Liszt születésének bicentenáriumi évében jubilál a nevét viselő Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont is, amely épp egy negyedszázaddal ezelőtt, 1986. szeptember 20-án nyílt meg a zeneszerző utolsó budapesti lakásán, a Régi Zeneakadémia épületében. Mivel születésénél is bábáskodtam, majd pedig huszonhárom évig vezettem az intézményt, amelynek jelenleg is munkatársa vagyok, úgy gondolom, az én kötelességem rövid áttekintést adni arról, hogy az eltelt huszonöt évben miként szolgáltuk és szolgáljuk Liszt örökségének ápolását.

Az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia alapító elnökének, külön díjazás nélkül oktató tanárának ingyenes szolgálati lakás járt, amelyet azonban halála után nem lehetett emlékmúzeummá alakítani, hiszen az egyre több tanszak, a növekvő tanár- és diáklétszám miatt minden talpalatnyi helyre szükség volt az oktatáshoz. A Liszt akaratából megörökölt hangszereket, kottákat és könyveket jól tudták használni a tanításban, a budapesti hagyaték többi része, a lakás egyéb berendezése azonban nem maradt a Zeneakadémián, hanem emlékként barátokhoz, tanítványokhoz került. Az első Liszt-emlékszobát csupán Liszt halála után harminckilenc évvel, a Zeneakadémia megnyitásának félszázados jubileumán, 1925-ben nyitották meg. Ekkoriban az intézmény már régóta új székhelyén, az 1907-re elkészült Liszt Ferenc téri palotában működött, és az Andrássy út-Vörösmarty utca sarkán álló épület, benne Liszt egykori lakásával, már sok éve egyéb célokat szolgált. 1980-ig kellett arra várni, hogy a kulturális kormányzat megvásárolja, és ismét a Zeneakadémia rendelkezésére bocsássa.

Régi vágyuk teljesült ezzel mindazoknak, akik azt szerették volna, hogy Liszt alakjának megidézésére, hagyatékának bemutatására autentikus színhely álljon rendelkezésre. Hubay Jenő, Isoz Kálmán, Prahács Margit és többen, akik korábban oly sokat fáradoztak a Liszt-emlékek összegyűjtéséért, feldolgozásáért, az emlékszoba anyagának gyarapításáért, boldogok lettek volna, ha megérik azt a pillanatot, amikor a Zeneakadémia igazgatója, Ujfalussy József és gazdasági igazgatója, Dencső István elhatározták, hogy - nem kevés kockázatot vállalva - belevágnak a Régi Zeneakadémia épületének teljes rekonstrukciójába. A cél az volt, hogy az 1986-os Liszt-jubileumra az irodaházzá alakított, meglehetősen lepusztult épület visszanyerje régi fényét, újra a zeneoktatást szolgálja, jöjjön létre egy új koncertterem, egy kutatókönyvtár, nyerjen megfelelő elhelyezést a Liszt Ferenc Társaság - s ami a legfontosabb: egy állandó Liszt-múzeumot lehessen berendezni Liszt egykori lakószobáiban.

