Az április 30-i gálaest egyértelműen  bizonyította, hogy Szeged, a Szegedi Konzervatórium, a szervezők -mindenekelőtt Temesi Mária professzorasszony -maradandót alkotott, amikor életre hívta ezt a vetélkedőt.

A zsűri elnöke ismét nagynevű művésznőnk, Marton Éva volt, aki a rá jellemző utánozhatatlan közvetlenséggel fordult a verseny közönségéhez. Az ő felvezetésében még a zsűri bemutatása is színpadi eseménnyé változott, a közte s a zsűritagok közötti rögtönzött párbeszédek apró duettek módján sorjáztak. Eljött és beszédet mondott a kulturális államtitkár (Szőcs Géza), a felsőoktatásért felelős államtitkár (Dux László), a látványos díszlet tele volt tükörrel, a gálaest külsőségei csillogóak voltak.

Sajnos az est folyamán kevesebb részünk volt ilyen élményszerű pillanatokban. Jó gálát összehozni persze nagyon nehéz. A műsor mindig az utolsó pillanatban alakul ki, szervező legyen a talpán az, akinek a versenyfeszültség után még van energiája, hogy fogyasztható búcsúesttel álljon elő. Ám a zsűritagok tömérdek tisztségének fölsorolása túlzásnak tűnt.

No és a versenyzők?

Liszt A három cigány című dala, Töreky Katalin előadásában, Rákai András kiváló kíséretével felcsigázta érdeklődésünket, megérdemelten kapta a „legjobb előadóművésznek" járó különdíjat (Zárójelben: ha ő, a különdíjas, a „legjobb előadóművész", akkor a „rendes" díjasok ugyan miben a legjobbak?). Elragadtatva hallgattuk Foki Dánielt, aki Wolf egyik dalában bizonyította tehetségét. Az első kategória másik két díjazottja azonban nem tudott keresztültörni a gála okozta szorongáson.

Szünet után a második és harmadik kategória győztesei a Szegedi Szimfonikusok kíséretével, Gyüdi Sándor vezényletével léptek színre. Jó gondolat, hogy az előző évek nyertesei közül hárman, Cseh Antal, Fodor Bernadett és Balczó Péter fellépésükkel adjanak rangot a műsornak. Ám választott áriáik terjedelme messze meghaladta a versenyzőékét. Ráadásul Simándy Józsefné, Jutka asszony úgy érezte, még négy különdíjat kell kiosztania -így az idei nyertesek produkciója háttérbe szorult.

A felnőtt első díjas Borsos Edit -betegséggel küzdve -végül is zongorakísérettel énekelt, Liszt Ha álmom mély című dalával aratott megérdemelt sikert. Jelentékeny hang és perfekt énektudás hozta meg számára a győzelmet, no meg a sok különdíjat, megannyi fellépési lehetőséget. Hozzá képest a többiek kevésbé átütőnek bizonyultak. Így is figyelemreméltó volt Gabriela Balgova Sestója és Kiss András Figarója. Diana Schnürpel Rosinája sápadtnak tűnt, s igazából nem értettem, Kutas Judit Izabella mit gondol Ulrica áriájáról, s hogy ezt a zsűri miért díjazta.

Örvendetes, hogy ilyen sok állami és társadalmi szerv járult hozzá a díjazáshoz, de kínos, amikor a már-már arctalanná váló versenyzők hosszú sora araszol a színpad felé. Jóból is megárt a sok: az „igazi" díjak értékét csökkenti ez a jószándékú bőkezűség, a publikumban nem tudatosul a legfőbb dolog: ki is nyerte a versenyt?