-A Fészek Klub 2010-es ősbemutató-sorozatában hallhattunk egy jelenetet Vajda János készülő operadiptichonjának nyitódarabjából, egyelőre zongorakísérettel. Egyazon téma két oldalról való felvetését ígérte az ismertető. Hogyan szerkeszted az ikeroperákat?

-Az egyik a Don Perlimplín és Belisa szerelme a kertben című García Lorca-darab, a másik a Don Cristóbal. Mindkettő azonos témáról szól: az öregedő férfi és a fiatal lány szerelméről, az egyik szomorújáték, a másik komédia. Azonos számú énekes szereplő van a kettőben. Az anya, a fiatal lány és a címszereplő evidensen azonos a két operában, de tervem szerint a különféle egyéb szereplőket is ugyanazok játszanák majd -legalábbis ha a bemutató idején a társulat rendelkezik erre alkalmas énekesekkel.

-A komponálás során nem gondolkozol konkrét énekesekben?

-De -ám eddigi pályámon már sokszor lekéstem az elképzelt énekest. Az a fontos, hogy engem inspirál a szerepformálásban az adott művész. Az alkotói kör megegyezik utóbbi operáiméval: a dramaturgián Györgyfalvay Katalinnal dolgozunk, a librettót Várady Szabolcs írja. A Don Perlimplín - nálam csak ennyi a címe - készen is áll, már leírtam a zongorakivonatát. A Cristóbal záró versét is elkészítettem már, s Színházi dalok című darabomban a Karnyóné egy részletével együtt meg is szólalt. A Don Perlimplínt már hangszerelni is kezdem, de a Cristóbalnak még szövegkönyve sincs, csak a nyitózenéjét írogatom.

-Az énekesek száma szerint ezek kamaraoperák. A hangszerelés ehhez alkalmazkodik?

-Eredetileg a Karnyónéénál nem nagyobb zenekarban gondolkodtam, tehát egy-egy fúvósban, zongorában, hárfában, de lehet, hogy ezt feladom, s ha nem is nagyzenekart, de egy mozarti összetételűt alkalmazok, ez még képlékeny.

-Lesznek egymásra utaló motívumok a két műben?

-Igen. Azonos szerkezetű hangsorok jellemzik az egyes operákat, de ez inkább magamnak való belső információ. Kellék is átkerül egyikből a másikba: Don Perlimplín vörös köpenye a Cristóbalban egy táncos vállán tűnik föl (ott ugyanis a hat énekes mellett egy táncos is színre lép, sőt egy klarinétos is, aki az árokból mászik föl a színpadra).

-Inkább motivikus, tematikus utalásra gondoltam.

-Magamat ismerve ez nem kizárható. Állandó a vonzódásom a monotematika iránt. De határt szab neki, hogy az egyik darab vaskos humorú vígjáték, a másik pedig érzékeny tragédia.

-A spanyolság mennyiben jelenik meg a zenédben?

-„Turista" módon, alighanem. A Cristóbalban egy flamencóra lenne szükség. A Don Perlimplínben is vannak spanyolos intonációk, amelyeknek talán ellenállhattam volna, de nem tettem.

-Pengetős jellegzetességek?

-A flamencóban talán gitár. A Perlimplínben csak a kasztanyettig jutottam a spanyol koloritban.

-Két, nagyjából azonos hosszúságú egyfelvonásos lesz a diptichon?

-Az első hetvenperces, sőt lehet, hogy a számítógépes lejegyzés nyomán nem is pontosan mérem, talán még hosszabb. Remélem, a második sokkal rövidebb lesz.

-A librettóban csak az operai szövegkönyvnek a prózainál szükségképpen rövidebb terjedelmét célozzátok meg?

-Lorca sok verset ír a drámai szövegbe. Azt kértem Várady Szabolcstól, ezeket is fordítsa újra, hogy végig az ő szövege legyen hallható. Olyan változtatásokat hajtottunk végre, mint például a két koboldnál: Lorcánál csak egyszer jelennek meg, nálunk többször is feltűnnek, sőt ők zárják a darabot. A Cristóbalban is fölbukkan a Perlimplín két tenor koboldja a költő és az igazgató személyében. Párbeszédük olyan, akár a koboldoké volt. A címszereplő mindkét műben bariton. Az első darab koboldokon kívüli négy szereplője: Perlimplín, Belisa, az ő édesanyja és Marcolfa, Perlimplín egykori nevelője. Kellett volna nekem még egy férfi szereplő, egy basszus, így Marcolfából Marcolfót faragtam...

-Mondhatjuk, hogy a koboldok elidegenítő, kommentáló szerepet visznek?

-Igen. Ám míg az elsőben a dráma a négy szereplő között zajlik, s ezen kívül áll a két kobold, a másodikban az igazi dráma a koboldból lett költő és igazgató között csúcsosodik ki, a történet pedig nem igazán drámai. A költő itt a fehér bohóc szerepét viszi, aki a szépségről, humanizmusról beszél, a direktor pedig a haszonelvűséget képviseli.

-Ragaszkodsz a két mű együttes előadásához?

-Bennem a két darab egy esteként, egységben jelenik meg. De Puccini is egyben képzelte el a Triptichont, s többnyire nem úgy adják elő. Szeretném, ha a bemutatón együtt hangoznának el, s az imént részletezett összefüggések erősíthetnék az egységet. És persze szeretném, ha lenne bemutató.

Felvégi Andrea felvétele