Az építkezés 1984-ben kezdődött, és bár akkor sem álltak rendelkezésre túlságosan bő anyagi források, a tervezők és kivitelezők igényes munkát végeztek, és időre elkészültek. Számukra köszönetképpen külön megnyitó ünnepséget rendezett a Zeneakadémia egy nappal a hivatalos, nyilvános megnyitó előtt. Magának az emlékmúzeumnak a berendezését Kárpáti Jánossal készítettük elő, aki mint a Zeneakadémia könyvtárának igazgatója, felelős volt a Liszt-emlékszobáért és a Liszt-gyűjteményért. Nagy segítséget nyújtottak Legánÿ Dezső írásai, amelyek részletesen foglalkoztak Liszt zeneakadémiai éveivel, és korabeli források alapján sok értékes adatot közöltek budapesti lakásairól. Izgalmas munka volt számomra megkeresni egy-egy bútordarab, kép, emléktárgy eredeti helyét, nyomozni eltűnt tárgyak után, keresni és találni éppen olyan kiegészítő bútorokat, amilyenek valaha a lakásban álltak (ilyen volt például az ágy, melynek csak képe maradt fenn - ennek alapján találtunk rá egy régiségkereskedésben), járni a társmúzeumokat Liszt-korabeli tárgyak tartós kölcsönzését kérve (a kiegészítő bútorzat és berendezések egy része a Nemzeti Múzeumból és az Iparművészeti Múzeumból származik) s közben a nyilvánosságot is megszólítani, a még esetleg lappangó Liszt-emlékeket kutatva (így került elő néhány értékes kép is magántulajdonból, mint például az alkonyi Rómát ábrázoló kis Lindemann-Frommel-kép, amely Liszt íróasztala mellett függ, vagy Nemes Eliza hatalmas Liszt-festménye, amely ma az előtérbe lépőt fogadja). A múzeum egyébként már az előkészítés stádiumában, 1985. október 7-én megkapta működési engedélyét a Művelődésügyi Minisztériumtól.

    A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont hármas célt tűzött ki maga elé. Első és legfontosabb feladata a Zeneakadémia Liszt-hagyatékának ápolása, feldolgozása, sokirányú bemutatása, közművelődési hasznosítása. További feladata a Liszt-gyűjtemény gyarapítása és gazdag Liszt-dokumentáció kialakítása a hazai Liszt-kutatás segítésére. Hasonlóképpen fontos, hogy bekapcsolja hazánkat a nemzetközi Liszt-kutatás vérkeringésébe, részt vegyen közös kutatásokban, projektekben. Később ezekhez a célokhoz csatlakozott a zeneakadémiai oktatás segítése is a Liszttel kapcsolatos területeken.

A múzeum már a megnyitás utáni első négy hónapban több mint négy és félezer látogatót vonzott. Az 1987-es évben a látogatók száma már meghaladta a tízezer főt, következő évben tizenháromezerre nőtt, az ötödik évben pedig már túllépte a tizenötezret is. Az évi tizenöt-tizenhétezer látogató csekély hullámzással ezután már folyamatosan megmaradt, bár voltak olyan kiemelkedő évek is (1995, 2000, 2005), amikor a látogatók száma a tizennyolcezret is meghaladta. Látogatóink között igen sok a külföldi, akik gyakran szervezett csoportokban érkeznek. Bár sok erőfeszítést tettünk, hogy hazai iskoláink, zeneiskoláink is minél nagyobb számban keressék föl a Liszt Ferenc Emlékmúzeumot, sajnos még mindig nem mondható el, hogy (néhány kivételtől eltekintve) megfelelő érdeklődés mutatkozna részükről, ami nyilván összefügg azzal a szomorú ténnyel, hogy az ének-zene oktatása egyre inkább háttérbe szorul. Nagyon reméljük, hogy az a Liszt-plakátkiállítás, amelyet most, a bicentenárium évében hoztunk létre és ingyenesen eljuttatunk minden olyan iskolának, zeneiskolának, könyvtárnak, művelődési intézménynek, amely hajlandó bemutatni, megnöveli majd az érdeklődést múzeumunk iránt az ének- és zenetanárok körében, és több iskolai csoporttal, hazai egyéni látogatóval növeli majd múzeumi vendégeink körét.

Állandó kiállításunk természetesen nem más, mint Liszt egykori budapesti lakásának rekonstrukciója a mester eredeti bútoraival, hangszereivel, könyvtárával, személyes emléktárgyaival, amelyeket kiegészítettünk az őt és közvetlen körét ábrázoló korabeli képekkel, szobrokkal. Különös értéket képviselnek az eredeti Liszt-hangszerek: két Chickering- és egy Bösendorfer-zongora, a Bachmann-féle „üvegzongora" (eredeti nevén piano-harmonica), amelyben a húrokat hangolt üveglapocskák helyettesítik, továbbá Liszt amerikai koncertharmóniuma (Mason & Hamlin gyártmánya) és francia kombinált hangszere, az Erard-Alexandre gyártmányú pianínó-harmónium. Kuriózum a néma úti zongora és a világon egyedülálló komponáló-íróasztal, Bösendorfer háromoktávos, kis billentyűs hangszerével a középső fiók helyén.

