Idén nyáron csupa nagybetűvel iratkozik fel a világ zenei térképére az a magyar város, Kaposvár, ahová augusztus 13. és 20. között várja a zenekedvelőket az első Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál. Különleges már az is, hogy létrejöttét három muzsikusnak -Kokas Katalinnak, Kelemen Barnabásnak és Bolyki Györgynek -köszönheti, de az igazi meglepetés akkor éri az embert, amikor elolvassa a programot, és végigböngészi a fellépők névsorát. Meglepő lista, rajta többek között Joshua Bell és Kulka János, Charlie és Kocsis Zoltán neve.

Ezek a művészek persze nem együtt lépnek fel: párhuzamos eseménysorok zajlanak majd több kaposvári helyszínen. Itt mutatja be legújabb lemezét Kulka, és a nyolc nap alatt különböző rendezvényekkel ide várják a jazz és könnyűzene kedvelőit is. A program gerincét azonban a klasszikus zenei koncertek alkotják: napi kettő, azaz összesen tizenhat a fesztivál nyolc napja alatt.

Joshua Bell és Kocsis Zoltán jelenléte a szó legjobb értelmében vett sztárparádét sejtet, Bolyki György fesztiváligazgató szerint azonban a rendezvény ennél többet kínál:

-Csak olyan művészt hívtunk meg, akinek köszönhetően valami különleges, érdekes és nagyszerű dolog születik. Egyetlen egyet sem, akit ne lenne érdemes meghallgatni. Ha például a világ legjobb hegedűseit vesszük, mindenkinek az elsők között jut eszébe Joshua Bell. Sokkal kevesebben gondolnak a finn Pekka Kuusistóra. Pedig állítom, hogy akik már hússzor hallottak bizonyos alapműveket és ismerik az egész repertoárt, azoknak is nagyon érdekes lesz Kuusisto, aki meglepően új formába öltözteti a műveket, és olyasmit tud bennük felmutatni, amit senki más. A magyar fesztiválok többségében olyan művészeket hívnak meg, akik már megfizethetők, mert bár nagy nevek, túljutottak a csúcson. A mi fellépőink között viszont a jól ismert nevek mellett olyanokat hallanak majd, akik vagy most érkeztek el a csúcsra, vagy három-négy év múlva lesznek ott. Nemcsak Kuusisto ilyen művész, hanem meggyőződésem, hogy a kínai származású Teng Li, a Sibelius Versenyen győztes orosz Alina Pogosztkina vagy az argentin zongoraművész, José Gallardo is. Ilyen szempontból tehát kifejezetten fiatalos fesztivál a miénk. Ugyanakkor óriási kitüntetés, hogy Kocsis Zoltán nyolcszor lép fel, vezényel is, zongorázik is, és még azt a lehetőséget is megadja, hogy fantasztikus fiatalok játszhassanak vele. De a zeneszerető közönségnek ugyanilyen sokat mond az, hogy Rados  Ferenc tanár úr, aki húsz éve nem ült koncertpódiumon, elfogadta a meghívásunkat.

-Kocsis Zoltánét?

-Nem, őt is Kokas Katalin hívta meg, és a tanár úr azonnal igent mondott!

A legendás Rados tanár úr négy koncertet vállalt, négy különböző darabot, más-más partnerekkel. Schubert-négykezest; majd egy másik estén Kurtág-négykezest és kétzongorás darabokat játszik Kocsis Zoltánnal; egy újabb koncerten a Muszorgszkij-dalokat éneklő Alekszandr Vinogradovot kíséri, negyedszerre pedig Dvo√ák zongoraötösében lesz Joshua Bell, Kelemen Barnabás, Kokas Katalin és Kokas Dóra partnere. Bolyki György zenetörténeti jelentőségűeknek nevezi fellépéseit. S hasonlóképpen Joshua Bell egyszer Mendelssohn Oktettjét játssza többek között Pogosztkinával és Kokas Katalinnal, egy másik koncerten pedig Debussyt José Gallardóval. Vagyis a művek és szerzők forognak, miközben a formációk is változnak, és mindegyik formáció csak egyszer lép fel. Hogy ki kivel muzsikál együtt, azt Kokas Katalin művészeti vezető kizárólag annak alapján döntötte el, hogy megítélése szerint ki kihez illik leginkább. Azt is el kellett döntenie, ki alkalmas mélyvízbe dobva is csúcsteljesítményre. A muzsikusok ugyanis a koncert előtt egy-két nappal találkoznak egymással először, és igen rövid idő alatt kell megszokniuk egymást és összepróbálniuk az előadandó darabot.

