itt egy­más mel­lett. A ta­valy 14. élet­évé­be lé­pett mû­sor­fo­lyam­ban már több mint 400 kom­po­zí­ció hang­zott el!

A kor­tár­sak mel­lett ter­mé­sze­te­sen a ré­geb­bi ko­rok al­ko­tá­sa­it sem ha­nya­gol­tad el, jól­le­het ez eset­ben is min­dig ar­ra tö­re­ked­tél, hogy a mû­vek iz­gal­mas, új kon­tex­tus­ba ke­rül­je­nek, „be­szél­ni kezd­je­nek egy­más­sal", újabb és újabb ar­cu­kat fed­ve fel. A krea­­­ti­vi­tás és a szel­le­mes­ség nyil­vá­nult meg a te­norso­vi­niz­mus­ra csat­ta­nós vá­laszt adó, em­lé­ke­ze­tes „Há­rom basszus"-hang­ver­se­nyen is. Az 1995-ös Bar­tók-év­ben - kez­de­mé­nye­zé­sed és gon­dos szer­vezô mun­kád nyo­mán - 48 ha­zai és kül­föl­di szerzô tisz­tel­gett kom­po­zí­ci­ó­i­val és mél­ta­tó sza­va­i­val Bar­tók mû­­vé­sze­te elôtt. (A nagy­sza­bá­sú pro­jek­tet egy CD-al­bum is meg­örö­kí­tet­te.) Ez a fel­so­ro­lás még hos­­szan foly­tat­ha­tó len­ne...

Egy­ál­ta­lán - mindenrôl va­la­mi érték­te­rem­tô jut az eszed­be! Ta­valyelôtt em­lí­tet­tem Ne­ked, hogy egyik muzikológus ba­rá­tom Er­kel nép­szín­mû-kísérô­ze­néi­­rôl ír­ja dok­to­ri dis­­szer­tá­ci­ó­ját. Azon­nal fel­ve­tet­ted, ér­de­mes len­ne e rit­ka­sá­gok­ból va­la­mit új­ra hall­ha­tó­vá ten­ni. Így ke­rült sor a Két pisz­toly 21. szá­za­di ko­lozs­vá­ri és bu­da­pes­ti be­mu­ta­tó­já­ra, 165 év­vel az ere­de­ti ôs­be­mutató után!

Ke­ve­sen tud­nak ar­ról az ér­tel­mi­sé­gi sza­lon­ról, amely im­már húsz éve jön össze hó­nap­ról hó­nap­ra; a kez­de­tek­ben egy csil­lag­he­gyi vil­lá­ban, öt éve a Te la­ká­sod­ban. A meg­­hí­vott elô­adók kö­zött ne­ves al­ko­tók, mû­­v­é­szek, tu­dó­sok - a mi­nap ün­ne­pel­tük a 200. al­kal­mat.

Ért­he­tet­len, de a nap 24 órá­ja még to­vább oszt­ha­tó, hi­szen ott a szû­kebb csa­lád: Ádám, lányod, fi­ad, hú­god, a jo­gász nagy­uno­ka és a két ap­ró­ság, akik­nek nagy­ma­ma-igé­nye ki­me­rít­he­tet­len...

Egy­re in­kább bi­zo­nyos va­gyok ab­ban, hogy is­me­rek né­há­nyat a 36 igaz em­ber kö­zül!

Vé­ge­ze­tül - önzô mó­don - mit is kí­ván­hat­nék mást: a Tej­út ne­vû ga­la­xis szé­lén, a Föld ne­vû kör­hin­tán még so­ká­ig ke­rengj ve­lünk, szórd kö­zénk kin­cse­i­det - mind­any­­nyi­unk örö­mé­re és épü­lé­sé­re!

Göncz Zol­tán

Felvégi Andrea felvétele