A múzeum középső termében (az egykori ebédlőben) és a földszinti előtérben évente legalább egy időszakos kiállítást is bemutatunk. Így módunk van egy-egy Liszttel kapcsolatos témát alaposan körüljárni, apránként be tudjuk mutatni gyűjteményünknek azt a nem csekély részét is, amely a raktárban (Liszt inasának egykori szobájában) rejtőzik, és természetesen kiegészítő anyagokat is hozunk más hazai - és olykor külföldi - gyűjteményekből, amelyekkel igyekszünk minél jobb és minél szorosabb kapcsolatot kiépíteni. Liszt életművének gazdagsága, széleskörű érdeklődése, kapcsolatainak sokszínűsége kimeríthetetlen forrást jelent az időszakos kiállítások témáinak kiválasztásához. Több kiállításunk volt Liszt és a Zeneakadémia kapcsolatáról, Liszt családjáról, tanítványairól, legjobb magyar barátairól, a Liszt Ferenc Társaságról, múzeumunk új szerzeményeiről. Nagy sikert aratott Liszt-karikatúrákat bemutató tárlatunk (ennek egy csak másolatokból álló változatát a portugáliai Coimbrában is bemutattuk), és volt Liszt és korának magyar irodalma, Liszt és a hazai zenés színpad, Liszt és a magyar egyházzene kapcsolatát bemutató kiállításunk is. Olykor egy-egy különösen jelentős Liszt-mű képezte egy-egy időszakos kiállítás kiinduló pontját (Via Crucis, Szent Erzsébet legendája). A leggyakoribb kiállítástípusunk azonban az, amikor Lisztet valamely jelentős muzsikus elődjéhez vagy kortársához való viszonyában mutatjuk be. A „Liszt és..." típusú kiállításokban sorra került Beethoven, Bellini, Berlioz, Chopin, Erkel, Grieg, Hubay, az orosz zeneszerző kortársak, Schubert, Schumann, Verdi és Weber. 2012-re Liszt és a francia zeneszerző kortársak, a 2013-as Wagner-bicentenáriumra pedig Liszt és Wagner kapcsolatát bemutató kiállítást tervezünk.

          Néhány kiállításunk különös jelentőséget nyert azáltal, hogy külföldi partnerekkel valósítottuk meg. A varsói Chopin-intézettel közös „Chopin és Liszt" kiállításunkat 1995-ben Varsóban, 1997-ben Budapesten mutattuk be, különösen gazdag anyagú „Liszt és Beethoven" kiállításunk pedig 2002/2003-ban egymás után Weimarban, Bonnban és Budapesten is látható volt (mindkettőről igen szép katalógusok is megjelentek). A „Liszt és Prága" kiállítás a Smetana-múzeummal közös munkánk volt, de ez csak nálunk volt látható, ugyanúgy, mint a kismartoni Landesmuseummal rendezett „Liszt kék szalonja Liszt Eduard bécsi otthonában".

Több alkalommal részt vettünk társrendezőként másutt rendezett kiállításokban, így együttműködtünk a Magyar Állami Operaházzal (Richter János-kiállítás), az Országos Széchényi Könyvtárral (Verdi-kiállítás), a bécsi Schottenstift múzeumával (Eduard Liszt-kiállítás), és a mi feladatunk volt a „Liszt Ferenc a magyar zene útján" fejezet összeállítása a Budapesti Történeti Múzeumban 2001-ben rendezett „Symphonia Hungarorum" kiállításon, amely Magyarország zenekultúrájának ezer évét mutatta be. Vendégkiállításaink voltak még Sopronban és Utrechtben is. Idén, a bicentenáriumi évben pedig a Külügyminisztérium velünk készíttette el a világ legkülönbözőbb helyszínein, különböző nyelveken bemutatott vándorkiállítást, mind a hat nagy tablóból, mind a tizenhat kisebb tablóból álló változatban. (Utóbbinak papíralapú, még kisebb változata a már említett plakátkiállításunk, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával magyar és angol nyelven jelentettünk meg, sőt anyagából füzetes változat is készült, amely - reméljük - az iskolai könyvtárak elengedhetetlen részét képezi majd.)

