A Filharmónia Elektrokoncertek című  sorozatában MADARÁSZ IVÁN szerzői estjét rendezte meg a szerzőhöz közel álló EAR Együttes (művészeti vezető: Sugár Miklós, hangmernök: Horváth István) közreműködésével. A műsoron hat Madarász-kompozíció szerepelt, köztük immár tekintélyes múlttal rendelkező darabok. A varietas delectat elve szerint összeállitott, kitűnő műsor azonban valódi frissességet sugárzott, a hallgató a koncert végén úgy érezhette, hogy  jóllehet csupa elektronikus eszközöket is alkalmazó kamaraművet hallott, mégis egy nagy gonddal és sok ötlettel összeállított, változatos zenei kiállítást járt végig az est folyamán. Madarász Iván kompozíciói mögött - amint arra gondolatébresztő vagy éppen erős fejtörést okozó címei is utalnak -, ahogy mondani szokás, rendszerint gazdag gondolati, sőt filozófiai tartalom húzódik meg, jóllehet a zene konkrét hangzása, megformálása és a gondolati háttér közötti kapcsolat pontos mibenléte persze sokszor rejtve marad a hallgató előtt. Ezen a hangversenyen a szerző elvállalta, hogy néhány szóval beszámol a közönségnek a darabok problematikájáról, a megírást inspiráló gondolatokról  vagy művészeti és egyéb élményekről. Nos, mondhatjuk, hogy Madarász Iván   szavai es gondolatai mindig élvezetesek és elgondolkoztatóak, ám a darabok erre tulajdonképpen nem szorultak rá: önmagukban is elég izgalmasak és változatosak ahhoz, hogy mindenféle verbális támasz nélkül is magyarázzák magukat és gyönyörködtessenek.

Változatosság - azt hiszem, ez a rendkívül finom hallású és választékos stílusú Madarász Ivan egyik legfontosabb erénye és képessége. Ezen a koncerten ez nem csupán a hangszerösszeállítások különbözőségéből adódott (nem volt  közöttük két egyforma), hanem - elsősorban - a darabok lényegéből: elmondhatjuk, hogy mindegyik megteremtette a maga zárt világát, s ezek távolról sem emlékeztettek egymásra - attól eltekintve persze, hogy  mindegyikben ott volt a Madarász Iván-i műgond és szervesség, no meg a szuggesztivítás és a hangzásminőségek  fantáziadús gazdagsága.

A hangmérnökkel és a vezénylő Sugár Miklóssal együtt nyolc főt számláló EAR Együttes jól összeszokott és a műveket alaposan ismerő, a véletlenre  semmit sem bízó formációként mutatkozott be. Szinte minden tagjának jutott jelentős szólófeladat is a művek egyikében-másikában, s az egyéni teljesítmenyek is rendkívűl megbízhatóak voltak. Feltétlenül ki kell emelni közülük a két vokális kompozíció, a Kommentár egy ismeretlen történethez, illetve a hangversenyt zaró Refrains énekes szólistáját, Skoff Zsuzsát, aki véleményem szerint az utóbbi idők új zenét éneklő szopránjainak egyik legjelentősebbje. A személyes jelenlét, a kifejezés súlya, a szöveg  világossága, a kiegyensúlyozott énektechnika, a hang szépsége, az intonáció biztonsága és a partnerekre való  reagálás képessége mind együtt van előadásában. A Kommentár derűs és harmonikus atmoszféráját - az elektronikus kíséret támogatásával - egyedül teremti meg igen szuggesztíven; a darab lassú, lírai, kantabilis szakasza zeneszerzői és előadói szempontból is a koncert egyik legszebb pillanata volt. A Refrains -ben sokkal bonyolultabb zenei szövetben, szintetizátor, gordonka, ütők és elektronika társaságában játszik kulcsszerepet. Hogy a darab központi ötlete - a felvételről prózában felhangzó szöveg szimultán eléneklése a mássalhangzók elhagyásával - mindvégig izgalmas marad és leköti figyelmünket, az elsősorban az ő hallatlan koncentrációjának, zenei intenzitásának köszönhető.

Nagyszerű volt Matuz István és Matuz Gergely fuvolajátéka az enigmatikus  Tandori-versre irt, mellbevágóan szép darabban, a Talizmánban, a tiszta zene és tiszta líra eme tüntetően ökonomikus megnyilvánulásában (a vers szövegét - soronként, zenei szakaszokkal váltakozva - maga Matuz István mondta végtelen eszköztelenségében is igen hatásosan - s apa és fia még egy kottából is játszott...). Meghatározó személyisége volt az előadóegyüttesnek a szintetizátoűon játszó, kitűnő Olsvay Endre, aki szinte minden darabban szóhoz jutott: a két Matuzzal és Tóth Péterrel (ütők) az izgatott és beszédszerű, katartikus tetőpontra vezető Dionüszosz geometriájában; a koncert egyik csúcspontját jelentő, rövid tételekből álló kamaraconcertókban, a pirandellós című Egy szerep keres négy hangszertben, amelyben az oboás Szász Diána jut pontos szerephez es Gazda Bence hegedült; hangszeres trió tagjaként - Matuz Gergellyel és a kitűnően csellózó Kántor Balázzsal - a klasszikus tömörségű, négytételes J. J. játékaiban; majd a már említett, minden tekintetben komplex, Buddha-szöveg alapján koncipiált, igen jelentékeny darabban, a Refrains-ben, amelyben addig nemigen kihasznált billentyűs virtuozitását is alkalma volt bizonyítani. (Október 28. -Nádor Terem. Rendező: Filharmónia Budapest Nonprofit Kft.)

MALINA JÁNOS