Egy szempillantás alatt vált a budapesti zenei élet fontos és sajátos  színterévé a Fuga Budapesti Építészeti Központ, február 7-én pedig egyenesen zenetörténetet írt. A meghirdetett hangverseny címe ez volt: „KURTÁG GYÖRGY -Jelek, játékok, üzenetek", az előadók pedig: „Csalog Gábor és Kurtág-együttese". Ez önmagában figyelemre méltó eseménynek ígérkezett. Tudjuk, hogy Csalog Gábor szenvedélyes pedagógus, aki alapvetően két tárgyat tanít: kamarazenét és Kurtág Györgyöt. Vagy Kurtág Györgyöt és kamarazenét. Nem frivolitásnak szánom ezt a fogalmazást: agyonkoptatott és devalválódott szóval missziót vállalt Csalog akkor, amikor Kurtág állandósult távollétét elviselhetetlennek érezve, a '90-es évektől -kurzusokon és más adódó alkalmakat kihasználva - programszerűen felvállalta a Kurtág-darabokkal való foglalkozást, „betanításukat" fiatal zenészeknek és belőlük álló formációknak. Idézőjelbe kellett tennem a „betanítás" szót, nem csupán azért, mert enélkül valamiféle mechanikus trenírozást sugallhat, hanem azért is, mert mindenki, aki látta már Kurtág Györgyöt tanítani, jól tudja, hogy ő maga elsősorban egy előadói magatartást tanít, amely lényegileg azonos, légyen szó akár Machaut, akár Kurtág vagy Bartók zenéjéről. Tehát Csalog, ha Kurtág műveit „tanítja be", akkor is az egész kurtági ethoszt adja tovább, nem egyszerűen egy zeneszerző műveit.

Persze az a kérdés, hogyan -s e kérdésre többféleképp is választ adott ez az este.

E sorok írója szeretne a háttérben maradni a koncert -vagy ha tetszik, Kurtág-bemutató vagy Kurtág-vizsga -értékelése tekintetében; alább kiderül, miért. Lássuk inkább a száraz tényeket. A kétrészes hangversenyen negyvennél több tétel szólalt meg a Jelek, játékok, üzenetek sorozatból, illetve elődsorozataiból. Ezeket Csalog és tanítványai: Fejérvári Zoltán, Kiss Péter, Németh András és Palojtay János (zongora), Pintér Dávid (hegedű), Tornyai Péter (mélyhegedű), Stankowsky Endre és Zétényi Tamás (gordonka), Szűcs Péter (klarinét) és Ginzery Enikő (cimbalom) szólaltatták meg. A hatalmas és minden tekintetben indokolt módon zongoraközpontú műsor végig rendkívül érdekfeszítő volt, s ha természetszerűleg voltak is benne egyenetlenségek, impozáns volt mind a zenei anyag hihetetlen gazdagsága, mind pedig az előadói teljesítmény szempontjából. A programba, nagy örömömre, ugyanúgy belefértek olyan nagyszabású tételek, mint az Hommage à Schumann döbbenetes zárótétele, az Abschied, vagy a kurtági humor és frivolitás olyan gyöngyszemei, mint a Magyar nyelvlecke külföldieknek vagy a Ránki Györgynek emléket állító Pizzicato-keringő. A név szerint való értékelés helyett hadd említsem itt meg csupán az Abschied három előadóját, Szűcs Pétert, Tornyai Pétert és Palojtay Jánost, akiknek különlegesen szép pillanatokat köszönhettünk.

Az este nagy pillanatai azonban csak ezután következtek. A hangversenyen jelen volt ugyanis a Kurtág házaspár, s a meghirdetett koncert befejezése után Csalog Gábor megkérte őket, zongoráznának-e ők is valamit. Kurtág Györgynek azonban először is mondanivalója volt a jelenlévők számára.

Látható meghatottsággal küzdve közölte: nem volt fölkészülve arra a jelenlétre, arra az odaadásra, amellyel a fiatal zenészek játszották műveit. „Majdnem úgy éreztem, hogy megsokszorozódtam" -tette hozzá a perfekcionizmusáról ismert kamarazene-tanár Kurtág, és ajándéknak nevezte mindezt, még akkor is, ha nem mindent pontosan úgy hallott viszont, ahogy elképzelte. Mégpedig azért, mert úgy látja: a fiatalok értik, hogy a zenét a művész nem eljátssza, hanem megtörténik vele. Azt, amit létrehozott, biztonságban érzi.

Ezzel a legilletékesebb értékeléssel bizonyára nagy örömet szerzett az előadóknak, és mindenekelőtt Csalog Gábornak. Ám számunkra, egyszerű szemlélők számára is világos volt, hogy milyen kivételes pillanat tanúi vagyunk.

A bónuszok pedig csak ezután következtek. Kurtág György eljátszotta a Szálkák első tételének zongoraváltozatát, és -kétszer is -az In memoriam Mihály András című darabját. Majd szabályos kamarazene-órát adott Pintér Dávidnak, Tornyai Péternek és Zétényi Tamásnak, akik a koncert első felében a Virág Zsigmondy Dénesnek (...in memoriam Anneliese Nissen-Zsigmondy) című, végletesen kevés eszközzel dolgozó, de megrázó erejű vonóstriót játszották. Kurtág tavaly nyáron tanított Budapesten a Közép-európai Egyetem meghívására, de az ilyen alkalom mégis ritka - igazi ajándék volt tehát a jelenlévők számára. Amit a néhány sóhaj- és nyögésszerű gesztusból álló darab példáján megmutatott, az a „megtörténik vele" illusztrációja volt: hogy a hang csak akkor lehet a helyén, ha játékosa számára nem kívülről szemlélt objektum, hanem olyasvalami, amiben ő személyesen benne van.

Azután, már valóban oldásként és a bónuszok bónuszaként, Kurtág György (a hangszer minősége miatt eleinte szabódva) feleségét, Márta asszonyt is közreműködésre kérte, s két Bach-átirat eljátszásával koronázták meg a fantasztikus estét.

MALINA JÁNOS

Kurtág György instruál

Kurtág Márta és Kurtág György