|
- Úgy tudom, a három Bartók-zongoraverseny régóta szerepel a repertoárján, Pierre Boulez vezényletével játszotta őket.
DANIEL BARENBOIM: Nem, a másodikat sosem játszottam, azt csak dirigáltam. Túl kicsi hozzá a kezem.
- Vajon mennyire magyar Bartók zenéje? Mi, magyarok sokáig azzal áltattuk magunkat, hogy Bartók-ügyben mi vagyunk az autentikusak, mégis időről időre megvilágító erejű interpretációkkal találkozunk nem magyar előadóktól. Bartók nemzetközibb volna, mint gondolnánk?
- Tudja, ezzel mindenütt így vannak. Minden zeneszerző, aki valamilyen formában kapcsolódik a nemzeti zenéhez, ugyanígy hat a közönségére. A franciák például azt gondolják, Debussyt és Ravelt csak ők képesek jól játszani. A spanyolok szilárdan meg vannak győződve róla, hogy Albéniz és de Falla kizárólag az ő terrénumuk. Ez nem igaz, Albéniz zenéjét a legjobban Artur Rubinstein játszotta. Egyébként a németek is azt hiszik, hogy Brahmsot meg Beethovent ők játsszák a legjobban. Ez mind-mind nem igaz. Minden zeneszerző - persze itt most a nagyokról beszélek - időtlen zenét ír, ugyanakkor pedig valamelyest országához, nemzetéhez és nyelvéhez is kötődik. E kötődés mértéke nagyon különböző lehet. Beethoven esetében például nemigen érezzük, Bartókéban annál inkább. Beethoven zenéje nem kötődik olyan nyilvánvalóan a németekhez, mint Bartóké Magyarországhoz, a magyar kultúrához és a nyelvhez, vagy Albénizé Spanyolországhoz. Szerintem ha az ember külföldiként kerül kapcsolatba egy zenével, nagyon lényeges, hogy kíváncsi legyen, hogy meg akarja érteni az illető szerzőt és zenéjét. Ez persze közhely, hiszen ha ez nem lenne természetes, mindenki csak saját országa zenéjét játszhatná - képzelje el, hogy én csak argentin zenét játszanék, mert ott születtem... Számomra az katasztrofális lenne! Szóval az ember legyen kíváncsi. És én mindig kíváncsi voltam, mindig szerettem volna tudni, mitől olyan Bartók, amilyen, és miért olyan a zenéje. Mi benne a jellegzetesen magyar vonás.
- Ön sok szerzőtől játszik és vezényel teljes ciklusokat. Vajon mi a helyzet Bartókkal? Az ön számára fontos-e a teljes életmű ismerete ahhoz, hogy annak bizonyos darabjait műsorára tűzze?
- Hogyne, ez fontos, hiszen nagyok a különbségek például a korai és a kései Bartók-művek között. Az 1. zongoraversenyt és a Zenét húroshangszerekre, ütőkre és celestára meg, mondjuk, a Hegedűversenyt egy világ választja el egymástól. A fejlődést és a különbségeket a vonósnégyesek mutatják meg legjobban, ezeket mindenképpen ismernie kell az előadónak. Aki csak a Concertót ismeri vagy a 3. zongoraversenyt, annak meglehetősen korlátozott elképzelései lehetnek Bartók zenéjéről.
- Koncertjének műsora megváltozott: a Táncszvit és az eredetileg tervezett Schumann-szimfónia, a 4. helyett Bruckner 7. szimfóniáját hallottuk. A magyar közönség Bruckner iránti lelkesedése korlátozott. Miért őt választotta?
- Családi probléma miatt le kellett mondanom a múlt heti bécsi koncertjeimet, helyettem Pierre Boulez ugrott be, akinek ezért roppant hálás vagyok. Budapestre viszont mindenképpen el akartam jönni. Ezért aztán olyan művet kellett választanom, amely már "kézben volt". Ami meg magát Brucknert illeti, ő az egyik oka, amiért elkezdtem dirigálni. Az ő zenéje mindig is lenyűgözött, de mivel nem írt zongorára, és kamarazenét sem, vezényelnem kellett őt.
- Miközben vártam az interjúra, láttam, ahogy Barenboim órát ad önnek.
LANG LANG: Életreszóló élmény Daniel Barenboimmal dolgozni. Őt tekintem a legfontosabb mesternek, akitől tanulhattam, ráadásul olyan, mint egy második apa. Ha csak tehetem, kihasználom az alkalmat, hogy kikérjem a tanácsát.
- Vajon Bartók mennyire volt része kínai zongoratanulmányainak?
- Bartókot tizenöt évesen, már Amerikában tanultam. A Szabadban volt az első mű, aztán jött a többi: a Szonáta, és két évvel ezelőtt a 2. zongoraverseny, amelyet Barenboim felkérésére tanultam meg. Chicagóban játszottuk együtt. Nagyon féltem ettől a darabtól, mert szerintem a három zongoraverseny közül ez a legnehezebb. Legalábbis technikai szempontból.
- Az 1. és a 3. koncertet is játssza?
- A 3.-at már megtanultam, koncerten még nem játszottam, de otthon gyakorolom
|