- Vokális kompozícióimat. Eddig főleg szopránra írtam, négy kamarakíséretes dalciklust - a legutóbbi negyven-, a többiek tízpercesek. Született nagyzenekari darabom és Fuvolaversenyem, s írtam sokféle kamarazenét.

- Akkor hát lássuk a bontakozás különböző fázisaiban lévő újdonságokat!

- Ismét kamaramuzsika következik. Harsona-zongora-mű, amelyet egy harsonás versenyre írok, tehát a fúvósnak kiemeltebb szerep jut, mint a billentyűsnek, továbbá egy kürt-cimbalom-duót, amelyben viszont egyenrangúak a hangszerek.

- Mi vonz a harsonához? Hiszen a Corpus Harsonakvartett számára már írtál - Fo(u)r Corpus címmel - művet, és az együttes szívesen is tűzi műsorára.

- Összefonódtam a rézfúvósokkal, baráti szálakon is, sőt már a Konzervatóriumban rezes osztályba jártam. Nincs bennem távolságtartás a rézfúvókkal szemben, nem írok mást számukra, mint mondjuk csellóra. Mára a harsonázás technikailag és zeneileg is fölülmúlta az előző korokat.

- Elismerem az általad említett fejlődést, de anélkül, hogy alábecsülném a harsonát, halkan megkérdezem: elérheti a zenélés szabadságának olyan fokát, mint a vonósok vagy akár a fafúvók?

- Valóban, nincs legatója. Ez még karmesterként a zenekarban is zavar, nem csak komponáláskor. Nem tudja például azonos minőségben átvenni a kürt dallamát. Olyan anyagot kell hát írni a harsonának, amely fekszik neki, hiszen sok egyebet tud: dinamikai skálája széles, a hanghosszúságból következő karakterképző képessége kiváló.

- Karmesteri tapasztalatod segít a hangszer jellegzetességeihez való alkalmazkodásban?

- Igen, de ezt szólódarab vagy kamaramű komponáláskor el kell felejtenem, hiszen a szokásos, olykor "buta" szólamoknál sokkal igényesebbet kell írnom. De hiszen hegedűversenynél sem a tuttista játszanivalóját vesszük alapul. Kaptam megrendelést timpaniversenyre, ott sem abból kell majd kiindulnom, amit a zenekari praxisból tudok az üstdobról. Hasznomra van, hogy a karmester szakon tanulok timpanizni, s noha megijedtem a felkéréskor, már vannak ötleteim. Fiatal vagyok, ebbe még belefér a tévedés is - olyankor persze nem adom ki a kottát a kezemből.

- Hány pár üstdobra írod a versenyt?

- Két párra. Nem akarom, hogy majomként kelljen rohangálnia a játékosnak a dobogón a hangszerek között.

- Visszatérve a harsonához: a zongorakíséretes darabban a hangszerkezelés különbözni fog a kvartettekbelitől?

- Egészen más lesz. S nem azért, mert itt szólisztikusabb a harsona, hanem mert sok idő telt el, máshol tartok, más ötletek foglalkoztatnak. A harsonakvartettem kevésbé beszédes, kifejező, nincs olyan mondanivalója, mint a vokális darabjaimnak. Az utóbbiaknál persze ezt részben a szöveg teszi, azért is választottam azokat a verseket. A kvartett játék volt a hangerővel, hangszínnel, a most készülő mű viszont expresszív szeretne lenni.

- A kürt-cimbalom-duó szokatlan összeállítás. Kedveled az efféle kuriozitást?

- Eleinte csupa szokatlant írtam. A konziban zongorista voltam, ezért főtárgytanárom, Kocsár Miklós megtiltotta, hogy zongorára komponáljak. Azzal indokolta, hogy mivel az megy magától is, sose fogom rendesen megtanulni a többi hangszert. Akkor mindenféle kombinációval megpróbálkoztam, így nekem már semmi sem különleges. Most egy előadópáros, Szakály Ágnes és Varga Zoltán kért darabot. Eddigi működésem során egyébként jellemző volt ez a "lyuktömködés": olyan hangszercsoportokra kellett komponálnom, amelyek nem rendelkeztek repertoárral. Akkor örültem, hogy írhattam, ma már nem csigáz fel az effajta különlegesség. S ha belegondolunk: amikor egy-egy meglepő hangszerpárosításra aránylag sok darab születik, érdekességét veszti, telítődik a "lyuk"...

- Attól tartasz, hogy a specifikus párosításokat csak a létrehozók személye tartja össze, s ha ők egy nap abbahagyják, a darab ködbe vész?

- Nem, hiszen ezek a művészek tanítanak is, s az utódokat is érdekelheti a keletkezett repertoár, ha jó.

- Eddigi legnagyobb szabású darabod a Fuvolaverseny, melyet átdolgozni tervezel. Miért és hogyan?

- Eszmélet című húszperces darabom még szélesebb apparátusra, nyolcvan fős zenekarra készült. Ezen két évig dolgoztam, a Fuvolaversenyen egy hónapig. Az utóbbi kevesebb és egyszerűbb zenei anyagot tartalmaz. A zenekari kompozíció sokrétűbb, formailag is bonyolultabb. A Fuvolaverseny első tételét rövidnek találom. Eddig nemigen nyúltam vissza már kész partitúráimhoz, most azonban jelentős minőségi emelkedést látok abban, ha nagyobb fantáziával újragondolom.

- Vokális művek most nem foglalkoztatnak?

- De igen. Utolért, amitől féltem: kórusművet kell írnom. Énekeltem ugyan énekkarban, de bevallom: sosem szerettem. A kórusszólamot szinte olyan partikulárisnak éreztem, mint egy zenekarit, csak az utóbbiban sokkal több rész adja ki az egészet. Féltem, ha egyszer kórust írok, az nem is sikerülhet. Most egy furcsa megbízást kaptam: olyan karművet kell írnom, amelynek szólamai a zenekariakra emlékeztetnek, s minden csupa hangutánzásból áll, szöveget nem tartalmaz.