Kedves versenyzők, kedves zenész barátaim, kedves zenebarátok!

"Hiábavaló megtiltani, hogy a zsűritagok egymás közt megbeszéljék a hallottakat: érezhető a mellettünk ülő kollégák nemtetszése vagy lelkesedése, abból, ahogy fészkelődnek, vagy ahogy eksztatikusan lélegeznek, vagy abból, hogy milyen határozottan írják a versenyző neve mellé óriási betűkkel, hogy NEM! Bárhogy is legyen: megbeszélésre, tárgyalásra mindig sor kerül." Az imént elhangzott gondolatok nem a sajátjaim, és még csak nem is a mi versenyünkről szólnak, hanem idézetek Charles Rosen Piano Notes című, bölcs és szellemes könyvéből. Rosen professzor jelenlétét nagyon hiányoltuk, így annak érdekében, hogy szelleme és személyisége jelen lehessen a mai estén, néhány további, tőle vett idézettel szeretném folytatni.

        „Gyerekként hallottam Chopin G-dúr Noktürnjét Josef Hofmann észveszejtő tempójú előadásában, a pontozott negyed körülbelül 84-es metronómszámnak felelt meg. Hoffman egyik barátja ült mellettem, akitől megkérdeztem: »Miért játssza ebben a tempóban?« »Mert nem tudja gyorsabban! « - volt a válasz. Kedvenc zongoristáimat hallottam furcsán, betegesen, megmagyarázhatatlanul oda nem illő módon, szórakozottan játszani, de nagyon ritkán hallottam tőlük olyan előadást, amely pusztán csak rendes, vagy elfogadható volt. Egy művészt a legjobb produkciója alapján kell megítélni."

        „A történész Lord Acton írta, hogy egy bűnözőt a legnagyobb bűntette alapján kell elítélni. Hasonlóan, egy zongoristát a legkiválóbb előadása kellene, hogy minősítsen. Egy zongorista, aki ritka alkalmakkor mesteri előadást nyújt, de legtöbbször mégis malac módra játszik, attól még nagy zongorista. Nekem összehasonlíthatatlanul többet ér, ha valaki esetenként nagyszerűen játszik, mint ha megbízható, kiegyensúlyozott, de csak kielégítő előadást nyújt. Azonban ha egy versenyen egy zongorista úgy játszik, mint ahogy Rudolf Serkin, Vladimir Horowitz vagy Artur Rubinstein legrosszabb napjaikon, nem lesz versenydíjazott." „Apropó, a rendkívül szellemes Artur Rubinstein arra a kérdésre, hogy meghallgat-e más zongoristákat, így felelt: »Ha rosszul játszanak, rettenetesen érzem magam, ha jól játszanak, még rosszabbul. «"

        S hogy néhány gondolattal immár a magam nevében folytassam:

        Meglehetősen zord kijelentés a Rubinsteiné, de szavai igazolják, hogy egyikünket sem kerülhet el a bizonytalanság és a kétely. Egy zongoraverseny esetében furcsa lenne nem tudomást venni róla, vagy megkerülni a versenyszellem tényét. Próbáljuk meg az ebben rejlő energiát további tanulásra és fejlődésre használni. Mindig nagyon érdekes jó zongoristákat hallani, különösen, ha valami szokatlan, váratlan megszületésének lehetünk tanúi.

        És most visszakanyarodnék Charles Rosen gondolataihoz.

        „Ha úgy akarok egy darabot hallani, ahogy elképzelem, én magam játszom el. Más zongoristától valami egyénit akarok hallani, valami olyat, ami nekem még nem jutott eszembe."

        „Egy verseny ne legyen a középszerűség melegágya! Mindegyik versenyzőt az esetlegesen előtte álló több évtizedes előadói karrier lehetőségének feltételezésével kell hallgatni. Ebből következően egy előadót nem bíráskodva, hanem lelkesedéssel kell megítélni."

        „A zongoristáknak optimális esetben azt a zenét kellene játszaniuk, amit igazán szeretnek, és hasonlóan fontos az is, hogy tolmácsolásuk mélyen személyes legyen. Úgy találtam, hogy sokan azt hiszik, egy zongorista élete külföldi utak hedonisztikus körforgásából áll. Mintha csak anélkül akarna valaki tengerész lenni és világot látni, hogy alávetné magát a  kiképzésnek. Épp ellenkezőleg: senki nem vállalná a koncertező zongorista életének állandó, irritáló képtelenségét, ha képes lenne másfajta létformát elképzelni magának. Az üzleti célból történő, vagy számítóan kitervelt műsorválasztás végeredményben önromboló hatású. A kellemetlen életkörülményekért az egyetlen kárpótlás az, hogy egész életed során olyan zenét játszhatsz, amit a legjobban szeretsz és olykor a tőled telhető legjobb módon."

        „Általában egy verseny első díja egy évre szóló koncertmeghívások sorát vonja maga után. A presztízs még eltart egy-két évig. Ezután, sajnos nagyon is gyakran, a díjnyertes magára marad, és úgy tűnik, mintha mindent elölről kéne kezdenie.  Ezen a ponton kell bekövetkeznie egy olyan »image« megformálódásának, amelynek köszönhetően a zongorista képes lesz kivívni egyedi helyét a zene világában."

        Rendkívül fontos gondolat, intelem ez Rosen professzortól. A mostani győztesek is hasznát vehetik. Végezetül ismét saját szavaimmal szeretném megköszönni a szervezőknek és a verseny támogatóinak erőfeszítéseiket, mert az ő munkájuk nélkül most nem köszönhetném meg a versenyzőknek a részvételt és a nagyszerű előadásokat, amelyekért mind nagyon hálásak vagyunk. Sok szerencsét kívánok a díjazottaknak jövőbeni zenei felfedezéseikhez. Számukra az igazán nehéz munka most kezdődik.

        Ez a verseny nagy eredmény minden résztvevő számára - nagyon hálás vagyok a zsűrinek és az összes versenyzőnek, különösen kitartásukért a szó szerint izzasztó körülmények között a Régi Zeneakadémia zsúfolásig megtelt termében. Hiszen most a Zeneakadémia nagytermébe nem juthattunk be a felújítás miatt, de remélem, hogy a kíváncsiság visszahozza Önöket. Legközelebb újból találkozunk a csodálatosan felújított Nagyteremben.

        Szeretném megköszönni a zsűritagoknak a részvételt és a segítségüket abban, hogy ez a rendkívül fontos zenei esemény létrejöhetett. Végül szeretném hálámat kifejezni annak, akinek egy személyben köszönhetjük az összes versenyző repertoárját, Liszt Ferencnek. Az ő korszakalkotó géniusza és a zongoraművészetre tett felbecsülhetetlen történelmi hatása nélkül ma nem lennénk itt. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Nagy Péter