Múzeumunkban a jubileumi Liszt-év kiállítása a „Liszt és Budapest" témakörben már márciusban megnyílt, és jövő év február végéig látható; szorosan kapcsolódik ehhez az a rendhagyó útikönyv, melyet munkatársunk, Watzatka Ágnes állított össze „Budapesti séták Liszt Ferenccel" címmel (angol verziója is kapható). Ugyanakkor nagy súllyal veszünk részt az MTA Zenetudományi Intézetének Zenetörténeti Múzeumában bemutatott „Liszt és a társművészetek" kiállításban, amely a Zenetörténeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Galéria és a Liszt Ferenc Emlékmúzeum közös kiállítása, és 2012 augusztusáig lesz megtekinthető. Ehhez a kiállításhoz kapcsolódik a „Liszt and the Arts" nemzetközi Liszt-konferencia november 18. és 20. között, melynek fő helyszíne szintén a Zenetudományi Intézet, de a Zeneakadémia illetve múzeumunk közösen rendezi a Zenetudományi Intézettel.

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum kiállításain bejelentett csoportok részére kezdettől fogva tudunk vezetést biztosítani magyar, angol, német, francia, olasz és orosz nyelven, és magyar iskolás csoportokat ingyen vezetünk. Új igazgatónőnk, Domokos Zsuzsanna érdeme, hogy 2009 óta audioguide szolgálattal állunk egyéni vendégeink rendelkezésére. Jelenleg nyolc nyelven (magyar, angol, francia, japán, koreai, német, olasz, orosz) hallgatható a zenével is kombinált, részletes vezetés, de rövidesen elkészül a spanyol és a kínai audioguide is, tekintettel arra, hogy ezekből az országokból egyre több vendég keresi fel múzeumunkat.

       Egy zenei múzeum mit sem ér élő zene nélkül: ez a gondolat vezérelt a múzeum megnyitásakor, amikor elhatároztam, hogy - kihasználva az épület pompás adottságait, a Liszt-lakás melletti gyönyörű és kitűnő akusztikájú koncerttermet és azt, hogy múzeumunk a Zeneakadémia része - bevezetjük a rendszeres szombati múzeumi matinékoncerteket. Az első hónapokban még csak minden második szombaton tartottunk egy-egy 60-70 perces hangversenyt, melyet legtöbbször a Zeneakadémia vagy gyakorló iskolája, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongorista növendékei adtak, akik a hangverseny után megszólaltatták a múzeumban Liszt muzeális hangszereit is. A közönség hamar megszerette ezeket az eleinte ingyenes, majd később (és ma is) múzeumi belépőjeggyel látogatható koncerteket, amelyeket 1987-től már minden szombaton meg tudtunk tartani, a legmelegebb nyári hónap, augusztus kivételével. Egyre komolyabb művészek érdeklődtek koncertjeink iránt, felléptek zeneakadémiai és szakiskolai tanárok, sőt jelentkeztek olyan külföldi művészek is, akik a hely szelleme kedvéért vállalták, hogy honorárium nélkül is játszanak matinéinkon (honoráriumra soha nem volt pénz a költségvetésünkben, viszont mindenkor vállaltuk és vállaljuk a koncertek propagandáját és rövid bevezető magyarázatait).

