Muzsika 2007. január, 50. évfolyam, 1. szám, 6. oldal
Devich Márton:
Szárnyvonalon
Lendvai György a MÁV Szimfonikus Zenekar terveiről
 

Nehéz gazdasági helyzetben van a Magyar Államvasutak, óriási adósság nyomja a vállát. Megszületett a fájdalmas döntés: a takarékosság jegyében úgynevezett szárnyvonalakat szüntetnek meg. De milyen sors vár a zenei "szárnyvonalra", az 1945-ben alakult, nagy hagyományokkal rendelkező, idén 61. évadját teljesítő MÁV Szimfonikus Zenekarra? A nyáron baljós hírek láttak napvilágot az együttes háza tájáról. A MÁV-zenekar jelenéről és jövőjéről Lendvai György ügyvezető igazgatót kérdeztük, aki két éve áll az együttes menedzsmentjének élén.

- Jogos a MÁV-zenekar híveinek aggodalma?

- Nem. Úgy gondolom, hogy a nyári hírek alaptalanok, csak pánikot keltettek. A zenekar jövője biztosnak látszik. A MÁV felső vezetésében a döntéshozók szeretik a zenét, eljárnak a koncertjeinkre, és pontosan értik, miért jelent a MÁV Szimfonikus Zenekar komoly kulturális értéket Magyarországon. De ami még fontosabb, azt is tudják, hogy az együttes működése, léte a vasúttársaságnak milyen jelentős direkt marketing lehetőséget nyújt. Tavaly februárban, a hatvanéves jubileumunk alkalmából rendezett hangversenyen a MÁV elnöke úgy fogalmazott, hogy ha végignézünk a magyar vasúton, a MÁV-zenekar az egyetlen olyan "szolgáltatás", amely nemzetközi szinten eladható. Azt kell tehát mondanom, hogy soha nem volt még ilyen harmonikus a kapcsolat a zenekar és a MÁV-vezetők között, legalábbis amióta a MÁV Szimfonikus Zenekari Alapítvány működik.

- Túl szépen hangzik, hogy igaz legyen... A MÁV vezetői azért eléggé sűrűn váltják egymást.

- Egy ilyen hatalmas cégnél ez természetes. De valamennyiük támogatását élveztük-élvezzük. Reméljük, így lesz ez a jövőben is.

- Gaál Gyula zenebarát elnök-vezérigazgatót, aki majdnem két évig állt a vállalat élén, 2006 november elején menesztették.

- Biztos vagyok benne, ha új vezetők jönnek, ők is támogatni fogják a zenekar működését. Egyértelmű az üzenet, hogy a MÁV a továbbiakban is fenn kívánja tartani szimfonikus zenekarát. Lehet, hogy az országnak lesz néhány nehéz éve, a magyar vasútnak meg különösen, de éppen akkor, öt-tíz év múlva fájna a zenekar hiánya a legjobban, amikorra a vállalatot rendbe teszik. Igaz, nem könnyű az életünk, nem tudjuk megmondani, hogy jövőre mekkora pénzből gazdálkodhatunk, de ezt tavaly sem tudtuk, meg tavalyelőtt sem. Minden évben meg kell várnunk a MÁV költségvetését, üzleti tervét.

- Hogyan változott a fenntartótól érkező támogatás mértéke az elmúlt években?

- Szinten maradt, körülbelül három éve.

- Mit jelent az pontosan, hogy alapítványi zenekar? Hogyan veszi ki a részét a finanszírozásból az alapítvány?

- Tulajdonképpen működési formáról van szó. Az alapítványt a MÁV hozta létre; előtte mintegy ötven évig a vasút közvetlenül működtette az együttest. A vállalat ma a költségvetésünk mintegy hatvan-hatvanöt százalékát biztosítja az alapítványon keresztül. A nemrég megújult kuratórium élén pedig a zenekar iránt elkötelezett szakember, Fenyő Gábor áll, aki hosszú évekig volt az együttes igazgatója, és akinek nagyon sokat köszönhetünk.

- Vannak további támogatóik?

- Az Újpesti Önkormányzattal él egy hosszú távú közszolgálati szerződésünk, állami támogatást is kapunk, és saját bevételre is szert teszünk, főként a jegyeladásból. Szponzorok után is kutatunk, de nagyon nehéz pénzt találni, mert ha egy cégnél lenne is keret ilyesmire, az most inkább tartalékol. Másrészt kevesen akarnak felsorakozni a MÁV mellé. Minden szponzor úgy érzi, nem a zenekart, hanem a MÁV-ot támogatná. Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy az idén nagyjából megtízszereztük a szponzoroktól érkező támogatást.

- Mivel jár az újpesti közszolgálati szerződés?

- Évente három-négy nagyzenekari fellépéssel, például az újpesti napokon, és adunk vagy egy tucat ifjúsági koncertet különböző iskolákban. Bérleteink egy részét is újpestiek kapják. Nagyon jó az együttműködés, és Újpesten is kialakult a törzsközönségünk.

- Mennyi az állami segítség?

- Egyre kevesebb. Mindenki tudja, hogy az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál az önkormányzati zenekarok számára létrehozott keret egyre szűkül. A MÁV-zenekar támogatása pedig - mivel nem önkormányzati együttes - drasztikusan csökkent. A kulturális tárca kompenzációs kerete ugyanakkor megszűnt. Ez minden zenekart igen fájdalmasan érintett.

- Összesen mennyi pénzből élnek az idén?

- Nem titok, hiszen ezeket az adatokat nyilvánosságra is kell hoznunk az éves közhasznúsági jelentésben: 380 millió forintból - ebből 220 milliót ad a MÁV.

- Ha leépítések lesznek a vasúttársaságnál, a zenekarnak nem kell rettegnie?

