-Dubrovay László úgy készül a Liszt-bicentenáriumra, ahogy nemrég a millenniumra. Most is tetralógiát várhatunk?

-Trilógiát szeretnék írni. A Magyar rapszódia és a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi szimfonikus mesekölteményem készen áll,
s most fejeztem be 3. zongoraversenyemet.

-A zongoraversenyben a pianisztikusan nagyigényű s egyben szimfonikus szerkesztésű mesterművek nyomdokain kívánsz haladni?

-Igen. Kezdetben Ravel Balkezes zongoraversenye lebegett a szemem előtt, az is mint a liszti egytételes formakoncepció példája, melyet végül magam is követtem.

-A mese immár sokadik, történethez kapcsolódó szimfonikus műved a Faust-szvitek és A képfaragó után. Mennyire érzed szükségét vagy veszélyét, hogy illusztráljon a zene?

-Amennyire az illusztráció a zene gazdagítására, a zenei folyamatok izgalmasabbá tételére alkalmas, annyira érzem szükségét. Ha nem, akkor inkább az abszolút zene kifejezőeszközeinél maradok. A mese sokszor sugall hangszerelési ötleteket, sőt formakoncepciót is.

-Mennyire felismerhetően követi zenéd a történetet?

-Nagy vonalakban. Ahhoz a szemlélethez csatlakozom, amelyet Stravinsky és Ravel követett: a cselekmény valamely részletéből fejtek ki zenei eszközöket. Héttételes kompozíció jött így létre az Illyés Gyula feldolgozásában alapul vett meséből. Az atmoszférateremtő kezdetet követően a nyitótétel az égig érő aranyalmafa és a hollók titkát megfejtő Árgyélus királyfi jelenetét állítja elénk. A második részben az elfogott hollóvezér alakja, valamint Tündérszép Ilona és Árgyélus szerelme tárul föl. A Vénbanya levágja az alvó Tündérszép Ilona egyik aranyhajfürtjét, ezáltal az hollóként elrepül. A harmadik rész Árgyélus szomorúságát mutatja be. Megérlelődik elhatározása: megkeresi kedvesét -a negyedik részben indul erre az útra. Az ötödikben Árgyélus királyfi három ördöggel találkozik, kiknek civakodását kihasználva megszerzi a varázsostort, melynek révén eljut kedveséhez. A két szerelmes a hatodik részben talál egymásra. Árgyélus háromszori sípolással elaltatja a Vénbanyát, majd három csókkal megszabadítja Tündérszép Ilonát a Varázsló hatalma alól, így elhárul az akadály boldogságuk elől. A hetedik rész mesemiliővel keretezi a kompozíciót.

-Ebből is készülhetne balett?

-Akár az is, vagy épp megfilmesíthető.

-Az alkalom inspirál vagy többet is jelent számodra a Liszt-évforduló?

-Többet. Egész zenei pályámat Lisztnek köszönhetem. Zongoristának készültem, miután egy Liszt-versenyre betoppanva alapvető élmény kerített hatalmába. Később tanárként gyakorta elemeztem műveit. Megannyi téren indított el az utókor által folytatott kezdeményezéseket. S emberi alakja is lenyűgöző: kevesen segítettek annyit kollégáknak, tanítványoknak, mint ő. Átiratai, parafrázisai is a pályatársak alkotásait visszhangozták, fokozták népszerűségüket.

-Tudjuk, mi mindenben készítette elő Liszt a 20. századot, milyen sokirányúan folytatható találmányözönt hagyott az őt követő nemzedékekre. De anynyi modernség után vajon nem hat-e konzervatívnak egy mai zeneszerző részéről, ha nosztalgikusan tekint a 19. századi Liszt Ferencre?

-Nem nosztalgiának érzem ezt, éppen mert folytatható dolgokat talált ki. Ilyen maga a szimfonikus költemény műfaja is. Most, hogy 4 és 6 éves unokámnak sokat mesélek, felderengett előttem a mese szimfonikus költeménybe öntésének lehetősége.

-Vannak-e a zenédben Lisztre történő -nem tematikus, de legalább stiláris - utalások?

-Nincsenek. Az idők során saját harmónia- és dallamvilágú zenei nyelvet dolgoztam ki, amelyben mindenre van megfelelő intonáció. Magyar elemek fellelhetők a zenémben, de éppen úgy internacionálisak is.

-Terjedelem? Apparátus?

-Húszperces a darab, nagy zenekarra hangszereltem, hármas fákkal, dús ütősgárdával, s a színek érdekében mindenféle új megszólaltatási technikával.

-A liszti hangrendszereknek -distanciális hangsoroknak, 1:2, 1:3 stb. hangközmodelleknek - sincs nyoma kompozíciódban?

-Nincs. Azokon -úgy vélem - túllépett a zenetörténet. Én azt használom, amit magamnak kikovácsoltam az idők során. Nyelvileg más a zeném, mint a Liszté, de a háttérben, a zene tudatalattijában ott van az ő formavilága. Például a hét tétel teljes egybekomponáltságában. És a liszti szimfonikus költemények programatikus szerkezetében.

-A liszti hangközrendszer fölött eljárt az idő, de a programatikus zenélés fölött nem?

-Így gondolom. Semmi fölött sem járt el az idő, ami a zenetörténet folyamán időről időre fontos volt, nyelvi eszközök fölött viszont eljárhat, mert a kor kulisszái eltűnnek, s másik koréi jönnek a helyükbe.

-Hommage-aid sorában mi a következő állomás?

-Bartók emlékének ajánlottam Vonósszimfóniám, régebben 3. vonósnégyesemet, Lisztnek az említett három művet, Kodálynak a Magyar szimfóniát; a Tavaszi szimfóniát az Erkel-évfordulóra komponáltam, előbb fúvószenekarra, majd szimfonikusra.