-A gazdasági válság nyilván nem hagyja érintetlenül a kulturális intézményeket. De többet beszélünk a válságról, mint amennyire értjük. A könnyebb érthetőség kedvéért nézzük meg, milyen a két nagy budapesti kulturális fesztivál finanszírozási struktúrája.

-A Budapesti Tavaszi Fesztivál megközelítően másfél milliárd forintból gazdálkodik. A bevételei alapvetően három forrásból származnak. 42%-ot tesz ki a fesztivált alapító szervezetektől, a Fővárosi Önkormányzattól, a Magyar Turizmus Zrt.-től és a Területfejlesztési Minisztériumtól származó támogatás. A fennmaradó 58%-ot a Fesztiválirodának kell megszerezni. Ez durván 19%-ban a jegybevételekből, 39%-ban a szponzoroktól jön be. Ebben benne vannak a kisebb-nagyobb barter-megállapodások is.

-Miben mutatkoznak a válság hatásai? Kevesebb pénz jön be, nehezebb eladni a jegyeket, többe kerül minden?

-A jegyeladással kapcsolatos nehézségeink valójában akkor kezdődtek, amikor a Művészetek Palotája megkezdte működését. Mivel a zenei kínálatban piacvezetővé léptek elő, ezért a jegyárakat óhatatlanul ők határozzák meg, s mivel jelentős állami támogatásban részesülnek, gyakorlatilag minden világnagyságot idehozhatnak, és mégis elérhető áron adhatják a jegyeket.

-Mondana konkrét példát?

-Korábban nem volt gondunk a húszezer forintos jegyek értékesítésével. Ma már nem szabhatunk ilyen árat, mert átlagosan nem lehetünk drágábbak a MüPánál.

-Számos kulturális intézmény panaszkodik a kultúratámogatási pénzek elosztására, mondván, a Művészetek Palotája kiemelt támogatása sok más intézménytől veszi el a pénzt, jobban szét kellene teríteni a támogatásokat. Ez egy markáns kultúrpolitikai döntés, ami persze bírálható. Két célt azonban biztosan elér: még erősebben ráirányítja a nemzetközi figyelmet Budapestre, valamint nekünk, a közönségnek nagyon jó, hogy kifizethető áron jutunk hozzá a legjobb zenékhez. Ha csak a diákoknak biztosított kedvezményt említem: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, sőt mostantól a Fesztiválszínházba is bemehetnek 300 forintért.

-Mi nem panaszkodunk, de a működésünket kétségtelenül befolyásolja ez a helyzet. Egyebek között arra is kényszerít, hogy minél inkább különlegességeket kínáljunk.

-Ez a kényszer a versenyhelyzet jobbik oldala, mert folyamatos megújulásra ösztönöz. Mi meg csak örülünk a változatosabb kínálatnak.

-A magyarok közismerten sírós fajta, és nem tudják, milyen jó dolguk van. Kulturális, de különösen zenei kínálat vonatkozásában nyugodtan elmondhatjuk, hogy csak London, Berlin és esetleg Párizs előz meg bennünket. Csak végig kell nézni néhány hét programját és összehasonlítani az európai városokéival. Az árak összehasonlíthatatlanok, még ha sokan úgy érzik is, hogy magasak. Ennél olcsóbban ilyen színvonalú kultúrához gyakorlatilag sehol sem juthatnak hozzá. Az idelátogató külföldiek számára pedig, mondani sem kell, nagyon olcsó, így a kulturális turizmus továbbra is jelentős. A Tavaszi Fesztivál közönsége 30-70 százalékban oszlik meg a külföldiek és a magyarok között.

-Ez ideálisnak tűnik -azt mutatja, hogy a kultúra valóban sokakat vonz ide, ugyanakkor szó sincs arról, hogy a külföldieknek szól a kínálatunk, és a magyarok ki lennének zárva.

-Igen, és összehasonlításként érdekes elmondani, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező Prágai Tavasz látogatóinak megoszlása 20-80 százalék, noha a közhiedelem szerint Prága sokkal látogatottabb város, mint Budapest.

-A jegyeladásokat a marketing erősítésével lehet növelni.

-Többet nem költhetünk marketingre, mert az már a programoktól vinné el a pénzt. Amerikában a költségvetés 30 százalékát tartják ideális marketingkiadásnak. Mi nem mehetünk 20 százalék fölé.

-Talán a marketing módjain lehetne változtatni. A sajtót is jobban meg kellene mozgatni.

-Igyekszünk mindenütt ott lenni. Sajnos az írott sajtóban nagyon lecsökkent a művészet részesedése, az internetes híradás és reagálás viszont jelentősen megnőtt. Ez például a kortárs művészetre koncentráló Budapesti Őszi Fesztivál esetében érezhető.

-Visszatérve a forrásokra, hogyan alakul az állami támogatás sorsa? Csökken?

