Vashegyi György - Schiller Kata felvétele

-Miért éppen most érkezett el az ideje a régizenei tanszék létrehozásának?

-Batta András rektor úrral már idestova négy-öt éve beszélgetünk erről a kérdésről, de a gondolat tudtommal már vagy két évtizeddel ezelőtt, Soproni tanár úr rektorsága alatt is fölmerült, eddig azonban nem sok minden történt. Rektor úr azzal a határozott kéréssel bízott meg, hogy a bolognai rendszer szerinti Master of Arts (MA) fokozatot adó régizenei képzést szervezzünk a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ami „nem-hivatalosan" az eddigi negyed-ötödévnek felel meg. (Az utolsó nem bolognai évfolyam a most folyó tanév végén végezni fog, és a jövő évtől már tisztán bolognai rendszerben oktatunk.) A tanszékindítás közvetlen előzménye, hogy 2010 júniusában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szenátusa egyhangúan, tartózkodás és ellenszavazat nélkül megszavazta a régizenei tanszék létrehozását, s ezt követően 2010 őszén a Magyar Akkreditációs Bizottság is simán, lényeges kritikai észrevétel nélkül jóváhagyta az elképzeléseinket. (Sok időt töltöttünk azzal, hogy a szenátus tagjait kitartó és alapos szakmai érveléssel az ügy mellé állítsuk -az eredmény azonban, azt hiszem, igazolja, hogy ez nem volt kárba veszett idő.) Így a tavaly őszi tájékoztatóban meghirdethettük a felvételit a régizenei szakokra, 2011. február 15-i jelentkezési határidővel. Az országos felvételi rendszer miatt azonban - számunkra kissé kellemetlen módon - csak majd valamikor áprilisban tudhatjuk meg hivatalosan, hogy az egyes szakokra hányan, illetve kik jelentkeztek: addig csak akkor szerezhetünk tudomást egy jelentkezőről, ha az illető közli velünk, hogy beadta jelentkezését. (Az interjú márciusban készült. - A szerk.) Ennek alapján annyit mindenesetre tudunk, hogy minden szak iránt van érdeklődés, így mindegyiken lesz felvételi vizsga is júniusban, és ősszel megkezdhetjük az oktatást.

-Milyen végzettséggel kell rendelkezniük a felvételizőknek?

-A jelentkezéshez legalább „bolognai" Bachelor of Arts (BA) diplomára, illetve a régi rendszerben szerzett három- vagy négyéves tanárképzős diplomára van szükség (az adott hangszerből, illetve annak modern változatából). Ennél magasabb előképzettség persze nem akadály.

-Erre ugyebár vonatkozik a tandíjmentesség?

-Miután az állam fejenként egy egyetemi diplomát (és legfeljebb 12 félévet) finanszíroz, tudtommal mindenki tandíjmentes MA-hallgató lehet, aki megfelel a fenti minimális feltételeknek és legfeljebb 8 félévig vette igénybe az állami finanszírozást. Aki ebből kicsúszott, annak sajnos félévenként mintegy egymillió forintot kell fizetnie. Tudjuk, hogy ez a tandíj túlságosan magas (még az átlagos nyugati tandíjat is meghaladja), s ez bizony versenyhátrányt jelent számunkra: azonban az összeg kérésére törvény kötelezi az intézményt.

-Akkor lássuk az oktatás tartalmi részét.

-Azzal kezdeném, hogy Rektor úr említett (és szerintem helyes) döntése értelmében a speciális régizenei képzés felépítéséhez felülről, az MA-oktatással kezdünk hozzá (elvben kiindulhattunk volna más módon is). Így csak olyan hangszeres szakokat indíthatunk, amelyekből már létezik egyetemi képzés Magyarországon (például a viola da gamba vagy a lant esetében egyelőre nincs ilyen). Most négy olyan hangszeren indítunk szakot, amelyekből van BA-képzés, és amelyeknek az oktatásához találtunk is megfelelő szakembereket. Minden hangszernek lesz egy-egy vezető professzora, olyan, aki külföldön él és jelentős nemzetközi tekintéllyel rendelkezik, és vagy magyar, vagy Magyarországon is jól ismerik, rendelkezik itteni kötődéssel. Ők nem lesznek állandóan jelen, de gyakran jönnek majd ide, és kurzusszerű rendszerben oktatnak. A munkát itthon élő, de szintén külföldi tanulmányokat végzett, további kiváló tanárok teszik folyamatossá.

