Kaptok 400 millió forintot, dolgozzátok ki, hogyan támogatjátok ebből a zenei   életet 2011-ben.

Egy mondatban -tudatosan profánul és leegyszerűsítve -így lehetne összefoglalni azt a feladatot, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) régi-új bizottsági elnöke, Jankovics Marcell delegált a Zenei Kollégiumnak múlt év szeptemberében. A történet ennél természetesen sokkal összetettebb és árnyaltabb, ezért érdemes visszakanyarodni ahhoz az időponthoz, amikor a korábbi elnök, Harsányi László tavaly júniusi lemondása után Jankovics Marcellt nevezték ki az NKA legfelső határozathozó testülete, a Bizottság elnökének. (Korábban, 1998 és 2002 között szintén ő töltötte be ezt a posztot.)

Jankovics határozott elképzelésekkel lépett fel, ezeket számos interjúban és sajtótájékoztatón ismertette, melyekből számomra az a kép alakult ki, hogy nem akarja az eddigi gyakorlatot felforgatni. Harsányi bizonyos projektjeit (Márai-program, A felemelő század) jónak és folytatandónak ismerte el, ugyanakkor számos ponton hangsúlyváltásra, megváltozott preferenciákra szólította fel a kollégiumokat.

A Zenei Kollégium ezek után kétszer ülésezett, feladata az volt, hogy a Bizottság írásban megfogalmazott, de az NKA valamennyi kollégiumának címzett rövid és középtávú stratégiáját tartalommal töltse meg, azaz konkrét javaslatokat, új elképzeléseket dolgozzon ki a zene területén. Igazi „brainstorming" vált a két őszi megbeszélésből, olyan különleges helyzetben, melyben a zenepedagógiát, hangversenyéletet, előadó-művészetet (klasszikus, jazz) zenetudományt, zeneszerzést speciálisan képviselő, de a zenei élet infrastruktúrájára széles horizonton rálátó kollégiumi tagok mondták el véleményüket, és tették meg javaslataikat. Az így megszületett stratégia tehát kollektív döntés eredménye, és azt a hitet táplálja, hogy sikerült a zene presztízséhez méltó elképzelést létrehozni, melyben az eddig bevált és az új, támogatásra érdemes területek, tevékenységek megfelelő egyensúlyba kerültek.

A stratégia alapjait az alkotás-terjesztés- megőrzés hármas egysége, és ezeknek egymáshoz való arányai alkották. Egyetértettünk abban, hogy a támogatás szempontjából megfelelő arányok legjobban a zenei élet mindennapi gyakorlatából vezethetők le. Domináns szerepet játszik benne a „terjesztés", a zene megszólaltatása, a koncertélet. A „megőrzés" is a zenehallgatást szolgálja (a hanghordozók funkciója elsősorban a terjesztés, és ehhez kapcsolódik a megőrzés, azaz archiválási funkció), míg az „alkotás", az új művek születése, bármennyire alapvető is, csak az előző kettő után következik. Ez a sorrend a tevékenységekre fordított-fordítandó összegek nagyságrendi sorrendje; semmiféle más (esztétikai, közművelődési) értékítéletet nem tükröz, és természetesen nem kérdőjelezi meg az alkotás, terjesztés, megőrzés logikai, időrendi sorrendjét.

Kétségtelen tény, hogy az utóbbi években az alkotói támogatás elmaradt, és ezt az elnök szóvá is tette. Ugyanakkor, a helyzetet orvosolandó, még tavaly ősszel nagyobb összeget biztosított új művek megírására, és e pályázat első része decemberben már le is zárult. A végleges eredményt független szakmai zsűri hozza majd meg idén májusban, együttműködve a kollégiummal, és a legjobb zenekari műveket később be is mutatják -szintén támogatással erősítve.

Komoly elvárásként fogalmazódott meg a gyermekkultúra, tágabb értelemben az ifjúság zenei nevelésének támogatása. A Nemzeti Filharmónia pesti és vidéki koncertjeinek támogatásában eddig is kiemelt szerep jutott az ifjúsági koncerteknek, ahol kedvezményes vagy ingyenes belépők mellett magas szintű zenei ismeretterjesztésben és élő zenei élménnyel gazdagodhatott a közönség.

A továbbiakban a koncertkiírásokba is belevesszük preferenciaként az ilyen jellegű rendezvényeket, megjegyezve, hogy a vidéki előadások több figyelmet érdemelnek, és a belépők árpolitikájával a hátrányos helyzetűeket is részesítsék előnyben.

Új elképzelés, hogy a zenei ismeretterjesztés és nevelés „házhoz jöjjön", azaz nagyon jó kommunikatív képességű művészeket és mobil kisegyütteseket támogatnánk abban, hogy látogassanak el iskolákba, gimnáziumokba, ahol a legközvetlenebb módon tudnák a különböző műfajú zenéket (népzene, klasszikus, jazz) megismertetni és lehetőleg megszerettetni az ifjúsággal. Mintául szolgál ehhez a Muzsikás együttes, amelynek tagjai a népzene elkötelezett terjesztőiként járják az iskolákat, és tornatermekben megénekeltetik az egész diáksereget (Kodály szellemében) úgy, hogy a végén már közösen zenélnek, énekelnek. Hihetetlenül hatékony és jó üzenetű tud lenni egy-egy ilyen összejövetel, többet ér száz unalmas énekóránál.

