A Távközlési Zenei Alapítvány Kuratóriuma úgy döntött, hogy augusztus elsejétõl Keller András Liszt-díjas hegedûmûvész tölti be az éppen százéves Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar zeneigazgatói posztját. A kuratórium márciusban írta ki a pályázatot, a határidõ április 15. volt. A májusi eredményhirdetést követõen június 4-én sajtótájékoztatón mutatkozott be az új zeneigazgató az új programmal, augusztusban indult a hivatalos munka, és szeptember óta már koncertezik az új vezetésû zenekar. Vajon hogy bírja ezt a tempót egy olyan muzsikus, aki egyébként is rendkívül szerteágazó mûvészeti tevékenységet folytat?

- Azután, hogy volt koncertmester, szólista és húsz éve megalapította a Keller Quartettet, továbbá mesterkurzusokat tart, fesztivált szervez, zenekart alapít, már csak egy kihívás maradt, a vezénylés?

- Ahogy múlnak az évek, mind erõsebben érzem fantasztikus tanáraim hatását, örökségét, Kovács Dénes, Rados Ferenc, Kurtág György és Végh Sándor szellemét, és egyre nagyobb bennem a késztetés, hogy mindent átadjak, amit tõlük tanultam. Kétféle zenész van: aki magát igyekszik kifejezni egy mûben, és aki a mûvet fejezi ki saját eszközeivel. Mindinkább az utóbbira törekszem.

- Más szemmel fordul egy darabhoz karmesterként, mint hegedûmûvészként?

- Nem. Igyekszem felfedezni és megismerni a mûveket.

- Mégis: a helyzet hasonlít ahhoz, amikor egy színész egyszer csak rendezésre adja a fejét. Talán így jobban rálát az egészre, markánsabban tudja kifejezni a darab üzenetét. Vélem, ezért próbálja ki magát így is.

- Igaza van. Nagyon érdekel ez a megközelítés, de számomra ez elsõsorban mûvészi ambíció.

- 2003-ban fogott elõször pálcát a kezébe az Orchestra di Padova e Veneto élén.

- Azóta dirigáltam a Kremerata Balticát is, itthon pedig a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokat.

- Miért pályázta meg a Telekom zeneigazgatói posztját?

- Ez a zenekar sokkal nagyobb mûvészi potenciállal bír, mint amilyen jelenlegi presztízse a zenei életben. Ezt szeretném bebizonyítani.

- Új karmester, új koncepció. Tervez változtatásokat?

- Meglehetõsen nehéz helyzetet találtam, megkövesedett struktúrát, fix állásban alkalmazott zenészeket, mindenféle minõségi hierarchia nélkül. A hangversenymester, a szólamvezetõk, a legjobb muzsikusok és a szerényebb képességû zenészek fizetése között jelentéktelen a különbség, ami teljesen ellentmond a versenyszellemnek, és nem tükrözi a mûvészek közötti minõségi és kockázati különbségeket. Az egészséges versengésre szükség van, az kihívás, inspiráció, ami jobb munkára ösztönöz, keményebb erõfeszítésre sarkall. Nem a kényelem a legjobb állapot a zenész számára.

- Hogy kíván ezen segíteni? Lesznek próbajátékok? Kicseréli a tagok egy részét?

- Nem hiszek a próbajátékban. A meghallgatás olyan stresszes állapotot eredményez, amely megbénítja a muzsikust. Inkább a folyamatos kiválasztódásban hiszek. A zenekar repertoárján eddig romantikus mûvek szerepeltek, ami, valljuk be, egy idõ után hajlamossá tesz az elnagyolt, rutinszerû játékra. Ezért most Haydn- és Mozart-darabokat tûztem mûsorra. Meg is kaptam, hogy egy újabb kamarazenekart akarok létrehozni. Nem így van. Mozart és Haydn a legjobb iskola: amellett, hogy a legnagyobbak, és mindenképp játszani kell õket. De a finom, precíz muzsikáláshoz megkerülhetetlen szerzõk.

- Nem lesz könnyû dolga - hiszen ma semmi nem könnyû a zenei életben.

