Nagy dolgokat nem mindig nagy és hangos emberek hoznak létre, szerencsére. Egy törékeny zongoramûvésznõ kitalált valamit, kiválasztotta az ország egyik leghátrányosabb helyzetû régióját, majd létrehozta - és tíz éve viszi a hátán - a tiszadobi zongorafesztivált. Gyönyörû helyszínre gyönyörû zenét vitt. A kerek évszámok számvetésre is ösztönöznek, de elsõsorban ünnepeljünk. (S ha lehet, jövõre és azután is.)

- Mi volt a kiinduló gondolat? Miért akartál zongorafesztivált csinálni?

- Egyrészt mert hiányzott -akkoriban nem volt ilyen Magyarországon, azóta van több is. Másrészt úgy éreztem, sok minden zeneellenes a zenei életben. Gyakori, hogy ha megérkezel valahova, minden az ellen dolgozik, hogy aznap este jól játssz. Apróságoknak tûnõ dolgok, de nem azok. Más közeget szerettem volna, ahol más a mûvészekkel való bánásmód, a zenéhez való hozzáállás. A szervezõnek tudnia kell, mire van szüksége az elõadónak. És szerettem volna sok színvonalas zongoraestet egymás mellett, mert ilyen sem volt. A helyszín - és a cím: A zongora ünnepe keleten - megválasztásában az volt a döntõ, hogy Szabolcs-Szatmárból származom, és nagyon szeretem az ottani értékes, tehetséges embereket. Úgy gondoltam, fogékonyak lesznek erre, és jól gondoltam. Mára nagyszerû közönséget tudtunk toborozni.

- Kikbõl áll ez a közönség?

- Jórészt a környezõ nagyvárosokból, Miskolcról, Debrecenbõl, Nyíregyházáról érkeznek, de a kisebb településekrõl is. És egyre többen jönnek Budapestrõl, sõt külföldrõl is, kifejezetten erre a fesztiválra. Létezik egy fesztiváljáró közönség, de a koncertezõ mûvészeknek megvan a saját hallgatóságuk, akik rájuk kíváncsiak és követik õket. Az is sokat számít, hogy Kiricsi Katalin jóvoltából kiváló ügynökségekkel dolgozunk, amilyen a londoni Van Walsum vagy a német Schmid.

- Tiszadobról hányan érdeklõdnek?

- Régen sokkal többen jöttek. Olyan nehézzé váltak az életkörülmények, hogy az visszatartja a helybélieket. Ha ma is lennének ingyenes tiszteletjegyek, sokan eljönnének. De hogy itt tíz év alatt mi miért történt, az nagyon összetett dolog.

- Hogyan választod ki a fellépõket? Egyetlen szervezõ elv biztosan látszik: a minõség.

- Nem baráti alapon választok. A legtöbb külföldit nem ismerem személyesen, csak hallgatom, rádióban, fesztiválokon. Mindig végig kell gondolnom, hogy a mûvész ideillik-e. Nem illik ide a rossz értelemben vett szupersztár, akivel tele van Európa és ráadásul már nem is tud zongorázni. Nem is érezné jól magát. Az való ide, aki szereti az egyszerûséget, akinek a zene a legfontosabb, és persze magas színvonalon mûveli. Fontosnak tartom azt is, hogy a magyar kollégákat sorban meghívjam. Nagyjából egyharmad-kétharmad a külföldiek és magyarok aránya. Ez idáig mintegy 75 koncertet rendeztünk, körülbelül félszáz mûvész közremûködésével.

- Tudsz annyit fizetni a mûvészeknek, amennyit másutt szokás?

- A külföldieknek meg kell adni azt, amit bárhol Európában megkapnak. Hogy szegényebb országról van szó, már nem számít. (Friss tapasztalat, hogy lengyel, cseh és szerb koncerteken a magyar gázsi többszörösét fizetik.)

