- Horváth Balázs eddig nem vonzódott a színpadhoz. Miért?

- Az énekhang kezelésével volt gondom. Először a kórusmű irányába léptem ki ebből, bár korántsem amatőr énekkaroknak élvezetet nyújtó darabbal. Más, strukturális kérdések érdekeltek. A színpadi dramaturgiához sem vonzódtam. Tavaly bemutatott "sorok, szavak, betűk" című vokális kompozíciómba három tétel közé két rövid színpadi akciót helyeztem el. Utólag ébredtem rá: ez lehet a kulcs ahhoz, ami engem a színpadon érdekelhet. A Horváth Bencének írt trombita szólódarabomban (Mérföldekre) Miles Davis szerepét játszatva bizonyos mozgásokat bízok az előadóra. A MAOE pályázatára szánt Kirakós című rézfúvós ötösömbe egy kirakós játék szerkezetét építettem előadói mozgások, s egy sajátos dramaturgia kialakításával. Varga Lóránt barátommal, aki novellákat ír, tavaly határoztuk el, hogy közös alkotást hozunk létre. Sokat tanultunk már eddig is egymás gondolkodásmódjából. A munka legelején az a feladatunk, hogy csiszolódjunk egymáshoz: ő történetmesélésen keresztül szeret bizonyos dolgokra rámutatni, míg én a szerkezeteken keresztül közelítek hozzájuk. Közös munkánk előképének tekinthetem az Őszi Fesztiválon bemutatott Térey János-dalomat - "... szerelme???" - amelyben majdnem ugyanazt a szöveget használtam négyszer, különböző korú nők szájába adva. Ott színpadi akció nincs, de az énekhang kezelésével már leendő zenés színpadi darabunk irányába próbáltam lépéseket tenni.

- Van kész történetetek?

- Nem történet. A férfi-nő kapcsolat a témánk. Varga Lóránt azt találta ki, hogy két pár lesz a színpadon: az egyik kimondja, amit gondol, a másik csak azt, amit még ki mer mondani. Különböző helyzetekbe kerülnek, ismeretségeket kötnek, kiteljesedik, majd válságba jut, s talán újrakezdődik a szerelmük. Ennek folyamán mutatunk be különféle konfliktusokat.

- Te már a szüzsé létrehozásában is részt veszel?

- Lóránt megadta az alapötletet, én pedig azt figyelem, milyen szövegtípussal tudok zeneileg kezdeni valamit, s hol adódik esetleg valamilyen dramaturgiai kérdőjelem. Szerencsére ő hajlékony, nem a szavakon lovagol, a folyamatban kell megegyeznünk.

- Téged ismerve azt feltételezem, hogy ez nem operai produkciónak ígérkezik, sokkal inkább ensemble jellegű zenélésnek.

- Talált... Valószínűleg feliratozás lesz kommentár gyanánt a háttérben. Többféle énekmódot szeretnék bevonni, még nem tudom, hogy a szereplőkhöz vagy a szituációkhoz kapcsolva. Nem csak operaénekeseket szeretnék a színpadon foglalkoztatni, s az is biztos, hogy akusztikus hangszerek mellett elektronika is felvonul majd az instrumentáriumban.

- Nem csak operaénekeseket alkalmazol: ez azt jelenti, hogy más énekes műfajok előadóival vegyíted őket, vagy színészt is foglalkoztatsz, aki gyökeresen más énektechnikát hoz?

- Olyanokban gondolkodom, akik másféle (például jazz-) éneklést tanultak, akik tehát nem szokványos hangképzési tanulmányokat végeztek, s így nem elsősorban hagyományos operai hanggal rendelkeznek. A színészektől csak azért félek, mert az általuk megszólaltathatónál komplexebb anyagot szoktam írni. Feladat lesz megtalálnom azokat a személyeket, akikkel megvalósítható a tervünk.

- Mi a hangszeregyüttes összetétele, s miért van benne elektronika?

- A hangszerekről még nincs kialakult elképzelésem, csak azt tudom, hogy célszerű 6-8 fő alatt tartanom az együttest. Elektronikát azért alkalmazok, mert még a hangszereket sem saját megszokott hangjukon, hanem valamiféle elvontsággal kívánom megjeleníteni. Ám a munka jelen szakaszában még az is elképzelhető, hogy egyáltalán nem lesz a partitúrában hangszer vagy épp elektronika.

- Egyfelvonásos?

- 30-40 perces, egy félidőnyi, esetleg rövid estényi. Feltétlenül valamilyen kis színházba való lesz.

- Egy másik műved is bontakozik, melynek korábbi darabjaid valamelyikéhez van köze, miként az eddig taglalt színpadinak is.

- A Duo KlaviArt (Bizják Dóra és Zentai Károly) felkérésére írom, s egészen más vonulatba tartozik, mint a színpadi próbálkozás. Az utóbbi fél évben sokat foglalkozom spektrális szerzőkkel, akik közül mindenekelőtt Gérard Grisey zenéje kerített hatalmába. Nem elsősorban az, amit ők a hangzásról mint spektrumról tudnak, hanem az időkezelésük. Hol átcsúsznak egymásba a felületek, hol pedig éles váltások következnek be. Egyfajta perpetuum mobilét komponálok e négykezesben (a cím is ennek ígérkezik), ami nem folyamatos mozgást jelent, hanem azt, hogy valamelyik paraméter mindig mozgásban van. Nincs a darabnak eleje és vége, hanem akárhol elkezdve körbejátszható.

- Melyik korábbi műveddel mutatsz ki kapcsolatot?

- Nem egy bizonyossal. A minap vissza kellett tekintenem korábbi kompozícióimra, s e madártávlat megmutatta, mi érdekel folyamatosan. Az, hogyan lehet egy bizonyos dologból egy másikba eljutni. Mondjuk, egy háromhangú hullámmozgás kitágul, s végül olyan széles amplitúdójú skálává alakul, hogy akkordfelbontás lesz belőle.