|
Az egyházzene - mint a zeneművészet fontos és sokakat érintő ágazata - otthon van a világ szinte minden zenei egyetemén. Liszt elgondolása szerint helyet kellett kapnia az általa alapított Zeneakadémián is. Az intézmény működésének első évtizedei alatt fakultatív kurzusok indultak; majd 1928-ban megnyílt és húsz éven át működött az egyházzenei tanszak, igaz, két-, később hároméves tanfolyamként. Újraindulásának engedélyezési eljárása 1988-ban kezdődött meg, 1990-ben lépett be az első évfolyam, immár a többi szakkal egyenlő rangú, ötéves képzési formában. Csupán egy dologban különbözött más szakoktól: elgondolásom szerint ezt csak egy másik szakkal együtt lehetett felvenni. Ezzel az volt a célom, hogy a hallgatók szoros kapcsolatot tartsanak a "világi" zenei mesterséggel és kollégáikkal, de az is, hogy megélhetésük biztosítva legyen.
A szakon ez idáig több mint száz hallgató végzett; egy részük 1996 után képzettségét magasabb szintre emelhette a doktoriskolában, ahol 2002-től öt év alatt 21 hallgató szerzett fokozatot (nagyobb számban, mint bármely más szakon). Előzetes terveinknek megfelelően többségük az iskolai tanárság mellett végzi az egyházzenei szolgálatot. Mások kórusvezetőként vagy orgonistaként egyházi szolgálatba lépnek; de olyanok is akadnak, akik általános zenei szakműveltségük kiegészítésében hasznosították a tanultakat. A tanszak az ellenőrző akkreditáció keretében másodmagával kiváló minősítést kapott, kiépült a segédkönyvtárunk, hangszerállományunk, tíz év alatt ötven kiadványunk jelent meg.
1998 óta - amikor az első szakot minden tandíjfizetés alól mentesítették, a második diplomát adó szakokra viszont jelentős anyagi terheket róttak - egyre költségesebbé vált a párhuzamos (illetve másoddiplomás) képzés, és hallgatóink is egyre nehezebben bírták az anyagi terheket. Ugyanakkor az említett okokból ragaszkodni akartunk ahhoz, hogy a nálunk végzettek általános zenei kultúrája ne legyen alábbvaló kollégáikénál. A kétciklusú (úgynevezett bolognai) képzési rendszer bevezetése arra késztetett, hogy ismét átgondoljuk a tanszak és hallgatóink helyzetét. Reméljük, sikerül megtalálnunk az egyensúlyt.
A 2007-es tanévtől kezdve az egyházzenére mint első alapképzést adó (és így államilag finanszírozott) szakra lehet jelentkezni. Ugyanakkor a Zeneakadémia - bölcsen - úgy határozta meg a fakultatív "kreditek" számát, hogy megkönnyítse az egyéni életpályák kialakítását. A hallgató felveheti azokat a tárgyakat, melyek egy második (tanári vagy művészi) mesterszak elvégzéséhez szükségesek, és az egyházzene befejezése után már csak a különbözetet kell pótolnia és fizetnie. Például erősebb szolfézs-zeneelmélettel, karvezetéssel, majd a szükséges didaktikai tárgyakkal és iskolai gyakorlatokkal a hallgató az egyházzene-tanári diploma mellé megszerezheti az iskolai ének-zene- és szolfézstanári oklevelet is. A növendékek a hároméves alapképzést követően művészi vagy tanári mesterképzésre is jelentkezhetnek, sőt kevés ráadással a kettőt kombinálhatják is. Az elméleti munka iránt (is) érdeklődők a mesterképző után az egyházzenei doktorprogram keretében doktori fokozatot szerezhetnek.
Aki szakmai érdeklődésből vagy akár műveltségének gyarapítása céljából beiratkozik, igen széles körű tudásra tehet szert.A gregorián és protestáns graduál alapos, hiteles elméleti és gyakorlati megismerése mellett magyar népének-stúdiumokat végezhet; sok-sok darabot énekelhet át a középkori polifóniából, a korai és érett reneszánsz zenéből (Dunstable-től Ockeghemen át Palestrináig); tanulmányozhatja a kora barokk orgonazenét és az egyházi monódiát; áttekintheti a barokk, klasszikus, romantikus és modern egyházzenei irodalmat; hallgathat továbbá liturgiatörténet, és tanulhatja a liturgikus nyelveket (latint és németet). Azonkívül jó baráti közösséget és kitűnő segédkönyvtárat talál, és sok más programon (például évenként tanulmányi kiránduláson) vehet részt.
Természetesen hasznos, ha a jelentkező eleve rendelkezik egyházzenei ismeretekkel, tud orgonálni vagy karvezetői gyakorlata van - mindenesetre ha valakinek az általános zenei képzettsége megfelelő, akkor a tanszakon pótolhatja mindazt, amiben még le van maradva. A felvételi vizsgán a szolfézs-zeneelmélet, a kötelező zongorafeladatok mellett inkább a hallgató őszinte érdeklődése számít. A harmadik évtől kezdve orgona és vokális (karvezetés) szakirány működik, a hallgató hajlama és előzetes felkészültsége szerint választhat.
Aki részletesebben szeretne tájékozódni, az a Zeneakadémia tanulmányi irodáján vagy az egyházzenei tanszak irodájában (VI. Vörösmarty u. 35. III. em. 315.) juthat hozzá a felvételi tudnivalókhoz. De ezeket megtekintheti a tanszak honlapján is (www.egyhaz zene.hu), ahol sok egyéb információ és hír is olvasható. Arra azonban figyelni kell, hogy a felvételi jelentkezéseket gyűjtő központi számítógépet február 15-én lezárják, azután már nincs lehetőség a jelentkezésre.
|