- Sok zongorafesztivált rendeznek Európában. Résztvevõként vagy látogatóként tanultál-e belõlük, s ha igen, mit?

- Korábban, résztvevõként csak bosszantott, ha valami rosszul mûködött egy fesztiválon. Öt-hat éve már más szemmel nézem ezeket a rendezvényeket, és mindig tanulok ezt-azt. Nemrég egy olasz fesztiválon játszottam, ahol fantasztikus volt a zongorakínálat és ?karbantartás, Benedetti-Michelangeli egykori hangolója törõdött a hangszerekkel. Idén felléptem a Budapesti Vonósok Haydn-fesztiválján, és gratuláltam is nekik a gördülékeny rendezésért. Igaz, nem tegnap kezdték, és minden feladatra megvan az emberük. Két évvel ezelõtt La Roque d'Anthéronban láttam, milyen remek apparátussal dolgoznak -a zongoraszállítástól kezdve a kapcsolódó könyv- és lemezkínálaton át addig, hogy naponta elolvashattam a koncertek sajtóvisszhangját. Mindezt persze csak kicsiben tudom megvalósítani, anyagi okokból. S néha olyasmit is tapasztalok, ami nem tetszik - hogy a mûvész egy csokor virágot sem kap, vagy kopottak a székek és piszkos a szökõkút.

- Nem elég, hogy gyakorlat nélkül fogtál a fesztiválszervezésbe, ráadásul egyszerre vagy mûvészeti vezetõ, fellépõ mûvész és szervezõ. Fellépni és szervezni külön-külön is épp elég feszültséggel jár.

- Minden évben elhatározom: idén nem játszom, csak élvezem a többi koncertet és a fesztivált. Másrészt ha játszom, szeretnék néha nem az elsõ napon fellépni, de ez lehetetlen, mert szétszednek. Máshol is van arra példa, hogy a szervezõ egyben koncertezõ mûvész is, de ott általában több ember között oszlanak meg a feladatok. Nálunk nagyon kevés az ember, a költségvetésünk pedig egyre szûkül.

- Melyek a fõ feladatcsoportok, és ki mit végez el belõlük?

- Már õsszel el kell kezdeni a grafikai munkákat, ehhez pedig az ügynökségeknek le kell szerzõdtetniük a fellépõ mûvészeket. Utána jegynyomtatás, január-februárban a plakátok, szórólapok terítése. Ezután kell megállapodni a mûszaki partnerekkel -világosítás, szállítás, egyéb szolgáltatások. Lelkes és hatékony munkatársaim dolgoznak a célt szolgáló alapítványban (Mátyás Edina az idén két ember munkáját is elvégezte). De úgyszólván mindenben benne vagyok, megesik, hogy én szerzõdöm a világosítóval, sõt én utalom a pénzt.

- Hány ember volna ideális a feladatok ellátására?

- Elõször is nekem kellene egy titkár (esetleg kettõ...), aki például a levelezésemet intézné. Ez anyagilag sem lehetséges, meg mire elmagyarázom, már megcsinálnám én.

- Tipikus jelenség: nem delegálok semmilyen feladatot, mert gyorsabban-jobban megcsinálom magam. Igaz, hogy belegebedek, és nem jut elég idõm a lényegre… Bizonyára akad gyors, okos fiatal, aki boldogan vállalná.

- De mivel fiatal, el is megy, én meg kezdhetem elölrõl.

- Hogyan alakul ki a mûsor?

- Tudom, hogy mostanában nagy divat a tematikus fesztivál vagy koncert, de mi más úton járunk. Én valóban nem szólok bele a mûsorösszeállításba, melyen az utolsó napig szabad változtatni. Ezt szeretik a mûvészek, és ez szerintem fontos. Nálunk a gondviselés szerkeszti a programot, s bármilyen sorrendben vagy koncepció alapján rakják is össze a mûveket, mégiscsak jól kell játszani õket. A kastélyszalonban tartott délutáni sorozatok tematikusak, és egyéb mûfajokat is behoznak: kamarazenét, irodalmat.

