Ötödik operájába kezd Fekete Gyula. A téma kézenfekvő, ugyanakkor pengeélen táncol: Liszt Ferenc.           

- Zimányi Zsófia keresett meg azzal, hogy 2011-ben, Liszt születésének  bicentenáriumán a Budapesti Tavaszi Fesztivál új mű bemutatásával is tisztelegni akar. A Tavaszi Fesztivál most először rendel operát - más intézmény sem igen szokott -, amelyet a Magyar Állami Operaházzal karöltve visz színre a fesztivál az évi nyitányakor. Az Opera úgy tervezi, tovább is játssza a darabot. Abban is újdonságnak számit az Excelsior! - ez a munkacíme -, hogy a magyar operairodalomban régóta nem született eredeti librettó, azaz történet és szöveg együttese nem adaptáció, hanem erre az alkalomra készült.

- Hogy vágsz neki a hatalmas témának?

- Papp Andrástól kértem a librettót, aki a Katona József Színházban három éve bemutatott Kazamaták című színdarabot közösen írta Térey Jánossal - annak én voltam a zeneszerzője. András alapos kutatómunka nyomán jutott arra az elhatározásra, hogy a történet játszódjék Liszt életének egyik legválságosabb időszakában, az 1860-as évek fordulóján. Magánéleti tragédiák és krízisek hatására, amelyek elválaszthatatlanok a zenei életben őt ért akkori támadásoktól és weimari karnagyi állásának elvesztésétől, Liszt egyre inkább befelé fordulóvá válik. Ebben az időben hal meg a fia, kicsivel később az idősebb lánya és az édesanyja is. Magánélete feszültséggel telitett: a szenvedélyes szerelmek viharait fölváltja a kolostori elmélkedés és a bűnbánó áhítat. Szakit addigi életvitelével, a sztárkultusszal. Koncertezés, utazások helyett nyugodt alkotó életre vágyik Rómában, ahol házasodni készül. Carolyne Wittgensteinnel 14 éve él törvénytelen kapcsolatban. Esküvőjükhöz érvényteleníteni kell a hercegné első házasságát, aminek számos egyházi és családi akadálya van. A házasulandók igyekeznek titokban tartani az esküvőt. Mégis, amikor Liszt Rómába érkezik, a lapok a másnapi esküvőről cikkeznek. Ebben a drámai helyzetben  mi nem a virtuózt, a sztárt, hanem a magánembert állítjuk előtérbe.

- Mit tartalmaz a cselekmény?

- Kétszer is sorsfordító helyzetben látjuk Lisztet. Az opera az ő cselszövéssel meghiúsított esküvőjével, a korábbi engedélyt megsemmisítő pápai ítélettel kezdődik. A csalódott Liszt spirituális átalakuláson megy keresztül: abbévá szentelik. De ezzel nem kell lemondania zenei hivatásáról, sőt a világi életről sem. Az előállt új helyzet mindenkiből más reakciót vált ki, ám Liszt marad a kezdeményező. Ebben része van saját erejének, de természetfölötti erőknek is. Láthatóvá válik a vesztét akaró démoni, miként a védelmére kelő szent segítő, Erzsébet is, aki csodáival cselekvő részese a történéseknek. Liszt átváltozása a jóságos erők győzelmének drámája: emberként megtalálja a helyes választ és utat, fölül tud emelkedni kétségbeesésen. Az addig ható démoni nem egyszerűen elbukik - ha bukását megelőzi a bűnbánat, bocsánatot nyer (mint Liszt inasa, Spiridion), ha ez elmarad, akkor megsemmisül (mint Hohenlohe kardinális). A mellékszereplők Liszt döntéseinek következményét viselik. Ők is változáson mennek át, kivéve Cosimát és Wagnert, akik Liszt morális fölfogásának egy másik aspektusát mutatják meg: az apa és a barát érzelmeit.

- Egész estés opera lesz ebből?

- Egy felvonás 90 percben - ezzel alighanem egész estét betöltve. A Thália Színházba tervezik a bemutatót, ami behatárolja a zenekar méretét.

- Mennyire „realisztikusan" ábrázoljátok Lisztet és a többi ismert szereplőt?

- Hiteles tényeken alapul a történet, de a fantázia mozgatja. Ehhez tartozik, hogy Liszt, Wagner, Cosima és mások mellett megjelenik és részt vesz a történetben Szent Erzsébet is, ami történetileg aligha bizonyítható...

- A zogorának lesz-e szerepe?

- Nem lesz zongora, sőt - noha még nem tartok a hangszerelésnél - mai terveim szerint még zongorahang sem. Hiszen ha zongoristát ültetnénk a színpadra a hangszermellé, akkor elhihetnők, hogy ô Liszt Ferenc? A színészi zongorazásmímelés még gyengébb hatást kelthetne.

- Mit fog énekelni Liszt, Wagner?

- Ennek sikamlós mivoltát hivatott ellensúlyozni, hogy Liszt szerepét énekesre és prózai szinészre bontom. A prózai Liszt értelmezi a helyzeteket, kibeszél a cselekményből.

- Alkalmazol-e idézettechnikát? „Színpadra lép-e" ezáltal Liszt zenéje?

- Alkalmazok, Liszttől es Wagnertől is - de csak motívumok,  harmóniafordulatok erejéig. Hosszabb átvétel nem lesz.

- Liszt tenor, Wagner basszbariton, Carolyne mezzo - de vajon a pápa miért kontratenor?

- Amiért Hohenlohe bíboros pedig alt lesz. Az egyház férfi képviselői ilyen hangfaji megjelenítés által emelődhetnek át egy másik dimenzióba. Az egyház így nemiségtől megszabadítottá válhat.

- Mi a vágyad: Liszthez korban kötődőbb hagyományos színház - abbéjelmezzel és egyéb „élethű" kellékekkel - vagy modern, jelzésszerűbb, áttételesebb színrevitel?

- Ez Gothár Péter dolga lesz, nyitottan állok a megvalósítás elé.

HOLLÓS MÁTÉ