- Úgy tűnik, hogy nem, és ennek nagyon örülünk. Ráadásul a szakszervezet is velünk van. Ha a legkószább hír is felröppen leépítésekről, az együttest foggal-körömmel védik, kiállnak az érdekeinkért.

- A MÁV-zenekarnak remek híre van külföldön. Több alkalommal is kísérték például a három tenort. Mennyit profitálnak a turnékból?

- Sokat, de nem anyagi értelemben. Ezek a koncertek inkább csak a presztízsünket növelik, és némi fizetéskiegészítést jelentenek a muzsikusoknak. De nem panaszkodhatunk, mert rengeteg turnén lépünk fel, idén is vagy fél tucatszor utaztunk el koncertkörútra - Svájctól Amerikáig. Tavasszal vár ránk egy közel-keleti, egy japán, egy bolgár út. Előfordult, hogy egyszerre három MÁV-zenekar szerepelt három különböző helyen.

- Nem sok ez egy kicsit? Nem megy a színvonal rovására?

- Nem, mert óriási a kereslet a kisebb létszámú együttesekre, tehát valóban képesek vagyunk háromfelé osztódni. Persze előfordul olyan koncertkörút is, amelyre sok kisegítőt kell meghívnunk.

- Mekkora jelenleg a zenekar létszáma?

- Száznégyen vagyunk.

- Ez az ideális létszám? A modern zenekaroknál ma már jóval kevesebben dolgoznak.

- A státusok száma nálunk sem haladja meg a nyolcvanötöt. Többen játszanak félállásban, főként fúvósok.

- Az elmúlt tíz évben mennyire fiatalodott a MÁV-zenekar?

- Nem nagyon, erre előbb-utóbb oda kell figyelnünk. De folyamatosan edzésben vagyunk, és újdonság, hogy az együttes három nagy csoportjához, a vonósokhoz, a fa- és rézfúvókhoz is hívtunk egy-egy művészeti tanácsadót - Takács-Nagy Gábort, Hadady Lászlót és Balogh Sándort -, akik külön foglalkoznak a muzsikusokkal, irányítják a műhelymunkát és a kamarazenélést, amely a zenekar fejlődésének egyik záloga.

- A törzsközönségük sem változott?

- Ősszel készítettünk egy felmérést, és úgy tűnik, hogy alig. A lényeg: van törzsközönségünk, és a bérleteink nyolcvanöt-kilencven százalékát meg is veszi. Tudják, hogy mire számíthatnak, milyen színvonalon, és mi is tudjuk, mit várnak tőlünk. Telt házak előtt játszunk, emiatt nem is kell komolyabb marketingtevékenységet folytatnunk. Ami nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így marad.

- Kik tartoznak a MÁV-táborba?

- Szerintem ez nagyon értékes közönség, zömmel nyugdíjasok, sok közülük régi vasutas, pedagógus. Ismerik a szimfonikus alaprepertoárt - nem lehet nekik "akármit" eladni. A kedvezményeinket megszokták és vonzónak tartják.

- Nagy változásra készülnek a zenekar művészeti vezetésében, hiszen a jelenlegi vezető, Gál Tamás karmester szerződése a 2007-2008-as éved végén lejár. Mi a tervük?

- Gál Tamás közel húsz esztendeje áll a MÁV Szimfonikus Zenekar élén, rengeteget köszönhet neki az együttes, felejthetetlen koncertek fűződnek a nevéhez. De mivel valóban lejár a szerződése, addig meg kell találnunk az utódját. Ahogy a programfüzetben is megfogalmaztuk, ebben a közönségünk közreműködésére is számítunk. Azoknak a koncerteknek a műsorfüzetében, melyeken olyan karmester dirigál, aki szóba jöhet művészeti vezetőnek, értékelő lapot helyezünk el, és kíváncsian várjuk zeneértő hallgatóságunk véleményét. Reméljük, sikerül olyan jelöltet választanunk, aki nemcsak a menedzsment, hanem a zenekar és a közönség bizalmát is elnyeri.

- Hányféle bérletet hirdetnek?

- Az Erdélyi Miklós- és a Lukács Miklós-bérletünk keretében hat-hat koncertet adunk a Zeneakadémián, Mesterbérletünkben négy hangverseny szerepel, a helyszín a Művészetek Palotája. A Festetics-bérlet ugyancsak négy estet jelent a Festetics-palota tükörtermében. Ezenkívül hagyományosan - és nagy sikerrel - meghirdetjük az Unokák és nagyszülők hangversenyei című sorozatot - ez négy előadást tartalmaz a Stefánia Palotában, egyet a Zeneakadémián, szombatonként. Fejlődik a technika is, már az interneten is lehet jegyet vásárolni, bérletet megújítani.

- Manapság visszatérő téma, hogy közönséget kell nevelni. Mi jellemzi a MÁV-zenekar műsorpolitikáját?

- A Művészetek Palotájának felépülése új helyzetet teremtett a budapesti koncertéletben, és új lehetőségeket nyitott meg számunkra is. Ma már mi is kiállunk egy-egy Mahler- vagy Bruckner-szimfóniával. Nem is fogadta könnyen a közönség - nem szoktak hozzá ilyen súlyú, hosszúságú művekhez. Változás az is, hogy olykor játszunk kortárs magyar vagy más 20. századi zenét. Eddig is szerepelt évente egy-egy alkotás a műsorunkon, mostantól több lesz. Ezenkívül minden évben szervezünk egy hangversenyt, amely egy külföldi ország művészetét mutatja be. Februárban mexikói estet tartunk, mexikói csellistával és karmesterrel, mexikói szerzők műveiből. A következő évadban ennek nyomán dán, finn vagy spanyol koncertet tervezünk.



Fotó: MÁV-archívum