Az utóbbi hónapok tényfeltárásról,   gazdasági problémákról és botrányokról szóló operaházi sajtótájékoztatói után fokozott érdeklődés övezte a február végi, immáron az új (egyelőre ideiglenes) vezetés művészi elképzeléseit ismertető eseményt. Persze nem annyira a jövő évi premierek keltettek izgalmat -elvégre a megbízott főzeneigazgató, Győriványi Ráth György internetes naplójából már egy ideje tudható, hogy A kékszakállú herceg vára, a Simon Boccanegra, a Don Giovanni, A Rajna kincse, az Arabella és Rameau Hippolyte et Aricie című tragédie lyrique-je lesznek a 2011/2012-es évad új produkciói. Annál inkább kíváncsiak voltunk a közreműködő művészek névsorára -ám kíváncsiságunk kielégítetlen maradt: idén nem kaptunk teljes műsortervet és szereposztásokat tartalmazó kalendáriumot, jóllehet ezt az előző három évben megszokhattuk. A kívülálló számára jelenleg bizonytalan, hogy pontosan mely darabokból is áll majd a huszonöt operát számláló (tehát még az előző, Erkel Színház nélküli évadokhoz képest is csökkentett) repertoár, csakúgy mint az, hogy mennyi igaz abból a szóbeszédből, miszerint számos, az utóbbi év(tized)ekben vezető szerepeket éneklő, jelentős művészre nem számítanak a következőkben.

Utóbbi hírekkel kapcsolatban természetesen újságírói kérdések is megfogalmazódtak, melyekre válaszul Horváth Ádám, az igazgatói jogkört gyakorló miniszteri biztos inkább azt emelte ki, kiket láthatunk a jövő évadban, semmint azt, hogy kiket nem -mindenesetre Marton Éva, Budai Lívia, Komlósi Ildikó, Rost Andrea és Miklósa Erika szereplése biztosnak tekinthető. Megerősítették, hogy Kovács János továbbra is első karmestere az Operaháznak -hogy miért kapott jövőre csak egyetlen (második szereposztásos) premiert a főzeneigazgatóval a korábbi években nyilvános konfliktusba került dirigens, azzal kapcsolatban Győriványi kifejtette: az első karmester feladata nem elsősorban premierek dirigálása, hanem a repertoár gondozása. (Bár a tájékoztatón nem került szóba, az elmúlt hónapok nyilatkozataiból és a jövő évi új betanulások listájából tudható, hogy Fischer Ádám viszont nem lép fel a jövőben az Operaházban.)

A miniszteri biztos reagált a saját fellépéseinek számát firtató kérdésekre is: mint elmondta, igazgatói teendőinek sűrűsödése miatt az idei évadban is folyamatosan mondja le szerepléseit, s a következő szezonra csak tíz előadást vállalt. (Ehhez kapcsolódóan bejelentette: indulni kíván az igazgatói posztra rövidesen kiírandó nyílt pályázaton -a jelen lévő Ioan Holender, a Bécsi Állami Opera előző igazgatója, a pesti Opera jelenlegi tanácsadója üdvözölte az elhatározást, mondván: végre hozzáértő, rátermett ember kerülhetne a színház élére.) A vezetők hitet tettek amellett is, hogy üdvözlendő gyakorlat a pályafutásuk elején álló külföldi tehetségek felkarolása -meggyőződésük szerint ez lehet a nemzetközi vérkeringésbe való visszatérés egyik útja. Persze fontosnak ítélték a befutott nemzetközi sztárok szerepeltetését is: a jövő évadban Leo Nucci, Charles Castronovo, Johan Botha lép fel az Operaházban, vendégként koncertet vezényel Rafael Frühbeck de Burgos, a Parsifalt pedig Christoph Eschenbach dirigálja majd.

Általában véve is a nemzetköziség igénye tűnik az új vezetés legfontosabb célkitűzésének. Ioan Holender még azt is megkockáztatta: egy tekintetben jövőre megelőzzük a Metropolitant -nálunk már ősszel alkalmazzák azt a speciális, a vetített díszleteket három dimenzióban láttató technikát, melyet a New York-i intézmény csak tavaszi Siegfied-premierjén próbál majd ki. Elhangzott: fontos, hogy a jövő évadra felkért rendezők is nemzetközileg elismert művészek -köztük három olasz, egy német és két magyar nevet (Marton László, Káel Csaba) találunk. A megbízott főzeneigazgató ennek kapcsán határozottan cáfolta azokat az értesüléseket, miszerint az olasz művészek fokozottabb jelenléte összefüggésben állna egy olasz céggel, melyben ő maga is érdekelt, s kiemelte: Achim Freyer személyében például világhírű német rendező hozza el Budapestre Los Angeles-i Ring-produkcióját.

A repertoár kialakítását, közelebbről a kortárs magyar művek hiányát illetően Győriványi leszögezte: jelenleg is több magyar zeneszerzővel tárgyalnak kész, avagy készülőfélben lévő műveik bemutatásáról. Ugyanakkor hozzátette: nem tartja kifizetődőnek, hogy az Operaház stabilan repertoáron tartsa a 20. század második felének magyar operáit -meggyőződése szerint az intézménynek elsősorban az alaprepertoárt kell szolgáltatnia, s csak ritkán vállalkozhat különlegességek színrevitelére. Hasonlóan vélekedett a rendezésekről: elmondása szerint az elmúlt években bemutatott, monstruózus díszleteket igénylő előadások nem voltak népszerűek a közönség körében, látogatottságuk is igen alacsony, hatvan százalék körüli. Ezért döntöttek úgy, hogy a jövő évadtól ezek nem szerepelnek az Operaház műsorán. Bár ezúttal nem kerültek nevesítésre e darabok, Győriványi blogjából tudható, hogy elsősorban a Kovalik-rendezésekről van szó. (Ugyanaznap este telt ház és standing ovation fogadta az utoljára színre kerülő Mefistofelét -Antal Csaba díszlete pedig nyílt színi tapsot kapott a harmadik felvonás elején.)

Számos kérdés foglalkozott a sajtótájékoztató előtti napokban lezajlott, a balett-társulatot felkavaró botránnyal, a Kossuth-díjas Volf Katalin állítólagos kitiltásával az intézményből -Eldar Aliev megbízott balettigazgató azonban inkább a jövő évad terveiről kívánt beszélni, a történtekről a vizsgálat lezárulásáig csupán szűkszavú sajtó- közleményt adtak ki. Hasonló érdeklődést váltott ki az örökös gumicsont, az Erkel Színház sorsa is. Horváth Ádám csupán a tárgyalások folyamatosságáról számolhatott be, az újranyitás konkrét időpontja bizonytalan, mint ahogyan kérdéses az is, milyen formában és milyen társulattal működne újra az intézmény (felmerült többek között a Magyar Rádió zenei együtteseinek rendszeres közreműködése is). Míg e kérdésben nem születik döntés, továbbra is csak egyetlen állandó operaháza van Budapestnek -így mindannyiunk érdeke, hogy a most ismertetett új irányvonalat művészi eredmények igazolják a jövőben.

Győriványi Ráth György, Eldar Aliev, Horváth Ádám és Ioan Holender