Debussy: Három kórusdal Ch. d'Orléans verseire; Bartók: Négy magyar népdal; Poulenc: Négy bűnbánati zsoltár; Florent Schmitt: Önért bánatban; M. de Rance: Fut, fut...; Vass Lajos: Varázsének; Tillai Aurél: Et dixit Sion; Vajda János: Sequentia de Virgine Maria; Orbán György: Mundi renovatio; Tillai Aurél: Missa brevis (Tüke mise)

Pécsi Kamarakórus

Vezényel: Tillai Aurél

Kiadó, lemezszám és évszám nélkül (2008)

Magyar és francia kórusmuzsika a 20. századból -ezzel a címmel  jelent meg a Tillai Aurél vezette Pécsi Kamarakórus CD-je a kórus saját kiadásában. A felvétel tiszteletadás Marcel Corneloup-nak, az Europa Cantat kórusfesztivál-mozgalom francia elindítójának -ez adta a műsorválasztás apropóját is. A CD szerkezete laza háromrészességet mutat: a lemez első jó 40 százalékát nagy francia és magyar mesterek jelentős ciklusai teszik ki, következő negyedét hat rövidebb kompozíció, míg utolsó harmadában - „függelék gyanánt", ahogy a kísérőfüzet írja - Tillai saját kompozíciója, egy Missa brevis („Tüke mise") hangzik el.

Az első rész három szerzője Debussy, Bartók és Poulenc. Debussy Charles d'Orléans verseire írt háromtételes ciklusa bámulatos üdeségű és megbabonázó szépségű kompozíció, amely az 1900 körüli években szinte megkerülhetetlenül határozta meg azt az irányt, amelyet a 20. század jelentős francia kórusirodalma követni fog. Bartók vegyeskari Négy magyar népdala a női és gyermekkarok miniatűr remekei mellett szerzője legjelentősebb, legnagyobb súlyú a cappella kórusműve. Francis Poulenc négy megrázó bűnbánati motettája, a maga rendkívül kifinomult harmóniavilágával és szólamvezetésével, de legfőképpen megrendítően hiteles kitárulkozásával a század francia kóruszenéjének csúcspontjai közé tartozik. A három ciklus technikailag és művészileg is rendkívüli feladatot állít az előadók elé, bár más-más módon és arányban. A kórus és karmestere magas színvonalon tesz eleget ennek a feladatnak, például az intonációs szempontból legendásan nehéz Bartók-művek is kifogástalan tisztasággal hangzanak fel. A szólamok általában csiszoltak, különösen a női szólamok szólnak gyönyörűen -némi szétszólást, kifogástalan intonáció mellett, a tenor szólamban hallani időnként. A Debussy-mű szólókvartettje is rendkívül meggyőző -nem beszélve a középső tétel szépséges alt- (vagy ha tetszik, mezzo-) szólójáról, amelyet Meláth Andrea nagyszerű előadásában hallunk. Az összkar azonban - legalábbis az én készülékemen - kissé elmosódott hangzású, mintha kevésbé volna éles rajzú, mint a szólamok külön-külön. Lehet azonban, hogy ez felvételtechnikai probléma, esetleg a felvételi helyszín sajátossága.

A Debussy-ciklusban -talán ugyancsak az akusztika következményeképpen -mindvégig az volt az érzésem, hogy Tillai kissé széles tempókat vesz, és így az előadás nélkülözi azt a pajzánságot és tündéri hajlékonyságot, amelyet az emlékezetemben őrzött korábbi előadásaikban megcsodáltam. A Bartók-darabokban, pontosabban az első két, tragikus tételben viszont a csiszolt és bravúros előadásból hiányoltam valamiféle érdességet, nyerseséget, amire, úgy érzem, a drámai tartalom és a zene expresszivitása okot szolgáltat. A Poulenc-motettákat a művekhez illő zenei érzékenységgel, a legmagasabb fokon szólaltatta meg a kórus.

A második részben Florent Schmitt egy remekmívű miniatűrje (Pour vous de peine) és egy vidám de Rance-darab mellett négy magyar mű hangzik fel a lemezen: Vass Lajos, Tillai Aurél, Vajda János és Orbán György egy-egy kompozíciója. A francia darabok előadása megejtően szép, illetve franciásan szellemes. A magyarok közül messze kimagaslik Orbán György Adam de St. Victor latin szövegére írt Mundi renovatiója, ez a robusztus tavaszhimnusz, életvidám, egyházinak oly játékos, világinak pedig oly Isten felé forduló kis műremek. Ezekben a darabokban a kórus visszatalált ahhoz a flexibilitáshoz, ahhoz a brilianciához, amely mindig is sajátja volt.

Tillai Aurél Missa brevise a pécsi Tüke Alapítvány felkérésére készült 2007-ben, vegyeskarra, szólókvartettre, orgonára és kis hangszeregyüttesre (tehát a lemez címére rácáfolva már 21. századi kompozíció). Stílusában azonban -bár szerzője minden tapasztalata és tudása benne van -inkább eklektikusnak mondható. Messze kiemelkedik egy alkalmi mű kereteiből a nemesen érzelmes és megkapó Kyrie tétel. Az előadók közül különösen a szoprán és a tenor szólista (Komáromi Alice, illetve Horváth István), továbbá a hangszeresek közül Janzsó Ildikó (gordonka) nyújt kiemelkedőt.

MALINA JÁNOS