Liszt nyitott szellemének megfelelően nem kizárólag az ő muzsikája szerepel műsorainkon, és a terem adottságainak megfelelően kamarazenei együttesek, énekesek és kisebb kórusok is változatossá teszik a hétről hétre elhangzó műsorokat. Sok híres művész (köztük Jandó Jenő, Lantos István, Ránki Dezső és Klukon Edit) állt kezdettől fogva mellénk és lépett fel sorozatunkban, mások szinte szemünk előtt nőttek fiatal szakiskolai növendékekből érett, neves művészekké (például az Egri-Pertis Duó). Külföldi hírességek is megfordultak nálunk, köztük a neves osztrák művész, Paul Badura-Skoda és a portugál-amerikai Fernando Laires, aki még a Liszt-tanítvány José Vianna da Motta növendéke volt, és évtizedekig állt az Amerikai Liszt Társaság élén. Idén természetesen a szokottnál is gazdagabb és színvonalasabb koncertprogrammal állunk vendégeink rendelkezésére. Háromnapos októberi születésnapi Liszt-fesztiválunkon fellép hazai művészeink színe-java, legtöbben a Zeneakadémia tanárai, akik olykor külföldi fellépésekről is lemondva, igazi küldetéstudattal állnak anyaintézményük mellé, hogy a nehéz anyagi helyzet ellenére is méltón tudja megünnepelni az alapító és példakép Liszt Ferenc jubileumát. Műsoraikon olyan különlegességek is elhangzanak, amelyek múzeumunk Liszt-hagyatéki kottagyűjteményének eddig meg nem szólaltatott darabjai.

A Liszt-hagyatéki könyv- és kottatár, valamint a Zenetörténeti Kutatókönyvtár anyaga, mely részben a Zeneakadémia, részben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola (az egykori Nemzeti Zenede jogutóda) muzeális kottáin alapszik, és az újabb kiadványokból is rendszeresen gyűjti a Lisztre és korára vonatkozó irodalmat, valóságos kincsesbánya azoknak, akik Liszt, illetve a 19. század magyar és külföldi szerzőinek nehezen hozzáférhető művei és a rájuk vonatkozó irodalom iránt érdeklődnek. Azt mondottuk, hogy célkitűzéseink között szerepel a Zeneakadémia Liszt-hagyatékának ápolása, feldolgozása, sokirányú bemutatása. Ennek csak egyik módja a kiállítás; kiadványokra is nagy szükség van. Már a múzeum megnyitásakor kiadtuk (állandó kiállításunk magyar és angol nyelvű katalógusán kívül) Liszt hagyatéki könyvtárának magyar-angol nyelvű annotált katalógusát, amelyet 1993-ban a hagyatéki kottatár katalógusa követett. Nagy kár, hogy a Zeneakadémia tudományos közleményeinek sorozata, melyben az említett két katalóguson kívül egyéb fontos intézménytörténeti munkák is megjelentek, anyagi okokból megszűnt, és feltámasztása is tiszavirág életűnek bizonyult. Múzeumi katalógusainkat egyébként igyekszünk megújítani: 2008-ban jelent meg az állandó kiállítás új angol katalógusa, ez év nyarán a müncheni Henle zeneműkiadó támogatásával ugyanennek egy még aktuálisabb német verziója, és várhatóan még a jubileumi év folyamán kiadjuk a megújított magyar katalógust is.

Már 1989-ben önálló múzeumi hanglemez is készült a különösen értékes Liszt-hangszerekkel Jandó Jenő közreműködésével a Hungarotonnál, amelynek CD-verzióját a kereslet miatt a mai napig állandóan újra kiadják. Munkatársaink különböző tanulmányokban, cikkekben is bemutatták a Liszt-hagyaték egyes részeit. Idén jelent meg „Liszt Ferenc Krisztus oratóriuma és a Zeneakadémia" című, magyar-angol nyelvű könyvem, amelyben csupa olyan dokumentumot mutatok be a Liszt Ferenc Emlékmúzeum illetve a Zenetörténeti Kutatókönyvtár anyagából, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak ehhez a témakörhöz; közülük a legfontosabb a Hirtengesang an der Krippe tétel négykezes zongoraverziójának eredeti kézirata fakszimile kiadásban. Folyamatban van egy olyan díszalbum kiadása is, mely „Génie oblige!" címmel képes válogatást nyújt múzeumunk kincseiből. A legkülönbözőbb típusú dokumentumok (képek, fotók, kéziratok, oklevelek, könyvek, nyomtatott kották, koncertműsorok, hangszerek, különféle emléktárgyak) fotói mellé múzeumunk tudományos munkatársai: Domokos Zsuzsanna, Kaczmarczyk Adrienne, Watzatka Ágnes és jómagam írjuk a rövid, magyar és angol nyelvű kommentárokat.