-A Tavaszi Fesztivált alapító intézmények, amelyek tehát a pénzünk 42 százalékát adják, az alapító okiratban lefektették, hogy a támogatás a mindenkori infláció mértékében nő. Most azt az információt kaptam, hogy a támogatás jövőre nem lesz kevesebb a mostaninál, ami tehát azt jelenti, hogy az inflációkövetés ezúttal elmarad.

-Az alapító-támogatók támasztanak-e bármilyen -művészeti vagy gazdálkodáspolitikai - igényt a fesztivállal szemben?

-A támogatóknak természetesen részletes gazdálkodási beszámolással tartozunk. Művészeti beleszólásról nyilvánvalóan nincs szó. Olyan előfordul, hogy például a kulturális minisztérium a jövő évi Erkel-évfordulót kiemelt fontosságúnak tartja. Természetesen az évfordulóról mi magunk is megemlékeztünk volna, de így még nagyobb hangsúlyt kap, és valamilyen formában az összes Erkel-operát műsorra tűzzük jövőre.

-Ez mindenképpen unikum lesz.

-És elsősorban nekünk, magyaroknak szól. A 2011-es év pedig Liszt születésének kétszázadik évfordulója, ami természetesen nagyobb nemzetközi érdeklődésre tarthat számot, és műfajilag is változatosabb.

-A Fesztivál jelentős mértékben támaszkodik magánszponzorokra. Rájuk mennyiben lehet jövőre is számítani?

-Az idei fesztivál után biztosítottak a folytatásról. Remélem, az ősz folyamán aláírhatjuk a szponzorációs szerződéseket. Két fő támogatónk a MOL és az OTP, jelentős támogatást kapunk továbbá az RTL-től és a Szerencsejáték Alaptól. Ezen kívül nagyon sok a kisebb és a barterjellegű szponzoráció. A Fesztivált hagyományosan támogatja a Francia és a Lengyel Intézet. Eötvös Péter Szerelemről és más démonokról című operájának chemnitzi  produkciójához, amelyet a Fesztivál keretében idehozunk, remélhetőleg megnyerjük a Goethe Intézet támogatását.

-Magánszemélyek?

-A rendszerváltáskor nagy reményeket tápláltam a tekintetben, hogy a kialakuló polgárság köreiben hamarabb kialakul a mecenatúra szokása, sőt igénye. Ebben csalódnom kellett.

-Egyelőre mindenki fogyasztani, hogy ne mondjam habzsolni akar. A saját vagyon részének közcélra fordítása jószerivel ismeretlen, tisztelet a kivételnek.

-Miközben Amerikában nincs olyan magára valamit adó polgár, aki ne végezne valamilyen önkéntes munkát -azaz ne járulna hozzá a közjóhoz. Én magam is szívesen tenném ezt itthon, de nem látom ennek a kereteit, nem látok sok ilyen kezdeményezést. Ehhez is kellene kétszáz év polgári társadalom?

-Külföldön a nagyobb kulturális intézményeknek szervezett baráti körük van, amelyek olykor akár jelentős támogatói kört is jelentenek. Ilyenek itthon is vannak -ők nem bevonhatók a támogatók közé?

-Ez itthon inkább fordítva van -mint a Tavaszi Fesztivál esetében is. A 90-es években elindítottuk a Fesztiválbarátok Körét, azzal a céllal, hogy kialakítsunk egy törzsközönséget. Őket mi támogatjuk kedvezményes jegyvásárlással.

-Jó példát szerencsére Magyarországon is lehet találni. A Budapesti Fesztiválzenekar mindkét típusú segítséggel él: kiterjedt támogatói körrel rendelkezik, továbbá számos szponzora is van, mindez amerikai mintára. Nyilván hasznosítják zeneigazgatójuk nemzetközi tapasztalatait. A baráti kör az Operaházban is jól működik. Tudnak-e tanulni valamit a hasonló külföldi intézményektől?

-Mióta élek, tanulok. De a hasonlóságok mellett minden helyzet más. Mindenesetre ezúttal érzékelhető, hogy a válság nem csak minket sújt, tehát nagyobb a megértés a problémáink iránt. Úgy érzem, hozzánk még csak ezután fog begyűrűzni igazán a válság, azért is, mert nem értjük igazán, nem vagyunk rá fölkészülve, tehát nem reagálunk idejében.

A Fesztivál egyébként eddig a forint árfolyam-ingadozását érezte meg a legerősebben. Tavaly, amikor még 240-250 forint volt az euró, mi 275-ös árfolyammal terveztünk, hogy a remélhetően megmaradt pénzt vissza tudjuk forgatni a következő év programjaiba. Az árfolyam azonban ennél sokkal magasabban alakult. Ugyanígy, amit most beállítunk tervezett árfolyamként, semmiképp sem vehető biztosra. Meg kell mondanom, hogy a 2009-es Tavaszi Fesztivált részben az mentette meg, hogy a külföldi partnereink, akikkel szerződésben álltunk -ezek zömmel ügynökségek -, hajlandók voltak a mi tervezett árfolyamunknál maradni. Megírtam nekik, hogy mi a helyzet, és mivel régi, megbízható partnerként tartanak számon, elfogadták.

