"Semplice" - hallom még mindig figyelmeztetésed a Zeneakadémia XII-es tantermében, ha olykor-olykor túlzásba estem egy mű előadásakor. Megpróbálok tehát most is "semplice" maradni, hogy a kedvedre tegyek, mert tudom, nem szereted, ha ünnepelnek. De hát ki érdemelné meg jobban a méltó ünneplést, ha nem Te, aki hatvan év során számtalan muzsikust tanítottál a szépre, igazra, ízlésre, az értékek megőrzésére, a hamisak elvetésére!

Tőled tanultuk, hogy az előadóművész feladata mindenekelőtt a szerző iránti alázat. Mi a zeneszerző médiuma vagyunk, soha nem kerülhetünk a mű elé. Ezt nem csak a tanteremben tanítottad, de gyönyörű koncertjeiden meg is valósítottad. Olyan darabokat, mint például Schumann Kinderszenenje, Mozart h-moll adagiója vagy Debussy Prelűdjei, azóta sem hallottam olyan megkapóan-szépen, mint Tőled. A Rád jellemző gyönyörű, éneklő, telt, de mégis áttetsző zongorahangzást Rajtad kívül talán csak mestered, Dohnányi Ernő felvételein véltem felfedezni.

Tanításod másik alapvető "Leitmotiv"-ja: a darabok mélyebb megértéséhez szükséges elemzés. Szerencsénkre idevonatkozó gondolataidat írásban is megfogalmaztad, melynek hasznát a jövő zenészgenerációi egy "Zempléni-breviárium"-ban látják majd. Ebben fog helyet kapni többek között J. S. Bach 30 invenciójának analízise, a Szegedi Konzervatóriumban elhangzott előadássorozatod a tanulásról, és Bartók Improvizációinak briliáns szerkezeti - ugyanakkor irodalmi értékű - elemzése is.

Ez utóbbit egy magyarul kiválóan beszélő volt japán növendéked mutatta meg nekem a legutóbbi Bartók Szemináriumon, e szavak kíséretében:

- Zempléni tanár úrtól kaptam ajándékba... NAGY TANÁR...

Mindnyájan, akik nálad tanulhattunk, ugyanezt gondoljuk.

Isten éltessen még sokáig!

Szeretettel ölel

Imre