A Liszt-hagyatéki könyv- és kottatár, melyet korábbi évtizedekben a Zeneakadémia nagykönyvtárának részeként akár kölcsönözni is lehetett, igen rossz állapotban került a múzeum állományába. A több mint 2500 darabból álló hagyatéki kottatár restaurálása és savmentes papírba csomagolása (a szekrényekben kiállított kötetes anyagok kivételével) az évek során pályázati támogatásokból fokozatosan megtörtént. Ugyancsak gondot fordítottunk a Liszt-hangszerek lehetőség szerinti karbantartására. Jelenleg valamennyi hangszer játszható (a Bösendorfer-zongora csak a 2010-es restaurálás óta), bár a pianínó-harmónium a Liszt-jubileum elmúltával nagyobb javításra vár.

        Gyűjteményünket mindig igyekeztünk gyarapítani is, ez azonban legtöbbször anyagi nehézségekbe ütközött. Rendszeresen figyelemmel kísérjük az antikvár piacot, hogy tudjuk, milyen Liszt-kottakéziratok, levelek, egyéb archív dokumentumok bukkannak föl, és korábban - ha nehezen is - néha valamennyit vásárolni is tudtunk. Vásárlás útján került a múzeum tulajdonába Liszt Petrarca-szonettjei kései dalverziójának, valamint a Soirées de Vienne 6. sorozatának teljes nyomdai kézirata; a 3. Szerelmi álmok hárfaátiratához írt bevezetés és átvezetések Liszt-autográfja, továbbá Lisztnek keresztfia, Korbay Ferenc Gebet című dalából készített, zeneileg az eredetitől teljesen eltérő karakterű ének-orgona-verziója és sok kisebb kottakézirat, töredék, „Korrekturblatt". A múzeum szempontjából a 25 év talán legérdekesebb új szerzeménye az énekre és zongorára írt Jeanne d'Arc drámai jelenetnek az a kézirata volt, amelyben maga Liszt rendezte be a zongora szólamot arra a pianínó-harmóniumra, amely múzeumunk tulajdona. Jelenleg ezt az egyetlen Liszt-kéziratot ismerjük, amely biztosan erre a dupla hangszerre készült.

Levelekhez viszonylag olcsóbban lehet hozzájutni az antikvár piacon, így ezekből jóval többet sikerült vásárolnunk a negyedszázad folyamán, közöttük sok publikálatlan anyagot is. Van több olyan levél az újonnan beszerzettek között, amelyekben Liszt őszinte hazafisága nyilvánul meg, illetve olyanok, amelyek a Zeneakadémiával kapcsolatosak. Különösen örvendünk annak, hogy sikerült megvásárolnunk Bartók Béla Liszt-problémák című 1936-os akadémiai székfoglalójának saját kezűleg írt rezüméjét, és ritkaság, ezért jelentős érték Beethoven zongoraszonátáinak Liszt által közreadott teljes sorozata is.