-Nehéz időkben az ember egyrészt a bevételeit igyekszik növelni, másrészt a kiadásait csökkenteni. Önök hol tudnak spórolni?

-Mint a legtöbb intézmény, mi is a személyi költségeken. A Fesztiválnak most a korábbiakhoz képest eggyel kevesebb szervezője van, és nem tervezünk senkit fölvenni. A programokon szeretnénk a legkevesebbet változtatni. Az idei visszajelzés az volt, hogy gyakorlatilag semmit nem vett észre a közönség a válságos időkből. Összesen egy programot kellett lemondanunk. A jövő évi szerződéseket természetesen már megkötöttük, és remélhetőleg semmi nem marad el.

-Melyek lesznek a Tavaszi Fesztivál csemegéi?

-Mint mondtam, az Erkel-operák mind elhangzanak. Jó lesz őket meghallgatni, hiszen a két legismertebben kívül valószínűleg ismét sokáig nem hallhatók majd. A Fesztivál vendége Dánia lesz, így dán segítséggel nagyszerű együtteseket és produkciókat tudunk idehozni. Jön egyebek közt a világhírű Dán Királyi Balett, a Hotel Pro Forma együttes világszerte sikeres Operation: Orfeo című „vizuális operája", a Dán Nemzeti Kamarazenekar Fischer Ádámmal, a fiatal és rendkívül tehetséges Solga Betta a Bázeli Kamarazenekarral.

A régi zene kedvelői örülni fognak az Il Giardino Armonicónak, Emma Kirkbynek és Michael Chance-nak. A Fesztivál koprodukciókra is törekszik. Budapesttel egy időben vidéken is zajlik Tavaszi Fesztivál, és igyekszünk néhány, nyilván olcsóbban utaztatható produkciót vidékre is elvinni, például Paco de Luciát. A Szegedi Operával koprodukcióban készül el Rossini Ory grófja című operája, amely azután repertoáron marad.

-Nézzünk rá az Őszi Fesztiválra is.

-A BÖF a kortárs művészet fesztiválja, művészeti vezetője Kovalik Balázs. Alapítója és fő támogatója a Fővárosi Önkormányzat. Erős a törzsközönsége, de sokkal több sajtó- és közönségfigyelmet érdemelne, hiszen rendkívül érdekes programokat kínál. Csak kiragadva néhányat közülük: Gergye Krisztián Nádas Péter drámatrilógiájára készített előadást. Vetítésekkel és kiállítással emlékezünk a nemrég elhunyt Pina Bauschra. A Maladype színház Musset Lorenzaccióját mutatja be, amelyet azután repertoáron szeretnénk tartani. Az egyik legérdekesebb esemény a Münchner Kammerspiele vendégjátéka lesz, akik a Nobel-díjas Elfriede Jelinek Rechnitz című, a háború végnapjainak egyik tragikus epizódját feldolgozó darabját adják elő. És újra eljön az Ultima Vez, Wim Vandekeybus tánccsoportja.

-Február óta Ön igazgatja a Thália Színházat. Mi a stratégiája a színházzal?

-A zene része lesz a színház műsorának. Sajnáljuk, hogy nem folytatódik az együttműködés az Operaházzal, amelynek keretében tavaly bizonyos produkciókra kibérelték a színházat. Most már túlságosan drágának találták a bérletet. Az akusztikára immár nem lehet panasz, megjavítottuk. Keller András idehozza a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar egyik bérletét, és a Filharmónia Budapest Kht. is ide tervez egy bérletet. Ezen kívül fesztiválokat rendezünk -szeptemberben a Poszt-POSZT-ot, azután a vidéki színházakét, majd a határon túli színházak fesztiválját. Számos új bemutatónk lesz, fesztiválokkal és más színházakkal együttműködve. Az írás tisztelete címmel irodalmi sorozatot indítunk, majd Pozsgai Zsolt A Király és a Szűz című darabjára kerül sor, a főszereplő Görög László. A 2010-es évet a Doktor úr című Molnár-darabbal kezdjük, a Budapesti Operettszínházzal közösen állítjuk színpadra. Ezt követően a Tavaszi Fesztivál idején a királyasszony lovagját a Budapesti Kamaraszínházzal  együttműködve, Léner András rendezésében a Nagyszínpadon, az Új Stúdióban pedig Sediánszky Nóra A Kaméliást rendezi. A fesztivál utolsó napján a gyerekeknek kedvezünk, a Bogármese II. részét láthatják, a KFKI Kamarabalett előadásában, emellett természetesen számos gyerekeknek szóló darabot játszunk egész évadban.A nyarat az Új Színházzal közösen a hatalmas sikernek örvendő Paulo Coelho Tizenegy perc című darabjával köszöntjük.

-Ha jól értem, alapvetően nem aggódik a fesztiválokért és a színházért.

-Úgy gondolom, ha jó előadások születnek, a nézőtér is tele lesz. Meggyőződésem, hogy kultúra nélkül lehet élni, de nem érdemes.

A Fesztiválközpont Archívumából