- Mi az oka, hogy Szőnyi Erzsébet nemrég komponált, s még idén bemutatandó Requiemje kilép a latin szöveg kereteiből a magyar nyelvű zsoltárok világába?

- Az egyházi szertartás mindennapi gyakorlatában használható gyászmisét akartam írni. A zeneirodalom híres requiemjei nem liturgikus cselekményekhez, hanem koncerteken való megszólaltatásra íródtak. A második vatikáni zsinat óta bizonyos részek a saját ország nyelvén szólalhatnak meg. Az általam itt felhasznált magyar szövegek napjainkban Magyarországon a hivatalos szertartás elemei.

- Ha ezt a művet valaha külföldön adnák elő, az eredetileg magyar részeket az adott ország nyelvén kellene a liturgiából átemelni?

- Elvileg igen, de mivel az egyház ebben meglehetősen szabad kezet ad, akár latinul is megszólaltathatók volnának. Én a latin helyettesítést részesíteném előnyben.

- Miért épp ezeket a szövegeket választotta a Tanárnő a latin requiem textus kiegészítésére?

- Ez az előírás. Vannak szövegvariánsok, mint általában a misézés folyamatában, nekem inkább ezek feleltek meg a megzenésítésre, mint az alternatív lehetőségek.

- Látok dallami hivatkozásokat is a kottában. A megzenésítés szóra hivatkozva kérdezem: mi jön át az egyházi melodiáriumból?

- Csak az, ami gregorián. A többi saját. A mise állandó részei (Kyrie, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei) mind komponált zenék. A Dies irae-ben van például gregorián idézet. A gregorián Dies irae-nek három alapdallama van különféle szöveggel. Én csak a három szövegi összefüggést mutató alapdallamot vettem bele Requiemembe. Szemben például Verdivel, nem komponáltam végig a Dies irae szövegét, hiszen úgy az a requiemen belül úgyszólván önálló művet képez. Amikor a kiválasztott gregorián alapdallam szövegének végéhez értem, elhagytam a gregoriánt és kizárólag saját zenét írtam. Ebben a vonatkozásban még azt a szabadságot is megengedtem magamnak, hogy ugyan nem komponáltam a gregorián helyett végig a Dies irae-t, az utolsó rész átszellemült túlvilági látomását megjelenítettem. Minthogy az e témában kevésbé járatosnak érdekes lehet, a túlvilági látomás kapcsán megemlítem, hogy régebben - akár Mozartnál, Verdinél, Brahmsnál - a requiem meghatározóan a túlvilágtól való rémületet fejezi ki, a modern felfogás értelmében azonban megnyugtató, vigasztaló kicsengésű, úgy is, hogy alleluják szólalnak meg benne. A Dies irae is azért olyan a hagyomány szerint, mert az ördögöket, poklot, kárhozatot festi. Verdinél amint elkezdődik a tétel, már reszket az ember „ama végső harag napjá"-tól, a túlvilágtól. Az említett szemléletváltás mutatkozik meg abban is, hogy az utolsó kenetet ma már a betegek szentségének nevezik, s nemcsak az veheti fel, aki a végét járja, hanem bárki öreg.

- Akkor hát ebben a Requiemben „az örök világosság fényeskedjék neki" mondanivalója dominál?

- Teljesen így van.

- A két nyelvi réteg jelenthet-e az éneklőnek és a hallgatónak olyan érzetet, hogy az anyanyelvi közlés közelebbről, közvetlenebbül szól hozzá? A latin „kőtömbjéből" rugalmasan hajlik fölénk a magyar?

- Így is felfoghatjuk, de ezek a latin szövegek oly általánosan ismertek, hogy nem keltik az idegenség benyomását abban, aki hallja. Egy Gloria vagy Credo hosszú szövegének végighallgatása fárasztóbb lehetne, mint e rövid latin tételeké.

- Nem arra gondoltam, hogy valaki is ne értené, miről szólnak e latin tételek, de azok jelképként mutatkoznak meg, míg az anyanyelv primer módon „lelkünkből sarjadzik".

- Ez valóban így van.

- Szándékoltan olyan egyszerű az énekelnivaló, hogy bármilyen templomi kórus sikerrel megszólaltathassa?

- Bármilyen nem, azért jobb énekkar kell, de semmiképp sem szükséges hivatásosnak lennie. A november 2-án délután 5-kor, a halottak napja alkalmából tartandó bemutatón a Váci utcai templomban a Farkas Mária vezette Liszt Ferenc Kórus fogja előadni, Sirák Péter orgona-közreműködésével.

- A pusztán orgonával való kíséret is a liturgikus kapcsolódás része?

- Nem, ez a praktikum.

- A partitúra címoldalán a Pro defunctis (halottainkért) és a Missa misericordiae cím alatt az ajánlás: Férjem és fiaim emlékére. Mennyiben befolyásolta a személyes sors az alkotást?

- Teljes mértékben. A tehetségemből adózni akartam az emléküknek. S ha már megírtam, hallani is szeretném, amire megfelelőbb az egyházi év ide vonatkozó alkalma, mint bármilyen más mise. Szerencsére úgy készültem el a művel, hogy a kórusnak elegendő ideje maradt a kotta előállítására és a darab megtanulására. Van egy távoli „előzménye" ennek a Requiemnek. Amikor a közvetlen környezetemben először történt ilyen megrendítő haláleset - rákban egy tanítványom húszéves fia halt meg, aki mellesleg a keresztfiam is volt -, komponáltam egy Stabat Matert. Bárdostól kértem különféle magyar fordításokat, mígnem a Babitsénál kötöttem ki. Ez a személyes impulzus a '80-as évek elején ért. Erre visszagondolva is éreztem az indíttatást, hogy saját érintettségemet is zenébe foglaljam.