- Méltánytalanul, mert Magyarország legjobb nagykövete a világban mindig a kultúrája volt, ezen belül is zenemûvészete. Olyan érték ez, amelyet meg kellene õrizni, de inkább az elsorvasztása folyik. Idõnként azt mondja valaki, hogy nem kell ennyi zenekar, elég kevesebb. Miért? Mihez képest? Még soha nem hallottam, hogy nem kell ennyi focicsapat, zárjunk be néhány klubot. A zenében kicsivel több az eredményünk, miért épp ezt kell nyesegetni? Több megmérettetési lehetõség kellene. Noha majd' tíz évig voltam a Fesztiválzenekar koncertmestere, mégis eszembe jut: vajon tényleg csak nekik kell eljutni a világba? Számos más együttes is megérdemelné az esélyt, és ebben támogatni kellene õket.

- A Telekom Szimfonikusok mögött azonban egy hatalmas vállalat áll, az együttesnek nyilván nincsenek anyagi gondjai.

- Nem így van. A zenekart nem a Magyar Telekom Nyrt., hanem a Távközlési Zenei Alapítvány mûködteti, nagyon szerény anyagi eszközökkel. A nagyvállalatoknak pedig, lássuk be, nem érdekük támogatni a kultúrát

- Mert nincs semmi elõnyük belõle?

- Igen. Szükség lenne mecénástörvényre, különben minden összeomlik. Az állam kivonul a támogatásból, a cégek viszont nem vonulnak be, mert nem szabályozza kedvezõ rendelet a mecenatúrát.

- Mihez fog elõször a saját zenekaránál?

- Szeretném zenével orvosolni a bajokat. Hiszek abban, hogy a zenész elsõsorban zenész, és minden más ezután következik. Ez a muzsikus alapvetõ életérzése, amit azonban az élethelyzetek szükségszerûen eltorzítanak. Aki kisgyerekként eldöntötte, hogy muzsikálni fog, missziónak tekinti egy életen át. Képzettségtõl, szerencsétõl, tehetségtõl függõen persze más-más sors jut mindenkinek, de a kiindulási pont azonos. Erre lehet alapozni. Felszínre lehet hozni azokat az elemi érzéseket, amelyek az évek során sokaknál homályba vesznek. Nyilván lesz, aki képtelen megújulni, mert nem akar, vagy nem hajlandó együttmûködni - velük nincs mit kezdeni. De az esélyt mindenkinek szeretném megadni. Nem akarok minõségi vérátömlesztéssel indítani. Örököltem egy zenekart, amely nagyon rossz helyzetbe jutott. Éppen ezért fontos, hogy megtörténjen az egészséges önkiválasztódás, és legyenek olyan vezetõ mûvészek, akiken a zenekar léte múlik. Ennek a csoportnak lényegesen magasabb jövedelmet kell adni, mert ha õk nincsenek, nem is lehet zenekarról beszélni. Ez nem minden nézõpontból kellemes, de a zene nem demokratikus, hanem arisztokratikus, hierarchikus. A szólamvezetõknek jóval komolyabb felelõsséget kell viselniük a zenekarban. Sokan félnek attól, hogy nem fognak nekem megfelelni, de ezt senki nem tudhatja elõre. A pszichés görcsök nem segítenek.

Sajnos a zenészek körében ugyanaz a szétforgácsolódás jelenik meg, mint másutt. Mindenki ezer dologba kap, és egyikben sem teljesít száz százalékosan. Kis kamarafelállások során tudok beszélni a darabról, ismerkedem a zenészekkel. Ezeket lehet baráti és nem vizsgalégkörben megvalósítani. Lehet látni, ki mennyire kommunikatív a zenében, mert a zenekarban erre van szükség. Nem feltétlenül virtuózokra, hanem érzékeny muzsikusokra, akik szívbõl tudnak játszani. Célom, hogy olyan zenekarrá tudjam változtatni az együttest, amelyben szívbõl játszó zenészek muzsikálnak, ahol lélekbõl szól a hang. Amitõl tartok, az a pénz. Nem tudom átugrani a hiányzó több százmillió forintot. Igyekszem több forrásból pénzt szerezni, ügyelni, hogy minden fillér racionálisan legyen elköltve, és minden bevételi lehetõséget meg kell vizsgálnunk.

