Nagy öröm számomra hogy én köszönthetlek születésnapod alkalmából. Nagy öröm, és persze nagyon nehéz feladat is, mert azon gondolkodom, hogyan lehetséges néhány sorban megfogalmazni mindazt, amit a Te oly színes személyiséged képvisel számomra az élet hihetetlen körforgásában. Megpróbálom mégis, abban a reményben, hogy valamennyire talán sikerül.

Legkorábbi emlékem Veled kapcsolatban még zeneakadémista koromból egy mesterkurzusod, amelyen Mozart egyik szonátáját játszottuk Neked. Most is tisztán emlékszem, hogy egyszer csak úgy éreztem, mintha nem is kurzuson játszanék, tanár-diák felállásban. Percek alatt megteremtetted azt a tér- és idő-, egyáltalán: azt a jó értelemben véve határok nélküli végtelenség-érzetet, amely egész lényed esszenciája. Az időnélküliség alatt örök fiatalságodat is értem, amely állandó vibrálással párosulva ellenállhatatlanul köréd vonzza az embereket, fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Számomra mindig megható volt az a szeretet és törődés, amellyel a fiatal, még diák zenészek felé fordultál. Megszámlálhatatlanul sok, ma már nagy hírű muzsikus köszönheti Neked nemcsak azt, hogy zenei tudásodat átadtad nekik, de azt is, hogy segítségeddel a világ számos pontján vehettek részt kurzusaidon.

Emlékszem, később, amikor abban az örömben részesítettél, hogy együtt szonátázhattunk - akkor még fiatal, pályakezdő muzsikusként -, az együttjátékban közvetlenül is megtapasztalhattam különleges zenei adottságaidat. Soha nem fogom elfelejteni, milyen nagy élmény volt életemben először, Veled megtanulni és előadni számomra oly fontos műveket, amilyenek Bartók szonátái. Mindig úgy éreztem, Általad közelebb kerülök a forráshoz, a régi idők zenei gondolkodásához, amely számomra mindig is a legfontosabb volt. A hihetetlen kreativitás és fantázia, amely játékodat és egész zeneiségedet jellemzi, természetesen életed állandó kísérőjelensége is. Emlékszem azokra a késő éjszakába nyúló, finom vacsorák utáni jóízű beszélgetésekre, amikor életedről meséltél. Ilyenkor mindig úgy éreztem, mintha egy elképesztően kalandos, szerencsés fordulatokkal teli regény részese lennék. Elbeszéléseiddel szinte láttattad a történteket, és a filmkockák csak peregtek-peregtek...

Most, sok év távlatából visszagondolva más jelentősége van mindennek. Ma már tudom, hogy sorsunk történései, legyenek bár számunkra a legnagyobb boldogsággal megélt események vagy végigküzdött nagy megpróbáltatások, mind a továbblépés és a benne rejlő emberi fejlődés lehetőségét adják meg nekünk. Ebben Te örök példaképként állsz előttem azzal, ahogyan jelened történéseit mindig alázattal fogadtad el, úgy, ahogyan azokat az élet adta, és mindig a legjobbra fordítottad. Pedig történeteidből kiderült, mennyi nehézséggel kellett megküzdened ahhoz, hogy odaérkezhess, ahová sikerült eljutnod. Mégis, amikor hosszú évekkel később meséltél ezekről, a mindenkor jelenlévő csodafordulatok mellett valahogy eltörpült mindaz a sok megpróbáltatás, amelyen keresztülmentél, és egy hihetetlenül örömteli, szeretetteljes életkép rajzolódott ki mindebből.

Úgy érzem, ennél nagyobb művészet nem létezik e világban, hiszen minden más ebben gyökerezik, és ebből hajt ki. Ezért sok-sok mindenkivel együtt köszönöm Neked, hogy részesévé tettél a Te csodálatos életművészetednek, és kívánom, hogy Isten éltessen nagyon sokáig, mindannyiunk örömére.

Nagy szeretettel

Dénes