-Elképesztő rugalmasság, befogadókészség, nyitottság és interaktivitás szükséges ahhoz, hogy ez jól működjön. Vannak zenészek, akik alkalmasak erre, vannak, akik nem. Ami nem azt jelenti, hogy az utóbbi nem jó művész, csak nem olyan rugóra jár. Ezt is tudnia kellett Katinak és Barnának, amikor a résztvevőket kiválasztották. Mert ha közvetlenül a koncert előtt derül ki két emberről, hogy nem kompatibilisak egymással, akkor már nincs mit tenni. Jegyek eladva, másnak itt beugrani nem lehet. Nem véletlen, hogy az augusztusi fesztivált tavaly májusban kezdtük szervezni. És mindenki csodálkozott, hogy novemberben már programot hirdettünk. Muszáj volt, ezt nem lehetett másként.

-Vajon a fellépők személye határozta meg a programot, vagy, éppen fordítva?

-Előfordult ez is, az is -feleli Bolyki. - A szerkesztés egyetlen szempontja az volt, hogy a hangversenyek izgalmasak és főleg élvezetesek legyenek. Vagyis megengedjük magunknak az élvezet szabadságát. Tematikai kötöttségünk nincs. Nálunk nem kell egy kvartettnek egy egész estét végigjátszania. Lesz olyan koncert, hogy ketten előadnak valamit, kimennek, bejön nyolc másik, játszanak valami egészen mást, őket meg - újabb szerző újabb darabjával - követi, mondjuk, egy trió. Úgy gondoljuk, a fesztiválnak ilyen nyüzsgő, vibráló programra kell épülnie.

Az sem akadály, ha szokatlan a program. És egy-egy mű megjelenési módja is az.
A katona története Kocsis Zoltán vezényelte előadásában például -Kelemen Barnabás, Knut Erik Sundquist, Horváth Bence, Káip Róbert, Klenyán Csaba, Lakatos György és Rácz Zoltán mellett -narrátorként működik közre Mácsai Pál.

-Nagyon jól tud egymásra hatni a szó és a zene. Igen, több művet más megvilágításba helyez majd, hogy színészek is részt vesznek az előadásban. Nem is mindenütt narrátorként. Tartunk olyan koncertet, amelyen elhangzik egy dal, ami után egy színész elmond egy verset. Ezzel hozzátesz ahhoz a dalhoz valamit: egy hangulatot, egy gondolatot. De ugyanilyen jól hat egymásra a zene és a látvány is. Lesz olyan mű, amelynek élvezeti értékét éppen kiváló táncosok által előadott koreográfia növeli majd. Biztos, hogy ez nem olyan, mint egy hagyományos zeneakadémiai vagy Müpa-hangverseny, de nem is az volt a cél. Azt szeretnénk, hogy aki eljön, különleges élményt kapjon, és ha korábban volt is már ezer másik koncerten, most azzal menjen haza: de jó, hogy eljöttem az ezeregyedikre! Ez a törekvés jellemzi a teljes fesztiválprogramot.

Az első komoly visszaigazolás máris megérkezett: az Európai Műsorsugárzók Uniója, az EBU mind a tizenhat koncertet átveszi. Három hangversenyt élőben közvetít, a többit az európai rádiók az évad folyamán adják majd le. A döntés ennek az első évében lévő fesztiválnak mintegy százmillió hallgatót jelent!

A szakmai elismerés egyfajta kísérlet, úttörő vállalkozás megvalósulását előzi és előlegezi meg. Bolyki György azt mondja, hogy Magyarországon, de még a környékén sem nagyon van vagy volt ilyen. (Talán Gidon Kremer lockenhausi fesztiválja hasonló.) Ezért vállalta el végül a Kaposvári Kamarazenei Fesztivál igazgatását.

