Az elmúlt hatvan év során a magyar  zeneszerzőket elkényeztették a   fuvolaművészek. Korszakalkotó előadók inspirálták új művek létrejöttét: előbb Jeney Zoltán (1915-1981), majd Matuz István (1947), manapság pedig Gyöngyössy Zoltán (1958), de rajtuk kívül is bőven akadnak fuvolások Bálint Jánostól Ittzés Gergelyig, akik kiváló játékukkal ösztönzőleg hatnak a komponálásra. MADARÁSZ IVÁN (1949) ama zeneszerzők közé tartozik, akik nem maradtak közömbösek a hangszer új lehetőségei iránt. Az elmúlt évtizedekben két versenymű karakterű darabot is írt fuvolára és zenekarra: a címébe zenei hangneveket rejtő Concerto F(L)A  Szeged városának felkérésére, Bálint Jánosnak készült, a Flautiáda megrendelője pedig a Győri Filharmonikus Zenekar és csetényi Gyula volt. A szerző nem véletlenül mellőzte e két kompozíció műfajmegjelölésében a versenymű kifejezést, hiszen ezek az opuszok, bár kétségtelenül fuvolaversenyek, nem a szó klasszikus értelmében, nem a hagyományos tétel- és tempórend, illetve munkamegosztás okán azok. Nemrég új versenymű-jellegű  zenekarkíséretes fuvoladarab született Madarász műhelyében. Az Episodi concertanti ősbemutatóját aMáv Szimfonikusok estjén volt alkalmam meghallgatni, a magánszólamot a kortárs zene első számú magyar fuvolás prófétája, az új művek tolmácsolásában felbecsülhetetlen értékű tapasztalattal rendelkező Gyöngyössy Zoltán játszotta, a karmesteri pulpituson pedig Kesselyák Gergely, a MÁV zenekar hivatalos karmestere (a vezető karmester, Takács-Nagy Gábor után második zenei embere) állt.

Mielőtt magáról a műről beszélnénk, pár szó a sorozatról, amelynek keretében megszólalt. A ciklus címe Szimfonikus felfedezések, s műsorfüzete négy hangversenyt hirdetett: egy februárit, a márciusi koncertet, amelyről beszámolóm is szól, és két áprilisi eseményt (utóbbiakat a Muzsika e számának megjelenését követően még meg lehet hallgatni).
A résztvevő négy magyar zenekar: a Győri Filharmonikusok Berkes Kálmán, a MÁV Szimfonikusok Kesselyák Gergely, az Alba Regia Szimfonikusok Drahos Béla és a Concerto Budapest Keller András vezényletével. A műsorkoncepcióban az a közös -s nyilvánvalóan ez teszi a sorozatot szimfonikus felfedezések terepévé -hogy mindhárom koncert műsorszámai között ott találjuk a kortárs zenét: Szokolay Sándor, Madarász Iván, Vajda János és Eötvös Péter egy-egy alkotását. Ez az elképzelés lényege: olyan sorozatot tár a közönség elé, amelynek koncertjein a kortárs zene nem elkülönítve, fesztiválgettóba zárva, hanem a hétköznapi élet természetes részeként van jelen. Anélkül, hogy az új termés bemutatására specializálódott sorozatok jelentőségét kétségbe vonnám, megkockáztatom: ez a legfontosabb, amit a hangversenyrendezés a kortárs zenéért tehet - az integrálás, melynek révén az új, az ismeretlen állandó, és százalékos arányban is jelentős helyet vívhat ki magának a nagyközönség számára rendezett koncertek törzsrepertoárján.

Madarász első két fuvolaversenye jól körülírható tulajdonságokkal rendelkezik: mind a Flautiáda, mind a Concerto F(L)A markánsan formált, erőteljesen konstruktív szellemű zene, amelyben a közönség jól eligazodik, emellett hangzásvilága is fogyasztható, „hallgatóbarát" anélkül, hogy retrográd fordulatot hajtana végre. A fuvolaszólam, úgy érzékelem, mindkét műben inkább része a zenekarnak, párbeszédet folytat vele, ahelyett, hogy elkülönülne tőle vagy leválna róla. E tulajdonságok tekintetében a harmadik mű, az Episodi concertanti szerves fejlődés újabb állomásaként értékelhető. Ebben a műben egy bécsi klasszikus műfaj, a sinfonia concertante formai modelljének újragondolt változatát írta meg a szerző. A főszerep a fuvoláé, amelynek szólama mindjárt a mű elején hosszú hangokkal, frullatókkal, crescendókkal, gyors gesztikuláló szakaszokkal, majd tartott hangokon végrehajtott glissandókkal jelzi, hogy Madarász a hangszeres írásmódban az elmúlt évtizedek összes innovációját kamatoztatja. A főszereplő mellé azonban a mű három pontján mellékszereplők csatlakoznak. A fuvola előbb az oboával játszik duettet -sajátos, kétágú dallamfolyondár tekereg villódzó vonósfelület háttere előtt -, majd később a trombita, harmadik alkalommal pedig a szólóhegedű szegődik alkalmi társává. Ez utóbbi talán a legmozgalmasabb a három közül: ideges, vibráló zenéje rövid motívumok ismétlésére épül. A beékelt három kamarazenei szakasz rendkívül plasztikusan tagolja és már-már drámaian értelmezhetővé teszi a formát -a mű felépítése kézzelfoghatóvá válik. Az Episodi concertanti fontos jellegzetessége még az irányított aleatória alkalmazása. Az akusztikus és a drámai élmény kölcsönhatását, a mű, ha úgy tetszik, „zenés színházi" jellegét nyomatékosítja, hogy a három alkalmi partner a concertáló epizódok idejére feláll zenekari helyéről, és az előtérben elhelyezkedő fuvolás mellé lép, hogy a két szólista egymás fizikai közelségében folytassa le a kamarazenei kommunikációt. Egy másik színházi elem a mű poétikus lassú befejezése. Elhaló vonós háttér előtt a fuvola finom lamentációba kezd, ennek ideje alatt a játékos lassan kisétál a pódiumról, a darab végére a színfalak közelébe, a zenekar széléig jutva - vagyis a fülünk hallatára és a szemünk láttára hozva létre egy megkomponált lontano-élményt.

Az új magyar mű ősbemutatóját zenekar, szólista és karmester egyaránt magas színvonalon abszolválta. Gyöngyössy Zoltán életteli, izgalmas, szuggesztív fuvolázását már szinte szégyellném századszor dicsérni, hiszen tudjuk, milyen affinitással és elkötelezettséggel -s legfőképpen milyen megkérdőjelezhetetlen rátermettséggel -közelít ő minden kortárs fuvolaszólamhoz. A MÁV Szimfonikusok Kesselyák Gergely betanításában felkészülten játszott. E cikk nem a teljesség igényével írt hangversenykritika, feladata elsősorban a kortárs mű értékelése, befejezésül mégis megemlítem, hogy a második részben megszólaltatott Mahler-kompozíciót, az 5. szimfóniát is figyelemreméltóan invenciózus előadásban vezényelte Kesselyák - profi operakarmestertől nem meglepő módon talán kissé drámaibban, sőt színpadiasabban, a szokottnál, de igazi muzsikusi jelenléttel és minden részlet iránt lelkes figyelemmel, megkérdőjelezhetetlen szakmaisággal. (Február 22. - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Rendező: MÁV Szimfonikusok, Művészetek Palotája)

Pódiumbeszélgetés a hangverseny előtt: Kesselyák Gergely, Madarász Iván,
Fenyő Gábor és Gyöngyössy Zoltán - Csibi Szilvia felvétele