-Publikusak már a nevek?

-Természetesen már régóta azok -nagyon büszkék vagyunk arra, hogy igazi világnagyságokat nyertünk meg az ügynek. A hegedű tanszakot Simon Standage vezeti majd (magyar munkatársai Kertész István, Kalló Zsolt és Paulik László lesznek), míg a fortepiano szak vezetését Malcolm Bilson vállalta el. A fuvolát Kertész Ildikó fogja tanítani Balogh Vera segítségével, az oboát pedig a Hágában élő Tábori Péter, Hamar Gergellyel karöltve.

-Hol fog elhelyezkedni a régizenei tanszék az intézmény struktúrájában?

-Az Egyetem jelenleg mélyreható strukturális változásokon megy keresztül, jelentős mértékben a szigorodó anyagi feltételekhez való kényszerű alkalmazkodás jegyében. Ennek része a tanszékek számának csökkenése, új tanszéki szerkezet kialakítása -ebben a rendszerben a régizenei tanszék egyelőre a vonós tanszék kötelékében kezdi el működését.

-Csembaló szakot egyelőre nem terveznek?

-Ami a csembalót illeti, a már több évtizede létező -nem mindig kifejezetten historikus irányultságú - csembaló tanszakon belül létre fog jönni egy régizenei MA-szak, mely lényegében ötödik régizenei szakunkként fog működni. (A csembaló tanszakon már most is oktat Spányi Miklós, tehát a historikus szemlélet eddig sem hiányzott onnan.) A többi, egyelőre hiányzó hangszerek kapcsán tervbe vett lépéseink a következőek: a „második hullám" a furulya- és a kombinált cselló/gamba-oktatás megteremtését célozza majd, jó esetben már egy év múlva. (Utóbbi egyébként azt jelenti, hogy a BA-diplomás csellisták, akik felvételt nyernek a régizenei MA-ra, a historikus cselló mellett a viola da gamba tárgyat is felvehetik majd - a gyakorlatban úgyis szinte minden gambás csellistaként kezdi tanulmányait.) A „harmadik hullámban" következhet majd többek között a fagott, a natúrtrombita és -kürt. (A rézfúvósoknál különben már ma is létezik valamiféle örvendetes „párhuzamosság": az intézmény néhány éve építtetett kópiahangszereket, és a lehetőség kifejezetten izgatja a hallgatókat. Több ízben kérték már tőlem, hogy az egyetemi zenekarban is ezeken játszhassanak, így például áprilisi koncertünkön Haydn, Mozart és Mendelssohn zenekari műveiben is ezeket használjuk majd.)

-Lassan három évtizede, hogy interjút készítettem a Kuijken fivérekkel, s valamelyiküknek ezt a mondatát éreztem címként is kiemelendőnek: „Előbb-utóbb túl kell jutni a szeparatizmuson". Ezek szerint, ha három évtizedes késéssel is, de sikerül a „nagyok" nyomdokaiba lépnünk?

-Mindenképpen az érintkezési pontok erősítésére törekszünk. A „hagyományos" képzésben, a nem régizenei szakokban jelen levő párhuzamosságokat nagyon fontosnak tartjuk, különösen az első években, amikor még kevés hallgató, kevés szakon fog részt venni a tulajdonképpeni régizenei képzésben. Arra törekszünk majd, hogy minél erősebben „kisugározzunk" más tanszékekre: minél több érdekes historikus ismeretet közöljünk a „hagyományos" hallgatókkal is (például fakultatív tárgyak vagy kurzusok keretében), vagy bátorítsuk azokat, akik ki szeretnék használni (államilag finanszírozott) 11. és 12. félévüket, hogy egyszerre folytassanak „modern" és historikus MA-tanulmányokat. Azzal is az érintkezési pontokat erősítjük, hogy egy ilyen nagy hagyományú, Liszt Ferenc által alapított intézményben, mint a Zeneakadémia, olyan tanárokat választunk a régizenei tanszékre, akik az intézmény nemes tradícióit is képviselni tudják. Például olyan vonós professzorokat, akik egyszerre illeszkednek a nemzetközileg is kiemelkedő színvonalú magyar vonós hagyományba, ugyanakkor a historikus kultúrát is magukkal hozzák. Számomra ezt az ideált személyesíti meg Simon Standage, aki elképesztő régizenei tudása és tapasztalata mellett modern hegedűsként ugyanannak az Ivan Galamiannak volt a tanítványa, aki többek között Itzhak Perlmannak, Pinchas Zukermannak és Sergiu Lucának is mestere volt. Meggyőződésem, hogy -tisztelve az intézmény értékes hagyományait - abból kell kiindulnunk, ami összeköt bennünket (ebből rengeteg van), nem abból, ami elválaszt (ebből pedig a valóságban nagyon kevés).