-Kokas Katival és Kelemen Barnával, akikkel évtizedek óta jól ismerjük egymást, a Zeneakadémia előtt találkoztunk, az utcán. Azt mondták, képzeld, egy fesztivál szervezésébe kezdtünk, nincs kedved beszállni? Mondtam, nincs, de nektek sok szerencsét. Aztán amikor elmondták, miről van szó, kikre gondolnak, és főleg hogy hajlandók ebben úgy részt venni, hogy a saját kapcsolati tőkéjüket mozgósítják, vagyis kiválasztják és fel is kérik a résztvevőket, akkor azt mondtam, így már nagyon is érdekel. Hiszen ez olyan, mint a zenészvilág krémjének baráti összejövetele. Három hónap alatt megvolt a harminchat fellépő zenészünk, akik közül azóta csak egyetlen egy lépett vissza.

-Vagyis Kokas Kati felhívta például Joshua Bellt?

-Barna látta, hogy fent van a chaten, nosza, mondta, szóljunk oda. Van-e kedve jönni? És jött a válasz: igen! Aztán sorban ugyanígy, a többiekkel. Ezt nem sokan tudnák megtenni. Most már a jövő évi fesztivál szervezésén dolgozunk, és nagyon jól látom, hogy nem mindegy, ki hív fel egy Schiff Andrást, Gidon Kremert, Cecilia Bartolit vagy Yo-Yo Mát. Borítékolható az eredmény, ha egy elismert művésztárstól érkezik a felkérés. Az idei fellépők között több olyan muzsikusunk van, aki a Moritzburgi Fesztivált mondta le a kedvünkért, negyedannyi pénzért! Mert persze a művészek szokásos gázsijának mi csak a töredékét tudjuk fizetni. De a pénz szinte szóba sem kerül. Joshua Bell-lel már rég megállapodtunk abban, hány koncertje lesz és mit fog játszani, amikor először felmerült, hogy mennyit fogunk ezért fizetni.

A fesztiváligazgató kiszámította, hagyományos szervezés mellett mintegy százmillió forinttal többet kellett volna a gázsikra költeni. Képtelenség. Így is felmerül a kérdés, ebben a pénzügyi helyzetben lehet-e, és ha igen, hogyan rentábilis zenei fesztivált szervezni? A válasz az, hogy nem lehet. Ha a bevételből kellene a költségeket kifizetni, hozzá se kezdhettek volna. De vannak cégek, és főleg ott a Kaposvári Önkormányzat, amely úgy gondolja, megéri az anyagi támogatás. A város mondhatta volna, hogy nem költhet ennyit kultúrára. Ők azonban úgy gondolkodtak, hogy ha Európa országaiban százmillió hallgatóhoz jutnak el ezek a koncertek, ha Európa összes országában tizenhat alkalommal mondja be a rádió, hogy Kaposvárról jelentkezünk, akkor az Önkormányzat jó helyre tette a pénzét.

Apropó: miért éppen ez a dunántúli város lett a fesztivál helyszíne? Egyszerű: Kokas Katalin Kaposváron nőtt fel, innen a gondolat, ami Bolyki György szerint nagyon jó választásnak bizonyult.

-Fantasztikusan jó hangulatú, derűs város, kitűnő helyszínekkel, kellemes emberekkel. Ideális ékszerdoboz a céljainkhoz. Nem akarunk tömegrendezvényt, nem kell ide négyszázezer látogató, még százezer sem. Mi azt a néhány ezer minőségi hallgatót várjuk, aki az általunk kínált koncertekre fogékony. Nekik viszont az igényes és minőségi fesztivált igényes és minőségi fesztiválszervezéssel együtt kínáljuk. Olyan rendszert építettünk ki, hogy egyénileg megkereshetnek minket az érdeklődők. Segítünk megszervezni az utazást, a szállást, az étkezést, a szabad idő eltöltését. És hála istennek, jönnek is az e-mailek.

Közben pedig már szervezik a következő évi fesztivált. Alig hogy lezajlik az idei utolsó koncert, már meghirdetik a 2011-es programot. Van ugyanis egy maguk által vállalt hosszú távú küldetésük.

-Szeretnénk a fesztivált kultikus hellyé tenni a fiatalok számára. Jó lenne, ha a jövő generáció értelmisége kötelességének érezné, hogy egyszer eljöjjön Kaposvárra, erre az egyhetes beavatási szertartásra.

Petrányi Judit

Bolyki György

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin

 Felvégi Andrea felvételei

Joshua Bell

Rados Ferenc