Az első Schleswig-Holstein-Sonderburg-Plön herceg által a harmincéves háború idején épített -ma egy világhírű optikai cég akadémiájaként működő -kastély szolgált helyszínéül július 15-én annak a szimpóziumnak, amely Magyarország szerepét méltatta a német egyesítésben, s amelyen a magyar kormány képviselői mellett olyan neves személyiségek is részt vettek, mint Hans-Dietrich Genscher, akkori német külügyminiszter vagy Friedrich Schorlemmer teológus, a nyolcvanas évek NDK-jában kivirágzó demokratikus mozgalmak alapító tagja. Ám a minket illető sok elismerés után a magyar kultúrpolitika is a köszönet gesztusát gyakorolta: Hiller miniszter ugyanaznap este a lübecki Zenei és Kongresszusi Csarnokban a Pro Cultura Hungarica-díjat nyújtotta át Rolf Becknek, a Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál intendánsának. Az ezután következő hangverseny - a Musikfestival nyitókoncertje - műsorán pedig a közép-európai zene, az osztrák és a magyar zenekari irodalom egy-egy kimagasló alkotása szerepelt: Bartók Zene húroshangszerekre, ütőkre és celestára című kompozíciója, illetve Bruckner 4., "Romantikus" szimfóniája. A 3sat kulturális tévéadó élőben is közvetítette a hangversenyt, melyen az NDR Szimfonikus Zenekarát az együttes vezető karmestere, Christoph von Dohnányi vezényelte, mintegy személyében is hidat képezve a két régió, az észak-német és a közép-európai között. És ahogy Bartókot, úgy Brucknert is tántoríthatatlan puritanizmussal dirigálta a mester: precízen, sallangtalanul - amúgy észak-német módon

- Nagyapám jobboldali, konzervatív volt, én inkább tartom magamat baloldalinak és liberálisnak - jelentette ki Christoph von Dohnányi a magyar újságírók szűk csoportja előtt, amelynek tagjait a fent említett hangverseny délelőttjén fogadta tartózkodóan elegáns otthonában. Az exkluzív találkozást az előkelő hamburgi villanegyedben a világhírű karmester nagy tisztelője, Pröhle Gergely szervezte meg, aki nemcsak kulturális államtitkárként tett sokat a Dohnányi-kultuszért, hanem jelenleg is: tanácsadójaként annak a német energiaszolgáltató cégnek, amely a Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál idei "vendégország"-programját, a Hörbar Ungarnt is szponzorálta. És míg a Maestro a rövid, de kötetlen kerti beszélgetés során újból és újból Bruckner zenéjének modern, előremutató vonásait magyarázta, addig a zeneileg is pontos ítéletű Pröhle a Dohnányiak politikai hányattatásaira emlékeztetett minket. Valószínűleg nem utoljára, mivel e szerteágazó család történetével sem Magyarországon, sem Németországban nincs még kellően tisztában a közvélemény. Ahogyan Dohnányi Ernő zenéjét idehaza még mindig valamiféle politikai "gyanakvás" övezi, úgy fia, Hans von Dohnányi mártírhalálát - a Stauffenberg-féle Hitler-ellenes összeesküvésben való érintettsége egyenes következményeként - mintha a németek történelmi tudata nem tartaná nyilván a maga értékén. Hogy mást ne mondjak: Christoph von Dohnányit az NDR kommentátora Dohnányi Ernő fiaként (!) emlegette a fesztivált nyitó hangverseny közvetítésének szünetében

Szarvashiba, s éppen Észak-Németországban, amelynek mind zenei, mind politikai életére döntő hatást gyakoroltak a Dohnányi fivérek az elmúlt évtizedek során. Úgy tűnik, Christophot és Klaust (Hamburg egykori szociáldemokrata polgármesterét) puritán szemérmük túlságosan is visszatartotta attól, hogy apjuk hősi szerepvállalásával hivalkodjanak.

Ez a puritanizmus hatja át Lübeck légkörét is, ellenére minden, évszázados "hanzeatikus" jómódnak. Az észak-német emberek understatement-józansága pedig olyannyira különbözik a mi közép-európai mentalitásunktól, hogy némi iróniával azt mondhatnánk: itt már szeretni is tudnak minket!A világörökség részét képező, középkori-reneszánsz városkában lépten-nyomon szembetalálkozhattunk a Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál idei díszvendégével, tematikus "súlypontjával" vagyis Magyarországgal. Hol plakáton, hol kirakatban, hol "csupán" kereskedelmi csomagolópapíron. De még az itteni híres marcipánból készített magyar zászló is ránk gerjesztette a lübeckiek étvágyát

Pedig a magyar gazdaság nincsen olyan súllyal jelen a térségben, hogy vonzó partnerré tehetne bennünket e rangos fesztivál számára. A magyar zene és a magyar zenész az, amely és aki ma eladható portéka a schleswig-holsteini kulturális piacon. És úgy tűnik, jó portéka, mivel a hét héten át zajló és vagy 150 eseményt számláló Musikfestival azzal a minden eddigi rekordot megdöntő számadattal büszkélkedhetett, hogy a nyitónapjáig már eladott 120 ezer jegyet. A magyar gazdaság közreműködését pedig egy-egy magyarországi német cég támogatása helyettesítette, mint ahogyan elkélt a magyar állam által felajánlott, mintegy 45 millió forintnyi teherviselés is (ez utóbbi, a cserébe kapott reklámhoz képest, igazán szerény mértékűnek mondható).

