-Decsényi János jövőre 85 éves. Az ünnepi év felütéseként a Korunk Zenéje szerzői esttel tiszteleg előtte, ő pedig azon két ősbemutatóval tiszteleg közönsége előtt. Pezsgő szelleméről további két, premierre váró kompozíció is hírt hoz. Az időben legkorábbi a 2009-ben befejezett Samblant de joie (Az öröm látszata) című, Machaut-kommentárok alcímű, baritonszólóra és kamaraegyüttesre írt mű. Miért érdemes Machaut-hoz kommentárokat fűzni, s miféle kommentárok lesznek ezek?

-Nehéz egy mű megkomponálásának okát megnevezni. Az ember valamilyen aktualitást érez a téma és a saját kora között. A szöveg csak az utolsó tételben hangzik el, egyébként az 1300-as évek Machaut-dallamai párosulnak az általam felállított szigorú struktúrával. Formailag kétrétegű a folyamat. Az egyiket Machaut háromszólamú ballade-jának anyaga képezi. Első részében töredékek jelennek meg a két Stollenből és az Abgesangból (tükörformában is). A másodikban, ahol már az ének is belép, az addigi töredékek összeállnak, ugyancsak a két Stollen és az Abgesang sorrendjében. A kompozíció a Machaut-ballade három versszakából csak az elsőt szólaltatja meg. A darab másik rétegét -hangilag is, ritmikailag is - egy mediánsokkal operáló kettős permutáció határozza meg, amely 22 sorból áll. Ennek többszörös végigfuttatása - kombinálva a ballade lassan összeálló folyamatával - eredményezi a mű egészét.

-A kortárs zene az 1960-as és '70-es években fedezte fel Machaut-t mint időben távoli rokont. A zeneszerzők megannyi módon reflektáltak rá, de te mintha most másként viszonyulnál hozzá.

-Másként. Engem voltaképp nem a Machaut-zene fogott meg, hanem a szöveg és zene viszonya. Némelyik Machaut-ballade-ban valami különös kettősséget vélek felfedezni a szöveg és a szigorú szerkezetű zene között. Ez a zenei kettősség ihletett arra, hogy egy komplett Machaut-darabot szembesítsek az én tipikus 20-21. századi hangzásvilágot képviselő szerkezetemmel.

-A másik, nem októberi megszólaltatásra váró új mű az archaizáló Carmina puerorum címet viseli, holott szövege -részben nagyon is - mai. Hét tétel 25 percben gyermekkarra és zongorára.

-Egyenként is énekelhetők. Egy Kriza János gyűjtötte Csúfoló után a Tavaszi szél című ismert moldvai csángó népdal következik, de az eddig ismertektől kicsit eltérő feldolgozásban, hiszen egy ideig csak a szöveget veszem át, s az arra írt zenémből „születik meg" az emblematikus dallam. Czigány György Kecske-madrigálját Győri László szellemes Kutyafocija követi, azt pedig öt kis kórusmű Énekelt szavak címen. Ezekben a népi szöveg már végképp eredeti dallama nélkül szólal meg.

-Mi indít komponálásra a népi szövegekben?

-A népi szövegre nagyon érzékeny vagyok. A nyelv mai, felgyorsuló változásában jól esik a gyökerekbe kapaszkodni.

-A ciklus utolsó két darabja a népi múltból egyenesen a mai gyerekek szókészletébe röpít. S a Csettelés öt tételének te magad vagy sziporkázó szövegírója. Szoktál verset írni?

-Nem szoktam, de előfordult már korábbi művemnél is. Egyébként sokszor érzem, hogy zeném mintegy kísérőzene az engem foglalkoztató klasszikus és egyéb létező szövegekhez.

-S nem elég a Csettelés, zárásként még Reppelünk Szabó T. Anna felkérésedre írt soraira.

-Öt szólistára, háromszólamú gyerekkarra, zongorára és dobgépre! Olyasmit akartam írni, ami egy mai gyerek számára aktuálisan is szórakoztató.

-S most essék szó a két őszi bemutatóról. Dante ürügyén -sorok a Komédiából, tenorhangra és mélyhegedűre...

-A Divina Commedia voltaképp pártharcok története is: menekülések, átállások, árulások. Napjaink világeseményei rímelnek a 13. századi Itáliára. Az Isteni színjátékból annyi nagyszabású alkotás született már. Nem akartam ezek sorába illeszkedni, inkább a végsőkig tömörítettem az apparátust. A monumentális szövegnek mindöszsze néhány sorát ragadtam ki.

-Netán ezek is kommentárok Dantéhoz, mint a másik darab Machaut-hoz?

-Mondhatjuk. A zene nem ariosókból áll, inkább a dantei tercinák ritmusát hangsúlyozza.

-S még egy vokális újdonság: R. M. Rilke költő találkozása a halállal -tenorszólóra, zongorára és kamaraegyüttesre.

-2001-ben írt darabomat kamaraegyüttessel bővítettem, de ennek következtében teljesen újrakomponáltam. A nem magyar költők közül nekem talán Rilke a legkedvesebb. S hadd idézzem ide egy, a háromtételes darabban nem szereplő gondolatát: „Azt hiszem, sohasem tudhatjuk, benne van-e Isten a történetben, míg csak egészen a végére nem értünk. Mert ha csak két szó hiányzik belőle, ha akár egy lélegzetvételnyi szünet, az utolsó szavak után még mindig megjelenhet."