-Gondoltak ének tanszak felállítására is?

-Keressük a lehetőségeket, de a historikus énekoktatás több szempontból is különleges terület. Először is ahhoz, hogy valaki jól és sikeresen szerepeljen historikus régizenei produkciókban, énekesként nem feltétlenül van szüksége speciális diplomára (még annyira sem, mint a hangszeresek esetében). Most is jár olyan (rendkívül tehetséges) hallgató az ének szakra, aki általános énekművészi végzettségével is biztosan érvényesülni fog a régizene világában, mert adottságai erre alkalmassá teszik. Az énektanításra szerintem fokozottan igaz, hogy nem más, mint a hallgatóban rejlő képességek kibontakoztatása -itt nincs külön „korabeli" és „mai" hangszer, az emberi hang nemigen változott az elmúlt évszázadok során. Ez azt is jelenti, hogy a személyiség és az érdeklődés (mely soha nem választható el a hangtól), valamint a hang maga - azaz a testben működő „hangszer" - is sok mindenre megtanítja az énekest. Ami mindenképp átadható, az a stílusismeret, a nyelvi és egyéb tudás - ezért is tartunk majd Händel-, Rameau- vagy Mozart-kurzusokat énekesek számára. És persze mindig tanít - a képzéstől függetlenül, vagy ahhoz hozzáadódóan - maga a mű, a repertoár, de néha még a történeti helyszínek akusztikája is. Persze - ritkán - az is előfordul, hogy ugyanaz a hang alkalmas Wagner és Händel előadására is (amint ezt például Németh Judit művészete példázza), de a titok nyitja itt is a személyiségben van.

-Honnan számítanak hallgatókra?

-Egyelőre elsősorban Magyarországról, de reméljük, hogy idővel külföldről is jönnek majd jelentkezők: középtávon szeretnénk közép-európai régizene-oktatási centrummá fejlődni. Ez azonban természetesen nem megy egyik napról a másikra: Nicholas Parle, a lipcsei régizenei tanszék egyik fontos alapítója mondta nekem, hogy nekik hét-nyolc évükbe telt, mire a tanszék nagyjából olyanná vált, amilyennek elképzelték. Addig is fő cél a magas színvonal lesz, és az, hogy mindig történjenek érdekes dolgok a tanszéken.

-Igaz is, mit tud mondani magukról a tanmenetekről?

-Ezeket részletekbe menően még senki sem ismeri, csak a létrehozási folyamatban részt vevő bizottságok tagjai -ezért is lep meg, amikor néhányan már most teljes bizonyossággal tudják, hogy úgysem fogunk semmit értékeset tanítani... Komolyra fordítva a szót: a tanmenetek megírásában rendkívül sokat segítettek a leendő professzorok - lényegében minden ötletüket be tudtuk építeni, s az eredmény így számos egyéni vonást is őriz, persze összehangolt formában. Ezenkívül gátlástalanul vettünk át jól bevált ötleteket más intézményektől, illetve igyekeztünk elkerülni olyan zsákutcákat, amelyeket mások megtapasztaltak. E helyen is szeretnék köszönetet mondani - a tanrend összeállításában nyújtott segítségükért is - a leendő professzoroknak, Vigh Andrea oktatási rektorhelyettesnek és Szabad Attilának.