Gyűjteményünk azonban szerencsére nemcsak vásárlás, hanem ajándékozás révén is gyarapszik, aminek az utóbbi szűkös időkben különösen nagy a jelentősége. A korábbi években kapott ajándékokból találomra kiemelném Daniel Liszt jutalomkönyveit és a Liszt által unokájának, Daniel Ollivier-nak ajándékozott imakönyvet, amelyek Liszt veje, Émile Ollivier családjából kerültek múzeumunkba. Kaptunk azonban sok mindent egy magyarországi Liszt-rokontól, Szomjas-Schiffert Györgytől és feleségétől, Imrik Magdától is. Ábrányi Lilian szintén megajándékozott bennünket a családi hagyaték több értékes Liszt-emlékével (Liszt és Ábrányi Kornél szoros barátsága köztudomású, a hagyaték egy része már korábban is tulajdonunkban volt), és Gobbi Istvántól is kaptunk ereklyéket Liszt növendéke és zeneakadémiai tanártársa, Gobbi Henrik hagyatékából.

A legutóbbi években két igen értékes hagyatékhoz jutottunk: Zlinszkyné Sternegg Mária egy gazdag, 19. századi koncertműsor-gyűjteményt ajándékozott múzeumunknak, mely családjában maradt fenn; Reményi Gézától pedig (szintén a családi hagyatékból) számos Reményi Ede-dokumentumot kaptunk. Utassy Ferenc egy gazdag, Liszt-vonatkozású levélgyűjteményt vásárolt meg és helyezett tartós letétbe múzeumunkban. A Franciaországban élő Klein Márta pedig, aki évek óta gyűjt számunkra adatokat és másolatokat Liszt-korabeli francia lapokból és egyéb forrásokból, legutóbb rendkívül értékes régi könyveket (Lamennais, Lamartine, Hugo, Balzac, Sainte-Beuve első kiadásokat) és tárgyakat vásárolt számunkra, melyek egy részét a „Liszt és a társművészetek" kiállításon mindjárt be is tudjuk mutatni.

A támogatásokról szólva meg kell emlékeznünk a Liszt Múzeum Alapítványról, amelyet 1994-ben hozott létre Sulyok Imre. Az alapítvány célja a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont mindenfajta tevékenységének támogatása. Jelentősége abban áll, hogy az ide érkező bel- és külföldi adományok közvetlenül múzeumunk céljait szolgálhatják. Az eddigi években már nagyon sokszor segített az Alapítvány a külföldről érkező kutatási támogatások közvetítésében, kiadványok megjelentetésében, kiállítások megvalósításában, informatikai eszközök beszerzésében és számos más területen. Kiállításainkhoz az alapítványon keresztül igen sokszor nyújtott nélkülözhetetlen támogatást dr. Horváth Péter stuttgarti közgazdász professzor, akinek alapítványa állandó szponzorunknak tekinthető. A Zeneakadémia Baráti Köre egy megállapodás keretében az utóbbi években szintén rendszeresen támogatja múzeumunkat a Liszt Múzeum Alapítványon keresztül.

Sulyok Imre, az új Liszt-összkiadás egykori szerkesztője és szerkesztőtársa, Mező Imre jóvoltából kutatóközpontunk kezdettől fogva szoros kapcsolatban állt az Editio Musicának ezzel a nagyszabású vállalkozásával. Az I. sorozat (Eredeti zongoraművek) megjelenésének befejezése után kutatókönyvtárunk letétként megkapta azokat a másolatokat, melyeket a kiadáshoz forrásként felhasználtak. Ugyanez történt a II. sorozat (Szabad átdolgozások és átiratok) megjelenése után is. A múzeumunkban sok év óta készülő és gyarapodó Liszt-adatbázis nagyszerű háttéranyagot kapott ezzel. Később azonban viszonozni is tudtuk ezt a nagylelkű adományt, hiszen olykor éppen a mi adatbázisunk - amelybe egy tervezett tematikus műjegyzékhez folyamatosan gyűjtöttük kül- és belföldről, kéziratos és nyomtatott forrásokból Liszt műveiről az adatokat - adott támpontot arra nézve, hol kell egy-egy mű forrásanyagát keresni. A sorozat jelenlegi főszerkesztője, Kaczmarczyk Adrienne, szerződéses vagy belső munkatársként mindig kötődött a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközponthoz.

