Dobszay László

Magyar és külföldi zeneszerzők sokasága komponált Bartók előtt   tisztelgő, az ő műveire hivatkozó kompozíciókat 1945 óta. Ezt a repertoárt bővítette most a Széchenyi Akadémia, amikor -mint Dobszay László a hangversenyt megnyitó beszédében elmondta -a 64 évesen eltávozott Bartók halálának 64. évfordulója alkalmából arra kérte fel zeneszerző tagjait, hogy írjanak Bartók-hommage-okat, s ezek mellé társítsanak néhány olyan Mikrokozmosz-darabot, amely számukra valamilyen szempontból fontos. A kompozíciók mindegyike zongorára íródott - két vagy négy kézre -, és érzékletesen világított rá, hogy a 21. század első évtizedében mit jelent különböző generációkhoz tartozó magyar zeneszerzők számára Bartók zenéje. A darabok között mindössze egy korábban keletkezett kompozíció szerepelt - Soproni József Hommage à Béla Bartók című alkotása a Jegyzetlapok IV. kötetéből (1978) -, de ez is harmonikusan illeszkedett az újabb művek közé.

Mi köti össze Jeney Zoltán, Kurtág György, Sári József, Sáry László, Soproni József,
Tihanyi László és Vidovszky László Bartók-hommage-ait? Meglepő módon nem Bartók, hanem az, ahogyan a magyar zeneszerző helyét meghatározzák a 20. század zenetörténetének kontextusában. Műveik két zenei véglet paradigmáiban mozognak: egyfelől Debussy, másfelől Webern a kiindulópontjuk, s Bartókot a kettő találkozásánál helyezik el. Úgy is mondhatjuk: Bartók a közvetítő a két világ között. A Bartók számára oly fontos Debussy zenéje nyilvánvalóan elsősorban a zongorából mint költői médiumból fakad, ugyanakkor -mint például TIHANYI LÁSZLÓ Clausula no. 2 című, az En blanc et noir világát felidéző négykezes darabjában vagy éppen Soproninál -a hangszínek, a kevert harmóniák, a szenvedélyeket lefojtó, mégis érzelmes gesztusok is szerepet játszanak a franciás zenei világ kibonatkozásában. Mellesleg ez a két mű áll a legközelebb Boulez zenéjéhez is. Közben azonban a komplementer ritmusjátékok és a hangközhasználat jellegzetességei mégiscsak Bartókra utalnak. Szintén Debussy hangzásvilágát, illetve zongorakezelését idézi meg KURTÁG GYÖRGY Adieu, Haydée című nagylélegzetű és nagy hatású zongoradarabja, amely Haydée Charbagi emlékére íródott. Bartókra itt elsősorban az akkordhasználat, illetve a dallamok hátterében megbúvó siratódallam-tematika utal.

A megszólaltatott művekben a Bartókon átszűrt Webern, vagy éppen a Webernen átszűrt Bartók zenéje viszont -mint arra SÁRY LÁSZLÓ darabja, a Villanások is utal -egyrészt a pointillista, hol foltszerű, hol pedig töredezett szerkesztésben, másrészt a hangsúlyosan strukturalista gondolkodásban nyilvánul meg. Amikor JENEY ZOLTÁN az Unisono és törthangzatok kismásod és nagyheted hangközökben címet adja darabjának, amikor SÁRI JÓZSEF egy latin palindrómaszöveg első soráról - In girum imus nocte - nevezi el kompozícióját, vagy amikor VIDOVSZKY LÁSZLÓ Vonalak és árnyék címmel ír zongoraművet, akkor a strukturalista Bartókra utal, a hangközökkel, a hídformával és a vonalakkal-pontokkal kísérletező, valóban experimentális zeneszerzőre. A címadásokon túlmenően ennek a Bartók-olvasatnak azonban zeneszerzés-technikai vonzata is van. Jeney kompozíciója igazi Bartók-tanulmány, amely egy Bartók felvetette zeneszerzői problémát dolgoz ki. Vidovszky játékos négykezese viszont a címadásból indul ki, s arra keresi a választ, miként lehet vonalakat (skálákat) elcsúsztatással árnyékolni - mindeközben a zeneszerző a gépzongorán szerzett tapasztalatait is kamatoztatja. Sári zongoradarabja ezzel szemben töredezett monológ, amely mintha különféle imaginárius idézetekből lenne összerakva.

Különös hatást váltanak ki ebben a közegben Bartók Mikrokozmosz-darabjai is. Teljes mértékben up to date kompozícióknak tűnnek, vagyis nem öregedtek el, élőbbnek érezzük őket, mint valaha. Mégis meglepő, hogy a hangverseny szólistái -Nagy Péter zeneakadémiai zongorista doktoriskolájának kiváló hallgatói: Borbély László, Farkas Gábor, Fülei Balázs, Kéry János, Lajkó István, Szabó Ferenc János -mennyire a 19. század, a romantikus gesztusok és érzelmek felől közelítenek Bartókhoz, ezzel mintegy felülírva Kocsis Zoltán modern Bartók-zongorázásának ideálját. A kortárs műveket figyelemre méltó odaadással és igényességgel tanulták meg - s ezek előadásakor talán még látványosabban excelláltak, mint Bartók darabjainak interpretációiban. (Szeptember 25. - MTA Díszterem)

DALOS ANNA