Megtiszteltetés számomra, hogy Starker Jánost, a világ egyik legnagyobb csellistáját 85. születésnapja alkalmából én köszönthetem a magam és a magyar zenésztársadalom nevében.

Szerencsésnek érzem magam, mert miután számos koncertjén és felvételén keresztül megismertem a játékát, többszöri találkozás után az utóbbi három évben máig tartó, személyes zenei és baráti kapcsolatba kerülhettem vele. Harmadik éve tanítok a bloomingtoni Indiana Egyetemen, az ő meghívásának köszönhetően. A sors úgy hozta, hogy első egyetemi szólóestem a születésnapjára esett. Rendkívüli izgalommal készültem a koncertre, amelyre személyesen eljött. A ráadást (Cassado: Üdvözlet) neki ajánlottam, majd a koncert utáni fogadáson kezdődött kapcsolatunk.

Óriási jelentőségű előadóművészi pályafutását mindig egyenrangúan egészítette ki pedagógiai munkássága. Starker János 1958 óta az Indiana Egyetem gordonkaprofesszora, neki köszönhetően az intézmény a csellóoktatás világszerte elismert központja lett.

A Zeneakadémián eltöltött évei egész életére kihatottak. Csellótechnikáját, melyről sokat mesélt, még akadémista korában, egy év alatt alakította ki, miután úgy érezte egy zenei verseny után, hogy többet is el tudott volna érni. Vagyis hangszeres technikáját a zenei előadás tökéletesítése érdekében fejlesztette ki, s ez világsikerének forrása. Tanári ars poeticája arra a gondolatra épül, hogy a perfekt technika segítségével mindenki a saját útján fejezhesse ki a zene mélységét és sokszínűségét. Tanítása lényegre törő, világos, ugyanakkor sziporkázó, színes és bölcs. Minden hangszeres ötlete a zenét szolgálja. Akárcsak a játéka: a legnemesebb zenei ízléssel párosuló hangszeres perfekció.

Nagy élményem volt az elmúlt években, hogy sokszor lehettem részese az évtizedek óta minden szombaton megtartott híres mesterkurzusainak, melyekre növendékei mellett számos vendégcsellista is érkezett Amerikából, s gyakran külföldről is. Szemeszter idején nap mint nap találkozhatom vele. Nyitottságát jellemzi (s ez az amerikai egyetemekre általában is igaz), hogy szívesen küldi növendékeit valamelyik kollégájához néhány órára, sőt esetünkben két közös tanítványunk is van: az egyik héten ő ad nekik órát, másik héten én. Más kollégák, zenészek ilyen önzetlen elismerése példamutató lehet mindenki számára.

A bloomingtoni egyetem immár 51 éve elképzelhetetlen Starker János nélkül. Minden nap egy órakor bejön az autójával, besétál stúdiójába, és négy órát tanít. Növendékei mellett rendszeres látogatói a régi tanítványok, más hangszeresek és vendégek -a világ minden tájáról. Hiszen tanítása nem csak a csellóról és a csellózásról szól, hanem a zenéről, a pályáról, az életről és önmagunk megtalálásáról. Elmenőben, ha szép csellóhangot vagy zenét hall, néha benyit hozzám, elmosolyodik, s olykor meghív a házába egy italra, hogy beszélgessünk, majd csapongó mesélésbe kezd életéről, élményeiről, zenésztársakról. Történetei egyszerűségükben is lenyűgözően tanulságosak, bennük van a hatalmas pálya letisztultsága, bölcsessége. Ilyenkor kedves felesége, Rae asszony magunkra hagy, hogy nyugodtan társaloghassunk magyarul.

Starker János nemcsak kiváló beszélgetőtárs, hanem sziporkázó humorú szerző is. The World of Music According to Starker (A zene világa -Starker szerint) címmel néhány évvel ezelőtt egy nagyon kedves és szórakoztató könyvet írt izgalmas és hallatlanul színes életéről, és fő életeleméről: a muzsikáról. Kívánom a Muzsika összes olvasójának és minden magyar zenerajongónak, hogy Starker János életének 85. évében itthon is megjelenjen ez az érdekes, remek stílusban megírt, nem szokványos önéletrajz.

Pályáját felsorolhatatlanul sok kitüntetéssel és díjjal ismerték el. A közelmúltban Magyarországon megkapta a köztársasági elnök aranyérmét, 2007-ben átvehette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem aranygyűrűjét, április 18-án pedig az intézmény
dr. Batta András rektor és a szenátus döntése alapján tiszteletbeli professzori címmel tüntette ki. Az erről szóló oklevelet Polgár Viktor New York-i főkonzullal közösen adtuk át neki Bloomingtonban, a kis ünnepségen megjelent Gwyn Richards, az Indiana University Jacobs School of Music jelenlegi rektora, Charles Webb, aki korábban 25 évig volt rektor, és Emilio Colon csellóprofesszor is. A kitüntetéssel az alma mater és az egész magyar zenésztársadalom fejezte ki elismerését.

Kedves János! Szívből kívánok nagyon boldog születésnapot és jó egészséget!

Őszinte tisztelőd

Onczay Csaba