A több mint húsz éve alapított Schleswig-Holstein Musikfestival mind kiterjedésében, mind finanszírozásában kiemelkedik a német kulturális eseménysorozatok közül. Hanza-polgárok öntudata hozta létre, ami azt is jelenti: az állami, pontosabban tartományi támogatás a nyolcmillió eurós összköltségvetésnek csupán húsz százalékát fedezi. Ebből nem is futja többre, mint a mesterkurzusokra (ottjártamkor éppen a Magyarországról emigrált neves müncheni professzor, Adorján András tartott fuvola mesterkurzust a lübecki zeneművészeti főiskolán), az újonnan alapított Lübeck-Travemünde-i kórus-akadémiára, valamint a világhíres zenekari akadémiára. A voltaképpeni művészeti események anyagi bázisát, vagyis az összköltségvetés fennmaradó 80 százalékát mindazonáltal magának a fesztiválnak kell előteremtenie: míg a büdzsé 46 százaléka a jegyeladásból folyik be, addig a maradék egyharmadot szponzorok biztosítják. Nem tévedés: mintegy 130 kis-, közepes és nagyvállalat szponzorálja ezt az óriásfesztivált, miközben ugyanők ellenszolgáltatásként persze nem csupán kinyomtatott logót kapnak, hanem valódi reprezentációs lehetőséget is, és - ami a legfontosabb - presztízst!

A finanszírozási modell mellett a fesztivál másik különlegességét a helyszínek adják: egyrészt az eseménysorozat a tartomány határain túlra, Alsó-Szászországra, sőt Dániára is kiterjed. Másfelől a koncertek túlnyomó többsége nem hangversenytermekben, hanem ipari csarnokokban, hangárokban, de leginkább mezőgazdasági épületekben -csűrökben, pajtákban, istállókban - zajlik. A rendhagyó környezet pedig megteremti az új közönséget és az újszerű hangversenyprogramot is. Július 16-án például Wotersen kastélyának lovaglócsarnokában az amerikai zongorista fenegyerek, Tzimon Barto lépett fel. (A helyszín televíziózástörténeti jelentőségű: itt forgatták a "Guldenburgok öröksége" című örökzöld filmsorozatot.) És míg a közönség egyik része csak a lovaglópajtában megszorult rekkenő hőségtől ájuldozott, addig másik fele a művész dagadó izmaitól is. Hisz Barto arról ismert, hogy a zongora mellett a body buildingben is gyakorolja magát; mindeközben öt nyelven beszél, olvas görögül, latinul és héberül, valamint könyvet is megjelentet, s évek óta egy monumentális irodalmi cikluson dolgozik. Lehet Tzimon Barto játékmódját extravagánsnak mondani. És nem állítom, hogy ezen a hangversenyen minden egyformán jó volt, Beethoven op. 10-es F-dúr szonátája például kifejezetten csapnivalóan szólalt meg. Ugyanakkor Chopin Grande Polonaise brillante-ja vagy a ráadásként adott - a fesztivál vendégországának hódoló - 2. Liszt-rapszódia nem hagyott kétséget Barto pianisztikus képességei felől. A műsor gerincét alkotó Rameau-darabok pedig, amelyeket a művész a csembalisták kopár börtönszigetéről a zongorabillentyűzet gálánsan indázó őserdejébe menekített át, tanúbizonyságát adták, hogy Barto nemcsak a maga testét építi, hanem - rendkívüli billentéskultúrájával - mások lelkét is.

Különleges a helyszíne ("koncertcsűr") a fentebb már említett zenekari akadémiának is, amelyet még Leonard Bernstein hívott életre, de amely már évek óta Christoph Eschenbach vezetése alatt áll. Munkájába a némiképp ugyancsak "észak-német zeneiségű" Eschenbach idén olyan neves kollégáit vonta be, mint Fischer Iván, Kocsis Zoltán vagy Thomas Hengelbrock. A salzaui kastély csodálatos környezetében nyolc héten át tartó -s ezáltal a résztvevő fiatalokat valódi "életközösséggé" (Eschenbach) is kovácsoló -akadémiára most először, rendkívül igényes előválogatás után, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem két hallgatója, Bacsovics Nóra és Bartek Zsolt is bekerült. Batta András rektornak pedig, aki maga is ott vendégeskedett a fesztiválon, föltett szándéka, hogy a jövőben még hatékonyabb toborzást folytasson a zeneakadémiai hallgatók körében e rangos nyári akadémia számára. (A Schleswig-Holstein Fesztiválzenekar és-kórus Thomas Hengelbrock vezényelte, szeptember 1-jei zeneakadémiai hangversenyéről, amelynek műsorán Haydn Teremtése szerepel, a Muzsika Hangverseny-rovatában is olvashatnak majd. - A szerk.)