Karmester. Orosházán született 1937. szeptember 21-én. Tanulmányait 1956 és 1963 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés és karmesterképző szakán végezte, Viski János és Kórodi András növendékeként, később Weimarban és Leningrádban képezte tovább magát, többek közt Arvid Janszonsz volt mestere. 1963/64-ben a Magyar Állami Operaházban, 1965-től 1967-ig a KISZ Központi Művészegyüttesénél karmester. 1967 és 1972 között a Soproni Zeneiskola és a Győri Zeneművészeti Szakiskola igazgatója, 1972-től a Zeneműkiadó zenei szerkesztője. 1973-ban a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar karmestere, 1975-től 1984-ig a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője, 1984 és 1988 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének vezető karmestere. 1988-tól 1991-ig az Operaházban karmester, 1991-től a Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumának tanára, a győri és pécsi tagozat zenekarának karmestere. Sok egyéb tisztsége között volt a Népművelési Intézet felsőfokú karmesterképzőjének vezetője, a KÓTA zenekari bizottságának alelnöke, a soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar karmestere, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar igazgatója. Öt hanglemeze jelent meg. Kutatja a régi magyar városok zenéjét, közreadta Andreas Rauch műveit, és tanulmányt írt a zeneszerzőről. 1968-ban a római Santa Cecilia Karmesterversenyen diplomával ismerték el teljesítményét. Liszt-díjas.