- Minden évben meghívsz egy fiatal tehetséget. Beváltak késõbb az itt fellépõk?

- Olyannyira, hogy közülük többen is a tiszadobi hangversenyük után nyertek versenyt. Biztos kiindulási pont vagyunk...

- Gondolom, az anyagiak kérdése a legégetõbb. Mi a struktúrája a támogatásoknak?

- Évek óta mellettünk áll a svájci Holcim, a Mol, és a TVK is ad kisebb támogatást. A megyei önkormányzat és Tiszadob is a zsebébe nyúl. A pénz sajnos így sem elegendõ, a minisztérium pedig régen kivonult a támogatók körébõl. Az elsõ években a miniszteri keretbõl folyósítottak valamennyit, az utóbbi években azonban már választ sem kapunk, emiatt nem is próbálkozunk. Tény, hogy az NKA Szakmai Kollégiumától az utóbbi években kaptunk támogatást.

- Összesen mennyi pénzbõl hozod létre a fesztivált?

- Hét-nyolcmillió a költségvetésünk, s az idén öt-hat forrásból szedtük össze.

- Mit hozhat a jövõ? Úgy hírlik, a kastélyt másra és másképp akarják használni a tulajdonosok, mint eddig - bár szentül megígérték, hogy a zongorafesztivál marad.

- A jövõvel kapcsolatban egy biztos pontot látok eddig, azt hogy a kastélyból és területérõl ki kell költöznie a Gyermekvárosnak. Mindenféle híresztelések elhangoznak a nagy projekttel kapcsolatban, sok ember sokfélét mond. Azt hiszem, errõl az illetékeseket kellene megkérdezni. Azt azonban nem lehet vitatni, hogy a fesztivál már tíz éve mûködik, sok ezer embert vonz, akik jó koncerteket szeretnének hallani. Abban pártoktól függetlenül mindenki egyetért, hogy a környéken ez az egyetlen megvalósult rendezvény, és mindenkinek fontos, hogy folytatódjék. De én is végiggondolom, miben kellene változtatni, mit szeretnék a továbbiakban. Hagyok magamnak egy kis idõt.

- Mi változott tíz év alatt? A technika, a szervezés, a mûvészeti élet, a szponzoráció?

- Mindegyik, és ráadásul még az idõjárás is. Ez az idõszak korábban száraz volt, négy éve már sokkal több zavart okoz az esõ. Nagy változás, hogy a kastélyból kiköltözik az iskola, bezár az étterem, nem lesz iroda - semmi nem lesz egyelõre. Új polgármester dolgozik Tiszadobon. Csökkent a kultúra támogatása, ugyanakkor jóval több a fesztivál. A zene iránti érdeklõdés nem csökkent, sõt. Nagyon sok a belefektetett munkám, és itt mindenki jól érzi magát, de kérdés, megéri-e nekem, ha az ország még ezt a kicsi pénzt sem tudja összeszedni rá.

- Személyes terveid, vágyaid?

- Karriervágyaim nincsenek, valójában sohasem voltak. Szívesen megyek, ahova hívnak, de ma már nem gondolom, hogy az a fontos, hol és mennyit játszik az ember. A zenével szeretnék egyre mélyebben foglalkozni, és kihozni magamból a legértékesebbet. Jó volna elmélyülni valamiben. Egy koncertre hónapokig készül az ember, hogy azután egyszer eljátssza a mûsort. Lehet, hogy nem az az este lesz a legjobb -a színészek sem feltétlenül a bemutatón a legjobbak, de õk érlelhetik a szerepüket. Egy mûsornak sok hangversenyre lenne szüksége, hogy kifuthassák magukat a darabok.

Hauser Adrienne Bogányi Gergellyel az idei tiszadobi zongorafesztiválon Racskó Tibor felvétele