- Bizonyos kérdéseket fiatalon kell rendbe tennünk, s aszerint kell élnünk életünket -hogy azután hatvanévesen már operettet írhassunk... Ami pedig a zenei indíttatást illeti: számos kórusművem keletkezett az utóbbi években, nemrég pedig elkészült első szimfóniám felvétele a Magyar Rádióban, s ez feltöltött. Szeretném tehát most egyszerre kipróbálni ezeket az együtteseket oratorikus műfajban.

- Emlékül... című szimfóniád engem is megragadott. Örülök, hogy ösztönzően hatott rád a megszólalása, nemegyszer megesik ugyanis, hogy nagy apparátusú műve hallatán meghasonlik vele a szerző. Azt hallottad hát, amit elterveztél?

- Nagyrészt igen. Kisebb részben nem, ennek tanulságát kívánom további darabokban levonni.

- Mi a latin szövegválasztás oka? Az, hogy általánosan ismert tartalom legyen, vagy nem volt kedved egyedi költői műhöz nyúlni, netán a holt nyelv elidegenítő távolsága is közrejátszott?

- A nyolcvanas évek vége óta divatban volt a latin textus, s ennek az utóbbi időkben alakult ki ellenszele. Én már arra válaszolva nyúltam ismét a latinhoz. Egyúttal szeretném, ha a darab különbözne a latin gyászmise-szöveg hagyományosnak mondható feldolgozásától. Más zenei anyaggal párosítom a szöveget. A cappella műveimben is eltávolodtam a kodályi-bárdosi hangtól egy maibb, észak-európai irányába, Arvo Pärt felé.

- Mi vonz a pärti hangzásvilágban?

- Az, hogy legalább egy időre megteremti az állandóság illúzióját. Erre kevés szerző és mű képes. Kompozíciós módszere, a tintinnabuli is hat rám: e szó harangocskákat jelent. Két szólamtípusból keveri ki hangzásvilágát: egy dallami szólamból, amelynek neve Melodic, a másik egy hármashangzatból kialakított Tintinnabuli. Pärt zenei gondolkodásának a korábbi hagyománya a 17. században, Victoriánál szakadt meg. S ez Requiemem másik gyökerére mutat: e műfajbeli legkedvesebb darabjaim ugyanis Victoria és Ockeghem tollából származnak. A 20. századból Stravinsky és Ligeti Requiemje irányadó számomra, kis mértékben még Pendereckié, továbbá Sumera és Andriessen zenekari művei.

- A cappella kórusműveid és szimfóniád mintha két különböző stiláris vonzódású, sőt alkatú komponistát mutatnának. Ha most összeereszted e szembenálló világokat, milyen eredmény jön létre?

- Erre én is kíváncsi vagyok... Egyébként az említett kétféleség szimultán jelentkezik nálam, hiszen vesperásomat és a zenekari művet egy időben írtam. A latin szöveg és a kórus távolságtartóbb zenei anyagra épül, a drámaibb zenekari tételek fejlesztéses technikával szövődnek. Még nem tudom, taszítja vagy épp kiegészíti egymást ez a két karakter. A kettősség a tételtípusokat is meghatározza: a fejlesztésesek mellé statikusakat állítok. A zenekari közjátékokat szánom statikusnak. A megszokott hangvételeket kerülöm, így például a Dies irae a statikus tételek közé tartozik. Az összességében hatvan-hetven percesre tervezett darabból eddig mintegy negyedórányi készült el, mégpedig a zenekari közjátékok, tehát a statikus szakaszok közül. Viszonylag nagy létszámú kórust foglalkoztatok, mert lesz 22 szólamú része isa partitúrának, s ha minden szólamot csak3 fő énekel, már az is 66 ember. A zenekar kisebb, mint amilyet a szimfóniában használtam: kettős fák váltóhangszerekkel, négy kürt, két trombita, három harsona, tuba, három ütős és üstdob, hárfa, cseleszta és vonóskar. Tervezek továbbá egy alt és egy bariton szólistát, szerepük még tisztázandó.

- Imponáló, hogy bő órányi kompozícióban gondolkozol. Ma ez nem jellemző. Az ilyen terjedelmű újkori zenedarabok másként kezelik az időt, mint azt a zenetörténet különböző korszakaiban és stílusaiban megszoktuk.

- Ebben külső szempontok is közrejátszanak: kisebb apparátusú és rövidebb darabot inkább előadnak. Ugyanakkor stiláris kérdés is: egy szeriális mű lehet igen tömör, de például Pärt zenéje tágabb időbeni kiterjedést követel meg, 50 másodpercben értelmezhetetlen. Nem hiszek az időtartam méregetésében: 80 év alatt az egyik ember esetleg csak 15-öt, egy másik akár 180-at is leél. A fizikában ρ-val (rhó-val) jelöljük a sűrűséget. Valami ilyesmi kellene a zenében is, egy arányszám, mint a sebességben a km/h. Az emberek szomjaznak a tágasságra, vissza fog állni ez az igény.

- Mire lesz igény: a 19. század egész estés oratóriumainak "feszes" tágasságára, vagy a20. század távoli kultúrákba nyúló, "nyugodjanak bele, hogy semmi nem történik" érzetére?

- A kettőnek az ötvözetét szeretném nyújtani: feszes rendben tartott nyugalmat. Amit eddig kórusra írtam, szeretném zenekaron kipróbálni és fordítva.

- Csak ezen a művön dolgozol?

- Nemrég fejeztem be egy orosz nyelvű Miatyánkot a Szt. Efrém Bizánci Férfikarnak, a Victoria Kamarakórus és egy kamaraegyüttes számára misét komponálok, Selmeczi Györgynek egy zongora-, Matuz István 60. születésnapja alkalmából pedig egy fuvolaművet is írok, s a kis- és nagyjátékfilmek kísérőzenéi is egyre komplexebb feladatok elé állítanak.