Szólnunk kell még a Kutatóközpontunk által rendezett nemzetközi tudományos konferenciákról is, bár ezek száma (a Zeneakadémia állandó pénzügyi nehézségei miatt) nem volt olyan nagy, mint kellett és lehetett volna. Az 1986-os Liszt-jubileum alkalmával - ugyanúgy, mint most, 2011-ben - a Zeneakadémia társult a Magyar Tudományos Akadémiával a nagy nemzetközi konferencia megrendezésében. Önálló nemzetközi tudományos konferenciát rendeztünk 1991 októberében, melyben egy Liszt tematikus katalógus elvi alapjait vitattuk meg (ez a munkánk, melyen sok évig dolgoztunk, később parkolópályára került egy ellenvállalkozás miatt, amely azonban a többszöri beharangozás ellenére sem valósult meg). Jelentős nemzetközi konferenciánk volt még 2000-ben, a Zeneakadémia fennállásának 125. évében „Liszt és a felsőfokú zenei oktatás Európában" címmel. Mindezeknek a konferenciáknak a teljes anyaga megjelent a Studia Musicologica egy-egy önálló kötetében. Tudományos munkatársaink mindenkor képviseltették magukat a Liszt Ferenc Társaság, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság, a Magyar Egyházzenei Társaság által rendezett konferenciákon, és rendszeresen részt vettek és vesznek különféle külföldi Liszt-konferenciákon is. Valamennyien rendszeresen publikálnak kül- és belföldi folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben, többen közülük állandó közreadói tevékenységet is folytatnak. Mindannyian részt veszünk a közművelődésben is Liszt-témájú előadásainkkal, riportjainkkal, filmek, rádió- és televízió-műsorok közreműködőjeként (az utóbbiak a jubileumi évben szinte megszámlálhatatlanul gyakoriak).

         Áttekintésem bizonyára igen vázlatos és hiányos, hiszen huszonöt év munkáját és eseményeit egyetlen cikkben képtelenség összefoglalni. Nem térhettem ki a múzeumban megfordult munkatársak felsorolására sem, pedig legtöbb esetben nagyon sokat köszönhettünk lelkes és lelkiismeretes munkájuknak. Illik azonban megemlékeznem legalább néhány olyan kollégánkról, akik igen sok évig dolgoztak a múzeumban, de már nincsenek az élők sorában. 2002-ben hosszas betegeskedés után fiatalon hunyt el Rédeyné Éger Györgyi, aki a múzeum megnyitásától kezdve tizenöt éven át tudományos munkatársunk volt. Egyik nagyon figyelmes és kedves teremőrünket, a 84 éves dr. Nováky Gyulát csaknem tizenhárom évnyi múzeumi munka után szintén 2002-ben vesztettük el, akárcsak a 79 esztendős, de örökifjú Ujváry Dánielt, aki pontosan tíz éven át volt múzeumunk lelkes „mindenese": fotós, dokumentátor, ügyintéző, kiállításrendező.

Egy múzeum mindennapi életében nemcsak a tudományos munkatársaknak, hanem a gyűjteménykezelőnek, a múzeumpedagógusnak, a fotós-informatikusnak, az adminisztrátornak, a koncertszervezőnek és a teremőröknek is óriási szerepe van. Köszönet és hála mindazoknak, akik ezeket a munkákat ma is szívvel-lélekkel végzik Domokos Zsuzsanna igazgató vezetésével. Ő az 1986-os nyitás óta dolgozik a múzeumban, így az igazgatóváltás nem jelentette a korábbi folyamatosság megtörését, sokkal inkább az engyenletes fejlődés újabb lehetőségét. A munkatársakkal, köztük Kaposi Monikával, aki szintén az 1986-os „alapító gárda" tagja, ők a zálogai annak, hogy a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont nemcsak fennmarad, de tovább is fejlődik és egyre nagyobb elismertségre tesz szert a következő negyedszázadban.