Ugyancsak az együttmuzsikálást szolgálja (természetesen magasabb szinten) az amatőr kórusok részére megfogalmazandó kiírás, amely eddig ilyen formában, koncentráltan és szervezetten nem volt jelen az NKA zenei profiljában. A pályázat célja az amatőr kórusok (általános és középiskolai, felnőtt kórusok) működési körülményeinek, közösségi tevékenységének fejlesztése, a kóruséneklés társadalmi presztízsének, közönségkapcsolatainak, támogatottságának megerősítése.

Kiemelt szempontként fogalmazódott  meg a 2011. első félévi európai uniós elnökség és a Liszt-évforduló.

A kollégium kiírt egy olyan meghívásos pályázatot, amely kifejezetten a magyar EU-elnökséghez kapcsolódik. A már korábban magyar nyelven megjelent, a magyar  zenetudományi szakma legjobbjainak részvételével megírt-megszerkesztett, hangzó anyaggal illusztrált Képes Magyar Zenetörténet angol nyelvű változata 2011 első félévében jelenik meg, és a kiírás szerint a Rózsavölgyi Kiadó bizonyos mennyiségű példányt térítésmentesen a Külügyminisztérium rendelkezésére bocsát. Innentől kezdve a minisztérium feladata, hogy a megfelelő helyekre eljuttassa a köteteket. Bizonyos, hogy a magyar zene történetét ennél jobban, reprezentatívabb módon bemutatni a külföldnek aligha lehetséges.

A Liszt-évforduló államilag támogatott programjai mostanra már körvonalazódtak, emellett azonban a kollégium felveti egy olyan terv megvalósításának lehetőségét, amely arról szól, hogy kellene a legfontosabb külföldi magyar intézetekben (London, Párizs, Berlin, Róma, Bécs) egy zongorakoncert-sorozatot szervezni Liszt műveiből, együttműködve az intézetekkel, vagyis helyi és magyar művészek közös fellépésével. A koncertek sajátos profilja abból fakadna, hogy a műsoron vegyesen szerepelnének Liszt legnépszerűbb, legismertebb, ugyanakkor alig ismert, de különleges szépségű művei. Ez utóbbiak forrása az EMB Zeneműkiadó Liszt Összkiadásának Függelék kötetei lehetnek, melyekben szisztematikusan megjelennek Liszt még ki nem adott kompozíciói vagy ismert műveinek korai verziói.

Az eddig felsorolt új, illetve felfrissített programok mellett -hagyományosan -továbbra is támogatást kapnak a koncertszervezők, a kurzusok és konferenciák lebonyolítói, lemez-, kotta-, folyóirat és könyvkiadók, egyéni pályázók külföldi zenei versenyeken való részvételre, zenetudományi munkák megírására stb.

A címzett kereten belül a Zenei Kollégium egyöntetűen megszavazta a nemzetközi lemezkritikai elismeréseket folyamatosan begyűjtő, a maga nemében páratlanul értékes Bartók Új Sorozat támogatását az eddigi mértékben, ugyanakkor elfogadta a Zenetudományi Intézet gondozásában megjelenő Erkel-operák további köteteinek támogatását is.

Azt a kritikát, mely szerint a Zenei Kollégium túlságosan fővároscentrikus, illetve szemlélete regionális központú, adott helyeken elfogadjuk és vállaljuk -ez az infrastruktúra következménye -,másutt viszont nem érezzük megalapozottnak. Ez utóbbira példaként elmondható, hogy a pályázók csak székhely szerint vannak felsorolva, ami nem tükrözi azt, hogy a programok hol valósulnak meg. Miskolc például jelentős támogatási összegeket kapott a múltban, de főleg a Filharmónia kelet-magyarországi szervezete, amely gyakorlatilag az egész térség hangversenyeit szervezi. A kollégium korábban is figyelt a vidékre, ezután fokozottan így fog tenni.

Más kérdés a határon túli magyarok támogatása. Azt tapasztaltuk, hogy a külhoni zenei szervezetek és művészek jelentős része nem kapcsolódik az NKA pályázataihoz, direktebben fogalmazva: egyszerűen nem tud róluk. Célzottabb figyelemfelkeltéssel, propagandával valószínűleg javítani lehet ezen a helyzeten.

2011-ben a kollégium összetétele nem változik. A múlt év pályázatértékelő munkája során egyetlen egyszer sem volt szükség külső szakértő bevonására, és ez azt is jelzi, hogy a kollégium szakmai felkészültsége megfelelő. Hét komolyzenei és három „könnyűzenei" (jazz, világzene, népzene, pop-rock) kurátorunk van, de a képet árnyalja, hogy a komolyzeneiek közül három jártas a másik szakterületen is, valamint hogy a könnyű műfaj képviselői közül legalább kettő komoly rálátással bír a klasszikus zenére. Mint kollégiumi vezető elmondhatom, hogy szakmai kompetenciáján túl valamennyi kurátor nemcsak elkötelezetten, de tiszteletet érdemlő felelősségtudattal látja el feladatát.

Aki egy kicsit is ismeri az NKA működését, az tudja, hogy a legpontosabb tervekbe is sokszor beleszól az intézmény aktuális bevételének változása, akár pozitív, akár negatív irányban. Ilyen értelemben a felvázolt tervezet némileg változhat, a cikk első mondatában szereplő 400 millió csak nagyságrendileg stimmel, ennél a kollégium többre nyújtott be tervezetet. Azt mindenesetre ajánlom valamennyi jövőbeli pályázónak, hogy rendszeresen kísérje figyelemmel az NKA honlapját (www.nka.hu), ahonnan előre és visszamenőleg is tájékozódhat, megszerezheti az őt érdeklő legfontosabb információkat mind a kiírásokról, mind a megítélt összegekről. Higgyék el, megéri.