PÉTER FÜLÖP

MAHLER DISCOGRAPHY

Kaplan Foundation 2010

Kanadában szerkeszették, de a CD-mellélet kivételével Magyarországon állították elő azt a csaknem 2800 felvételt tartalmazó Mahler-diszkográfiát (valamivel több mint a fele szimfónia), amely nemrég került a Mahler-rajongók és a lemezgyűjtők kezébe angol nyelven, a szerény hangzású Mahler Discography címmel, a széleskörű tevékenységéről ismert Mahler-alapítvány, a Kaplan Foundation kiadásában, a torontói Mikrokosmos cég gondozásában. Fülöp Péter, a kötet összeállítója ezzel már harmadik változatban adta közre eredetileg saját Mahler-lemezgyűjteményén alapuló diszkográfiáját, miután az először Magyarországon, a Studia Musicologica 1984-es évfolyamában, majd 1995-ben New Yorkban, ezúttal már a Kaplan Foundation gondozásában is megjelent. Nem túlzás azonban azt mondani, hogy minden kiadás szinte egy teljesen új mű létrehozáshoz elegendő munkát és energiát igényelt; nem csupán azért, mert az utóbbi három évtizedben a Mahler-felvételek száma a szó szoros értelmében exponenciálisan növekedett, nagyjából egy évtizedes megkettőződési idővel, hanem azért is, mert a formátumban, a közölt táblázatok jellegében is nagy változások történtek, a katalógus struktúrája és részletmegoldásai egyre szervesebben idomultak hozzá az anyag természetéhez és kívánalmaihoz.

Az első kiadás természetesen -a szerző saját gyűjteményén és kutatási adatain túl
-a nagy általános lemezkatalógusokon (Schwann, Gramophone, Bielefelder) és az akkor legteljesebb Mahler-diszkográfián, J. F. Weber második kiadásban 1974-ben megjelent munkáján alapult. Az 1995-ös kiadás megjelenése óta azonban Fülöp Péter diszkográfiája vált világszerte első számú vonatkoztatási ponttá, s az új változat ezt a meghatározó szerepet erősíti tovább. A Fülöp-féle diszkográfia csak professzionális felvételeket tartalmaz, azoknak azonban minden kategóriáját: stúdióban felvett és élő előadásokat rögzítő lemezeket, hang- és videófelvételeket, függetlenül a megjelenések számától és módjától; az LP-korszakkal bezárólag mindenfajta utánközlést is nyomon követ. A könyv az összes mű első lemezkiadásának borítóját közli fakszimilében, és a felvételeket elmés és komplex információt hordozó hivatkozási számmal különbözteti meg egymástól. (Ez nem egyszerű, ha a művek részleteinek, illetve átiratainak nagyszámú felvételére gondolunk.) A Flohr János rendkívül szép grafikai terve alapján készült nagyalakú kötethez Gilbert Kaplan írt rövid bevezetőt,  amelyet a szerző praktikus és rendkívül informatív előszava követ (ebben kiemelten mond köszönetet a magyarországi első kiadásban nyújtott támogatásukért dr. Szomolányi Istvánnak és Varga Ferencnek). A bevezető rész Zoltan Roman áttekintő esszéjével zárul, amelyben a diszkográfiák, azon belül a Mahler-diszkográfiák történetét foglalja össze tömören és élvezetesen. Ezt követi maga a katalógus a színes borító-címlapokkal, több mint 500 oldalon keresztül.

A tulajdonképpeni diszkográfia négy fő fejezetre, illetve visszakeresési lehetőségre tagozódik: a művek, a művészek, a lemezcégek, illetve -ez ennek a kiadásnak az egyik újdonsága -a (művenként, illetve tételenként közölt) percidő szerint. Míg ez utóbbi első ránézésre talán kissé öncélú, „belterjes" dolognak tűnik, tanulmányozása minduntalan érdekesebbnél érdekesebb felfedezésekre vezet, példának okáért arra, hogy míg a 7. szimfónia időben leghosszabb (a legrövidebb Scherchen-félénél jó 40%-kal tovább tartó) felvétele Klemperer 1968-as bejátszása, addig a Dal a földről legrövidebb előadása is éppen Klemperer nevéhez fűződik.

A művek szerinti, fő katalógus minden felvétel esetén közli a karmester, a zenekar és az énekkar, továbbá az énekszólisták nevét, a rögzítés pontos helyszínét, és ahol ismeretes, a munka kezdetének és befejezésének dátumát, természetesen azzal az információval együtt, hogy élő, nyilvános produkcióról van-e szó. (A kötettel kapcsolatban felmerülő egyetlen kifogásolható mozzanat az a következetlenség, hogy helykímélés céljából eltekint a 8. szimfónia énekszólistáinak felsorolásától.) A jelen kiadás igen jelentékeny újdonsága végül az a több tucat japán felvétel (legnagyobbrészt európai és amerikai művészekkel), amelyek, sokszor egész cégek tevékenységével együtt, eddig teljességgel elkerülték a katalóguskészítők figyelmét.

Hogy Fülöp Péter odaadó munkája sokszor kitartó, úgyszólván Sherlock Holmes-i nyomozati munkát igényelt, azt jól pédázza a diszkográfia CD-mellékletének története: ezen a Negyediknek egy Paul van Kempen vezényelte, a hilversumi Rádiózenekarral 1949-ben készített normállemezes felvétele hallható, amelyet sokáig kék madárként üldözött a szerző, mindig csak a már-már legendává növekvő hírével találkozva, magának a lemeznek egy példányát meg sohasem pillantva. Végül a holland rádió könyvtárában készítettek számára másolatot a hangfelvételből, rekonstrukciót igénylő, amatőr minőségben; ennek
a kitartó munkának az eredményét teszi le a szerző, jogos büszkeséggel, a diszkográfia-tulajdonos asztalára.

Egy gyönyörű kiadvány függelékeként.