- Bravúros gyorsasággal hirdette meg az évadot.

- Meg tudtuk hirdetni a két fõ bérleti és a két ifjúsági sorozatunkat. A kamarabérletet és egy számomra nagyon fontos továbbit csak késõbb tudjuk kidolgozni, erre eddig nem jutott idõ. Még ennyit is csodának tartok tíz nap alatt.

- Nem is akármilyen programmal és vendégekkel: a Fischer Annie-bérlet csupa Haydn- és Mozart-mûbõl áll, a Bartók-bérlet Beethoven, Schubert, Brahms, Ravel, Wagner, R. Strauss, Bartók és Górecki darabjaiból.

- Az elsõ egy hároméves program, amelynek keretében Mozart összes zongoraversenye elhangzik, míg a Bartók szimfonikus bérlet. Górecki 3. szimfóniáját tudomásom szerint eddig nem mutatták be itthon. Tervezek még egy Bach és a 20. század címû sorozatot Simon Albert emlékére az Olasz Intézetben, hogy jelentõs mértékben jelenjen meg a kortárs magyar zene is. Nem tudom, mennyi lesz a pénz, de én nem tudom a pénzhez szabni programot, csak fordítva: a programhoz kell megpróbálni pénzt szerezni.

- Ezek szerint nem épít a zenekar eddigi, romantikus repertoárjára. Lesz hát mit tanulniuk.

- Ezt jelenti a változás. Ezt tûztem ki célul pályázatomban is: jelentõs mûvészi perspektívát szeretnék adni az együttesnek, megemelni a presztízsét, nagyságrenddel növelni szakmai színvonalát, beemelni a nemzetközi koncertéletbe. Meg kell jelennünk a CD- és DVD-piacon meg a médiában, erõteljes és önálló arculatot kell teremtenünk, hogy új közönségrétegeket nyerhessünk meg.

- A komoly célok mellé nagy nevek társulnak, rangos vendégekkel hirdette meg a bérleteket.

- Nagyön örülök, hogy elsõ szóra vállalt fellépést Kocsis Zoltán, Ránki Dezsõ, Várjon Dénes, Jevgenyij Koroljov, Juliane Banse. Ezzel a bizalommal élni kell, ám meg is kell neki felelni. Ezt a zenekar is bizonyára érzi.

- Ennyi munka mellett mi lesz a Várjon Dénessel közös Végh-projekttel?

- A Végh Sándor Zenei Estek hatalmas sikerrel zajlottak a Zeneakadémián, folytatni szeretnénk. Elégedett voltam, mert igazi kamarazenélést folytattunk, nagy látogatottság mellett, noha reklámra nem telt. Úgy kezdõdött, hogy Végh Sándor lánya, Alja megkért, apja halálának 10. évfordulója alkalmából alapítsak zenekart Végh Filharmónia néven. Várjon Dénessel alapítottuk meg a zenekart, amelyben hatalmas szakmai és üzleti siker lehetõsége rejlik. Végh Sándor tevékenysége mentén haladunk, azaz a kamarazenekari, zenekari és tanítási tevékenységet is folytatjuk, utóbbit mesterkurzusok formájában. Ez pillanatnyilag egyedülálló modell, és mint ilyen, komoly vállalkozás. A zenekart úgy képzeltük el, hogy a Weiner-Szász Zenekar kiegészül a fiatal kvartettnemzedék legjobb tagjaival. Mivel azonban ennek sincs meg az anyagi bázisa, itt is befektetõre, támogatásra várunk. A tervek készen állnak. Külföldön egyszerûbb lenne, de szeretném, ha itthon valósulna meg. Az elsõ Végh-koncert már áll a lábán, ezen Várjon Dénes kezdeményezésére Veress Sándor születésének századik évfordulójára emlékezünk november 26-án, Heinz Holliger vezényletével, majd nagyszabású kamaraest következik.

Urbán Ádám felvétele