Emlékezés Huszár Klárára

Opera-archívum

Drága Klári Néni! -kezdeném, mert Huszár Klára nekem mindig néni maradt, pedig jócskán hozzáöregedtem. Ám amikor megismertem, még alig voltam főiskolás. Már nem emlékszem, kinek az ajánlására kerültem bele a Szamárvásár című nyári operaprodukcióba, amit természetesen férje, Devecseri Gábor fordítása ihletett, de hogy valóban ihletett produkcióvá vált, az Klári néni érdeme -meg a sok nagyszerű közreműködőé, énekeseké, táncosoké.

Így ismerkedtünk hát meg, s attól a naptól én is Klári néni köréhez tartoztam, részt vehettem némi cseresznyézéssel egybekötött nagy beszélgetésekben a kertjükben, Devecseri Gábor, a ház ura társaságában. Sajnos Klári néni nem sokat rendezett, noha Oláh Gusztáv tanítványaként 1956-ban diplomázott mint operarendező. Tagja lett az Operának, de női rendezőként dolgozni az Operában úgyszólván lehetetlen volt.

Így a fiatalok kísérleti Operastúdiójában rendezett a repertoáron nem szereplő régi és új operákat: Pergolesi Úrhatnám szolgálóját, Gluck Taurisi Iphigeniáját, Stravinskytól A katona történetét, Menotti Telefonját, a szokatlannak kijáró sikerrel. Mivel széles műveltséggel rendelkezett, operaszövegkönyveket fordított, és dalokat is. Később néhányszor rendezett az Operában is, két Haydn-művet: Aki hűtlen, pórul jár, Élet a Holdon, két Rossinit: Hamupipőke, A török Itáliában, a Così fan tutte és A varázsfuvola mellett egy ismeretlen Mozart-operát: a Thamos, Egyiptom királyát, meg Weber Bűvös vadászát. Ezek még azelőtt születtek, hogy én operába kezdtem járni, így csak Cimarosa Titkos házasságára emlékszem, hogy láttam, ezért is örültem a szombathelyi Isis szentélyben -akkor még működött!-előadásra került Varázsfuvolának, amiben nagyszerű közreműködő pályatársaim mellett az Első fiút énekeltem. Akkor már az Opera tagjaként, egyik első szerepem Pamina volt A varázsfuvolában, de boldogan énekeltem az Első fiút is László Margit hasonlíthatatlan szépségű Paminája mellett. Na és a csodálatos helyszín! Klári néni bölcsen a helyhez igazította a rendezést, nem akart beavatkozni a természet adta látványba, ezért is lett olyan maradandó élménye a közönségnek s az énekeseknek egyaránt. Sajnos röviddel ezután életveszélyesnek nyilvánították a Szentélyt, így megszűntek a Varázsfuvolák is.

Azután már csak az Opera előadásain találkoztunk -mert továbbra is gyakran találkoztunk, különösen a bemutatókon, mindig kielemeztük a látottakat-hallottakat, és Sándor Judit véleménye mellett az Övé hatott rám leginkább. Tudtam, hogy a kor őt is nyomja, de valahogy azt reméltem, emberségével, humorával úrrá lehet rajta az idők végezetéig. Küzdelmes, nehéz, de szép élet jutott osztályrészéül, s talán ott fönn újra találkozik szeretett férjével, kedvenc zeneszerzőivel, csodált tanáraival.

Édes Klári néni, viszontlátásra!

Csengery Adrienne